2014. szeptember 17., szerda

~ 25.

Hali! Meghoztam az új rész, ami nagyon szar lett, tudom. Viszont úgy érzem, hogy a blognak nemsokára vége lesz, hiszen már nincs sok ötletem hozzá. Vagy befejezetlen marad... Jó olvasást!
~
Andy bírta a legrosszabbul a piát, ő gyorsan berúgott, mi Duff-fal és Vicky-vel pedig azon versenyeztünk, hogy melyikünk bír előbb ledönteni egy üveg vodkát. Az alkoholt Duff választotta, mi ketten pedig a játék ötletét vetettük fel. Vicky már a kiesés szélén állt, hiszen egy ember addig marad játékban, amíg ki nem dobja a taccsot.
-Hajrá April! - ütött vállon a mellettünk elhaladó Slash, aki tudta, hogy mit csinálunk. Egyikünk sem figyelt rá, az üveget nem emeltük el a szánktól, helyette egymás szemébe nézve, nagy kortyokban nyeltük az italt.
Vicky esett ki először, mikor felpattant és elrohant a vécére, hogy kiadja a gyomortartalmát. Mi a második üveget kezdtük éppen, de így már csak mi voltunk versenyben.
A szememet az övébe fúrtam, így meg tudtam figyelni zöld szemeit, amik a sötétben úgy világítottak, mint egy macskának. A tekintetem végigvezettem arca minden egyes apró vonalán, hiszen eddig se időm, se energiám nem volt megnézni magamnak a basszusgitárost. Szemem a karján lévő tetkókra függesztem, megfigyelem a két keresztben lévő pisztolyt, és azok csövei között lévő rózsát, amit a bal karjára varratott. A többit nem néztem meg, csak ez érdekelt, ez volt a legérdekesebb az összes közül. A kezemre vezettem a pillantásom, amin egy PUNX felirat állt. Egy apró, ám mindent elmondó tetkó, ami az első volt - és eddig - az utolsó is.
-Egy kicsit pihenjünk - tette le Duff az üveget, mikor kifogyott belőle a tartalma, mire bólintottam, és én is lenyeltem az utolsó kortyot.
-De senki nem mehet sehova, mert ki tudja, mikor menne hányni - emeltem fel az ujjam, így nyomatékosítva, hogy fel ne merjen állni, mert akkor vesztett.
-Ti egyébként hogyan bírjátok hányás nélkül? - ült vissza mellém Vicky.
-Hozzászoktam már. Mindig ilyet játszottam régebben Chad-del, vagy éppen Lewis-szel. Aki éppen volt, de mindegy.
-Én meg ezekkel zenélek együtt - mutatott a pultnál vedelő Slash-re, a drogtól kába Stevenre, a gitározó Izzy-re és az éppen felénk tartó Axl-re.
-Mit csináltok? - huppant le a másik oldalamra az énekes, mire én még közelebb húzódtam Vicky-hez. Szegény majdnem leesett, de nem nagyon érdekelt. Most nem.
-Most éppen elküldelek téged, mert zavarod az aurámat - löktem meg, de meg sem mozdult.
-Te még részegen is józannak tűnsz - jelentette ki.
-Tudom, és ezt szeretem. De még egy üveg, és holnap semmire nem fogok emlékezni - biccentek, hisze tudom mennyi üveg pia kell ahhoz, hogy már ne érdekeljen semmi.
-De még játszol Duff-fal, nem? - vonta fel a szemöldökét.
-De. Addig, amíg valamelyikünk ki nem esik - bólintottam. - Az sem érdekel, ha a végén még azt is elnézem, ha lefekszünk. Viszont csak ma, amint kijózanodok levágom a tököd - tettem hozzá, mert a fejkendősnek már felcsillant a szeme. - Úgyhogy a te érdekedben ne is próbálkozz.
-Akkor is az enyém leszel - kacsintott, ezzel egy időben fel is állt, és elsasszézott.
-Ez mindig ilyen? - böktem az idegesítő srácra, aki éppen valami csajnak magyarázott.
-Csak ha nagyon akar valamit - felelte. - Mi van a zenével? - pillantott fel. Nekem már jó ideje feltűnt, hogy a zene leállt, így nem kell ordítanunk. Duff-nak viszont csak most esett le.
A népet egyáltalán nem zavarta, hogy valaki kikapcsolta a hangszórót, ők zavartalanul tovább táncoltak, vagy csinálták, amit addig. Fel sem tűnt nekik. Duff viszont kíváncsian forgolódott, fel akart állni. De nem tehette, mert nem akart veszteni ellenem, így kénytelen volt ülve figyelni az eseményeket.
-Ha most felállok, akkor kiesek? - tekintete egy pillanatra találkozott az enyémmel, mikor feltette a kérdést.
-Igen.
-És ha egyszerre állunk fel?
-Akkor az esik ki, aki előbb talpon volt. Viszont én megengedem, hogy felállj, azzal csak nekem kedvezel.
-Maradok - nézett a szemembe ezzel is nyomatékosítva azt az egy szavát. 
Rábólintottam, és megkértem Vicky-t, hogy hozzon még pár üveg vodkát. A lány sietősen - bár kicsit instabilan - elindult a piás asztal felé, amit valaki újratöltött, így az megint tömve volt.
-Feladhatod, ha akarod - döntöttem oldalra a fejem. A basszista megrázta a fejét, és kihívóan  elmosolyodott.
-Nem hagylak nyerni - nevetett fel, mire az asztalra hajtottam a fejemet. A fejem sajgott, a gyomrom pedig felfordult annak a gondolatára, hogy még egy, akár két üveg vodkát meg kell innom.
-Majd meglátjuk, hogy ki  fog győzni - pillantottam fel, és már nyúltam is a felém nyújtott üvegért. Vicky mellém dobta magát, és tenyerébe támasztott fejjel figyelt minket. Duff már a szájához is emelte a piát, és én is így tettem. A felénél jártam már, mikor éreztem, ha többet iszok, tényleg kidobom a taccsot.
-Feladom - ráztam meg a fejem, Duff pedig elégedetten elmosolyodott, és felpattant a zene miatt. Vicky rám nézett és felnevetett. Akkor már nem érdekelt semmi, így a kezét megfogva mentem a táncolók közé. Alig álltam a lábamon, ide-oda dülöngélve táncoltam, Vicky társaságában.
Észre sem vettem, hogy valaki elém állt, már csak arra eszméltem fel, hogy egy ember a derekamra csúsztatja a kezét. Kíváncsian néztem fel, pillantásom összefonódott egy zöld szempárral rendelkező egyénével. Arcát bronzvörös haj keretezte, ajkait mosolyra húzta. A tekintetem lejjebb vezettem, így láthattam Guns N' Roses pólója alatt kirajzolódó testét.
-Hagyj békén - húzódtam el tőle undorral az arcomon. - Nem vagyok kíváncsi rád.
-Azt még meglátjuk...

2014. július 23., szerda

~ Slash

Na. Szóval. Először is sziasztok. Másodszor pedig, ez nem egy rész, bár biztos feltűnt, hiszen nem egy szám van a címben - egy bizonyos 25-ös szám - hanem egy név: az a név, aki a blog egyik fontos szereplője, és egyik kedvenc gitárosom, és persze a világ egyik legjobb gitárosa.
Először is csak annyit szeretnék, hogy (Lépj kettőt hátra, nézd a földet, Nekem ez is elég és ezt komolyan gondolom) tudom, régen nem volt rész, de ez azért van, mert (ezt most pontokba szedem, mert olyan kedvem van):

  1. Kevés az időm, hiszen nyári szünet van, és sok a program, persze közben írok, de sokszor vetem el, mert nem tetszik...
  2. Most per pillanat nem tudom mit írjak, mert több variációm is van...
  3. Más nincs.
Na. De nem ezért írom ezt a bejegyzést, hanem azért, mert az egyik kedvenc gitárosom, és a blog egyik főszereplője, ma ünnepli, a csodás, 49. szülinapját. Szóval ez a csodás ember, (aki még mindig kibaszott jó gitáros) név szerint Saul Hudson, azaz ismertebb nevén Slash ma lett 49 éves. 

Sziasztok!

2014. július 14., hétfő

~ 24.

Vicky az egyik sarokban álló asztal felé húzott, aminek az egyik oldalán a piák sorakoztak, a másik oldalán pedig kokain utcák húzódtak. Elismerően biccentettem, főleg, mikor megláttam a mellette lévő dohányzóasztalt, ahova füves cigit, és heroint tettek.
-Akkor... mit igyunk? - nézett rám Vicky és már fel is kapott egy üveg Jack Daniel's-t.
-Abból adhatsz nekem is - szólaltam meg, ő már a kezembe is nyomta. - És engedj ide - léptem elé, hogy elérjem a drogot.
Gyors mozdulattal felszívtam a hozzám legközelebb lévő két utcát. A hatás, mint máskor, most is azonnal elért, hisz az agyam egyre inkább letompult, a karjaim elzsibbadtak, és az érzékeim felerősödtek. Teljesen feloldódtam tőle, már az sem zavart, hogy az a pöcs -Axl-re értendő- itt járkál valahol, megbaszható csajokat keresve.
-Heló Ap! - szólalt meg valaki a hátam mögül, és egy bökéssel tudatosította még jobban bennem, hogy nekem szólt. Hátraarc után jöttem csak rá, hogy a mögöttem álló valaki egy bizonyos gitáros, aki Slash-nek hívatja magát.
-Csáó Hudson - biccentettem komolyan, bár örültem annak, hogy itt volt. Ő az, aki ha kell megvéd az elvetemült énekestől. - Mizu?
-Semmi. Axl keres - mutatott egy irányba, ahol a vörös hajú srác, a falnak támaszkodva, maga előtt összefont karokkal figyelt.
-Én meg nem találom - vágtam rá egyből, gondolkodás nélkül. Nem volt idegzetem találkozni a fejkendőssel, elég volt már belőle reggel. Vagyis délután.
-Mindegy. Igazából szerintem csak baszni akar. Most, hogy így mondom, igaza van - fordult meg és már el is ment a tömegbe, keresni valakit, aki kap az alkalmon.
Ekkor néztem végig igazán az összegyűlt embereken. Egymással beszéltek ismerősök és ismeretlenek, öregek és fiatalok, pasik és csajok, zenészek és zenekedvelők. Kopasz fejek is kivillantak, úgy, ahogy pár óriás méretű srác. Duff-ot is könnyen kiszúrtam a tömegben, hiszen magassága, arcformája, és szőke, feltupírozott haja összetéveszthetetlen.
A férfiak a nők fenekét fogdosták, amire utóbbiak megfordultak, és vagy felpofoztàk, vagy lesmárolták az elsőnek említetteket. Könnyen feltűnt, hogy sokan egy bizonyos pontot állnak körül, de nem érdekelt, hogy mi van ott. Vicky felé fordultam, aki valakivel már pofázni is kezdett.
-Vicky - hallottam egy mély hangot a hátam mögül, mire újra megfordultam, hogy szembetaláljam magam a majdnem két méteres szőke sráccal, aki a barátnőmet kereste.
-Szia Duff - mosolyogtam rá, ő pedig egy öleléssel köszöntött. - Vicky ott van.
-Köszi - vigyorgott, és két lépés után belebökött a csaj oldalába, aki vihogva ugrott fel, a hirtelen érkezett kezektől.
Elgondolkozva néztem, ahogy a basszer lekoptatja a srácot, és beszédbe elegyedik a lánnyal, aki csillogó szemekkel bámul a zöld szemekbe.
-April - kapott fel valaki, akinek nem láttam az arcát, viszont éreztem, hogy sír. A pólóm teljesen átázott, a forró, és sós könnyektől, ami a fogva tartóm szeméből áradt.
-Andy? - kérdeztem, mikor végig gondoltam, hogy mégis ki lehet, aki ennyire szorosan tart magához.
-Anya meghalt - szipogta, mire nekem is letörlődött a vigyor a képemről.
-Komolyan? - kérdeztem vissza, leplezve, hogy nem voltam ennél boldogabb. Soha.
Kicsit furán hangzik, hogy örültem, de én nem szerettem őt egyáltalán. Kidobott a házból, és leszarta, hogy mi van velem. Mindig Andy volt a kedvenc, engem meg nem is akartak. Csak a felesleges gyerek voltam egészen addig, amíg el nem küldött, azzal a mondattal, hogy "Nem fizettél, most takarodj!" - Részvétem.
-A te anyád is volt!
-Pontosan. Volt. Addig, amíg el nem küldött. Aztán nekem azóta nincs se apám, se anyám - emeltem meg egy kicsit a hangom, mert a zene is felerősödött.
-Mi történt itt? - lépett mellénk a Duff-Vicky páros.
-Az anyja meghalt - pillantottam Andy-re, mire a basszista egy lépést hátrált.
-Csak féltesók vagytok? -csodálkozott. 
-Nem - válaszolt helyettem Vicky. - A szülei kidobták otthonról, úgyhogy April úgy gondolja, hogy neki nincsenek szülei.
-Értem. Részvétem Andy - veregette meg a bátyám hátát, és elindult az asztal felé, amin a piák, és a drogok sorakoztak. Biztos tudja, hogy mi kell Andy-nek, hiszen... ő mindig így élt. Andy nem, ő jó fiú volt, egészen mostanáig, ameddig ide nem jött hozzám. Patrick persze végig ilyen volt, ő nem változott, ezért is utálták őket Andy szülei.
2 perc múlva ért vissza a szőke óriás, a kezében pár üveg vodkával, kólával, Jack Daniel's-szel, és pár füves cigivel. A piákat egy eléggé pici, de üres asztalra pakolta, hogy át tudja nyújtani nekem a cigit, azzal a címszóval, hogy "Gyújtsd meg!". A zsebembe nyúltam a gyújtómért, és amint elővettem, egy kattanás jelezte, hogy a cigi vége megperzselődött.
-Kösz - mondta Duff, és miután beleszívtam, el is kobozta tőlem. Utána Andy kezébe került, aki jó ideig tartotta a kezében, de amikor már a barátnőmhöz ért, látszódott rajta, hogy jobb kedve lett.
A harmadik kör után már én is éreztem a boldogságot, és, hogy az egész világ csak vicc. A kezemre bámulva röhögtem fel, Vicky is követte a példám, majd szép lassan Duff és Andy is bekapcsolódott a nevetésbe. A semmin röhögtünk, mégis tökéletesen éreztük magunkat. A házigazda ott ült mellettem, és semmivel sem foglalkozva már röfögött.
Egy ismerőst sem láttam ezek után a buliban, vagy legalábbis nem nagyon emlékszem rá, hiszen a drogot, egy-két üveg piával -fejenként- öblítettük le.

2014. június 18., szerda

~ 23.

-Ő ki? - kérdezte a néni és egy lépést hátrált. Na, most vagy paranoiás, vagy csak nekem nem tűnt még fel, hogy ijesztőek vagyunk.
-Ő? Slash - mondtam. - Baszd meg, hogy részeg vagy! Segítség kéne - biccentettem az öreg felé, aki már olyan kicsire húzta össze magát, amennyire tudta. - Szerintem még részegen is értesz a gitárokhoz, úgyhogy adj neki valamit.
-Kinek kell?
-Az unokájának kell, most fog elkezdeni gitározni.
-Mennyit költene? - fordult most a nénihez.
-Mindegy - rántotta meg a vállát.
-Akkor... - kezdte és eltűnt, hogy megkeresse a tökéleteset - ez kell.
A kezében egy fekete akusztikus gitárt tartott, a tokjával együtt, majd elővett a zsebéből 5 pengetőt, mindegyiken az aláírásával. A néni hálásan pislogott rá, és a pulthoz ment, hogy kifizesse.
-Mondja el az unokájának, hogy Slash segített magának, és ez az ő aláírása - ajánlottam, miután kifizette, és a kezébe vette. - Viszont látásra.
-Viszlát.
Amint kilépett az ajtón, megkönnyebbülten felsóhajtottam, és hálásan a gitárosra néztem, aki még mindig tök hülyén nézett ki a fejéből.
-Te ilyen korán is be tudsz már baszni? - csodálkoztam. Komolyan nem hittem volna, hogy képes rá.
-Simán - röhögött, és a csuklómat megfogva hátrahúzott oda, ahol valamikor gitározni tanított. - Tessék - nyomott a kezembe egyet, és leültünk a földre. - Megtanítalak, ha egyszer már elkezdtem.
-Köszönöm - pislogtam rá hálásan, és követtem a szememmel az ujjait, amivel lefogta az akkordokat.
~
Mivel megbeszéltem Kevinnel, hogy most, ha lehet, akkor zárjon ő, így korábban el tudtam jönni a boltból. Sietős léptekkel indultam haza, azért, hogy minél jobban felkészülhessek a halálosan unalmas bulira. Szem forgatva léptem be a házba, ahol Andy és Patrick értetlenül ültek a kanapén.
-Mi a baj? - néztem rájuk, mire felém kapták a fejüket. Ijedten. 
Bassza meg, ezek mit csináltak?
-Mi a szart csináltatok? - préseltem ki magamból, összehúzott szemekkel. Előre féltem a válaszuktól. 
Egyikük sem válaszolt, mindketten a konyhaajtó felé kapták a tekintetüket, ahonnan... ahonnan elég érdekes hangok szűrődtek ki.
-Mondjátok, hogy nem... - akadtam el, és elindultam a csukott ajtó felé. - William Axl Kibaszott Rose! - ordítottam úgy, hogy az egész környék hallhatta. Az énekes megfordult, így kiszállva az asztalon ülő csajból, aki szikrákat szóró szemekkel figyelt engem. - Takarodj ki innen, ne baszd az én házamba a ribancaidat! Senkit nem zavar, hogy ez az én kikúrt konyhám?
-Nem - felelte a fejkendős, és már fordult volna vissza, csakhogy odafutottam, és a hajánál fogva kezdtem el rángatni. A csajjal együtt.
-Most azonnal eltakarodtok innen, a ruhátok nélkül. Az marad. Annyi nekem is kijár, hogy így futkossatok az utcán - löktem ki őket a házból. - Viszlát! - vigyorogtam rájuk, ők meg a szájukat húzva futva indultak meg az utcán. - Erről ennyit. Többiek? - néztem körbe, mert senkit nem láttam, a két, itt lakó srácon kívül.
-Elmentek - vonta meg a vállát Pat, és odajött hozzám. - Mit csinálsz este?
-Valamilyen buli lesz. Vicky idejön értem 8-ra. Újabb halál unalmas buli lesz. Nem jöttök?
-De - bólintottak egyszerre, és mindketten eltűntek a szobájukban, hogy átöltözzenek egy olyan ruhába, amin nincs sörfolt. 
Idegesen leültem a kanapéra, és hátradőltem. Hogy lehet valaki akkora paraszt, mint Axl Rose? A szemem ide-oda járattam a házban, valami értelmes elfoglaltság után kutatva, de semmi érdekes nem volt. Sehol. Az órára nézve felfedeztem, hogy még fél órám van addig, amíg Vicky ide nem tolja a csini kis pofiját, és el nem indulunk oda, aminél még egy temetés is izgalmasabb. 
~
Vicky ide is ért pontban nyolcra, mi pedig négyen indultunk meg a buli helyszínére. Ismerős ház felé.
-Hova is megyünk pontosan?
-Duff-hoz - vágta rá, én pedig vissza is fordultam volna, ha a fiúk hagyják.
-Nem mész sehova - ingatja meg a fejét Patrick. 
-Mikor hívott meg? - csodálkoztam egy kicsit nyugodtabban.
-Találkoztunk a Rainbow előtt valamelyik nap, akkor. Felismert, és meghívott. Én meg mondtam, hogy jövök, de hozlak téged is.
-Köszi - húztam el a számat. Minden vágyam találkozni az énekessel...
Mielőtt bementünk volna, Andy-t hívták, úgyhogy ő kint maradt, mi pedig észrevétlenül beslisszoltunk a tömegbe. Nem kicsi ház, de túl sok volt az ember.

2014. június 14., szombat

~ 22.

Heló! Bocsi azért, mert sokáig tartott megírni, de a suli vége volt, a programok meg sűrűsödtek... Na mindegy. Itt van, remélem tetszik... Jó olvasást!

Korán reggel, az ébresztő csörgésére ébredni nem olyan kellemes, mint egyesek gondolják. Bár, szerintem senki nem gondolja így, de az már egy másik kérdés.
Ledobtam magamról a takarómat, majd kicsoszogtam oda, ahonnan hangokat hallottam. A konyhába. Nem kicsit lepődtem meg, hogy a 2 helyett 8-an röhögtek ott, és vedelték a sörömet, amit mellesleg még meg akartam inni.
-Ti sosem isztok vizet? - léptem Andy mögé, aki nem számított rám, így sikeresen megijesztettem.
-Még csak rá se tudunk nézni - vágta rá Popcorn, amire, csak egy szemforgatással feleltem.
-Neked is szia - mosolygott rám Axl, aki az asztal tetején ült.
-Te mindig itt vagy? Nem tudod megunni a létezésed?
-Nem - mondta csendesen, és fenyegetően, arra várva, hogy majd megijedek tőle.
-Ne fogyasszátok ki az egész hűtőt, mert kevés a pénzem, és nekem is szükségem van sörre.
Sietős léptekkel értem vissza a szobámba, ahol összeszedtem a mai napra szánt egy piros, kockás térdgatyát, egy piros topot, és rá egy fekete bőrdzsekit, amit a kedvenceim közé sorolhatok. Persze, azért a fehérneműt is vettem fel...
-Csáó - intettem a konyhában ülőknek, és felvettem egy hosszú szárú fekete cipőt.
Mielőtt becsuktam volna magam mögött a bejárati ajtót, még hallottam egy beszédfoszlányt.
-Ne fantáziáljatok róla - jelentette ki Andy.
-Ne mond meg, hogy mit csináljak - vágta rá -a hangjából ítélve- Axl, és már csak egy olyan hangot hallottam, mint mikor a cipőt a földhöz vágják. Vagy, ha valaki a betonra ugrik benne. Tehát a fejkendős leszállt az étkezőasztalomról.
Miután sikerült megállapítanom ezt az igen fontos tényt, végre becsuktam magam mögött az ajtót, így megszüntetve a bentről jövő röhögést. Csendben, a fejemet lehajtva igyekeztem a munkahelyem felé, kivételesen józanul. Mielőtt még a bolt elé értem volna, előkotortam a zsebemből a cigis dobozomat, és kihúztam belőle egy szálat. Ajkaim közé helyeztem, és ameddig megtaláltam a gyújtómat ott egyensúlyoztam vele. Az öngyújtó kattant egyet, és a cigim vége már parázslott is, én pedig mélyet szívtam belőle.
-Szia April! - integetett a bolt előtt ácsorgó Vicky.
-Heló - vettem ki a számból a nikotinrudat, és egy puszit nyomtam a lány arcára. - Hogyhogy itt? Nem nagyon szoktál meglátogatni.
-Gondoltam, mivel régen találkoztunk, meglátogatlak.
-Mit akarsz mondani, vagy kérni, vagy kérdezni? - tértem a lényegre, mert felismertem ezt a hangját. Egy kicsit nyávogósabb.
-Egy haverom elhívott egy buliba, örülnék, ha eljönnél velem.
-Megyek - sóhajtottam, és elhúztam a számat. A bulik, amikre Vicky-t meg szokták hívni, általában olyan szarok, hogy a házigazda lép le először. És kétlem, hogy most másképp lenne.
-Elméletileg most jó lesz - közölte, de most sem hittem neki.
-Mikor és hol lesz?
-Ma este 8-ra ott leszek érted a házatok előtt. Patrick-ék is jöhetnek - felelte. - De jó munkát Ap, szia! - ölelt meg, és elindult -gondolom- a Rainbow felé.
Vállat rántottam, és már be is nyitottam a boltba, ahol Kevinen kívül még senki nem volt. Ő is a kávéját szürcsölgetve, a lábát a pulton pihentetve figyelte, ahogy belépek az ajtón.
-Heló - pattantam fel a pultra, így lelökve a lábát.
-Szevasz - felelte, és újra a kávé kávéja kevergetésével kötötte le a figyelmét. Látszik, hogy korán reggel van.
Többet nemigen beszélgettünk, inkább mindketten próbálkoztunk kikerülni a reggeli fáradtságból, bár ez, mint mindig, soha nem sikerült 5 perc alatt. Hirtelen ötlettől vezérelve talpra ugrottam, és a dobok felé indultam, hogy Kevin is sikeresen felébredjen, és én is kiélhessem a zenész énemet.
A srác barna szemeivel követte a mozdulataimat, egészen addig, amíg rá nem ütöttem az egyik cintányérra. Ököllel.
-Baszd meg April! - lökte fel magát Kevin. - Én még aludni akartam.
-Akarni a vécén kell, barátom. Mellesleg az volt a cél, hogy legalább egy kicsit feléledj, mert olyan nyomott hangulatod van, hogy az már ragályos.
-Jó napot! - lépett be egy öreg nő, mire én felhúztam a szemöldököm.
-Jó napot. Eltévedt? - kérdeztem, még mindig döbbenten. Soha nem láttam még a környéken se 80 éveseket.
-Nem - rázta meg a fejét, és úgy tűnt, hogy kicsit megijedt tőlem. Gitárt szeretnék venni az unokámnak. Tudna segíteni?
-Pillanat - emeltem fel a mutatóujjamat, és beszaladtam hátra, hogy elintézzek egy gyors hívást. - Szia Slash. Be tudnál jönni a boltba?
-Persze. Siessek?
-Örülnék - vágtam rá.
-Akkor 2 perc - mondta, és már le is rakta.
Visszaoldalaztam a néni elé, aki még mindig idegesen szorongatta a táskáját, és látszott rajta, hogy minél előbb eltűnne innen. Nem nagyon értek a gitárokhoz, ezért hívtam a gitárost, hogy segítsen. Akik idejönnek, mind tudják, hogy milyen kell nekik, és nem tudom, hogy melyik ajánlatos kezdőgitárnak.
-Itt vagyok - lépett be kissé ingatagon, cilinder nélkül, szakadt pólóban Slash. Ó, bassza meg, hogy részeg!


2014. május 30., péntek

~ 21.

Hello mindenkinek! Kész lett az új rész, nem is ma, igazából még tegnap, de ma raktam fel... A vizsgáknak vége, nekem meg végre nem kell németet magolnom, úgyhogy most már rendesen írom a részeket. Jó olvasást!

-Ez csak Patrick - emelte el a kezem a hajáról. - Nem valami árny, vagy szörny vagy mi a fasz.
-Melyik Patrick? - vontam össze a szemöldököm.
-Hány Patrick-et ismersz? - húzta el a száját Izzy, Popcorn meg csak vigyorgott. - Az exed Patrick.
-Ó! Szia Patrick - fordultam meg, és a nyakához hajtottam a fejem. - Azok az árnyak bántani akarnak, de a többiek nem hisznek nekem. Te ugye hiszel?
-Öö... igen? - kérdezett vissza furán.
-Akkor jó.
-Gyere, hazaviszlek - fogta meg a kezem, és miután elköszöntünk a srácoktól, kikísért az ajtón. - Két napja csak bulizol. Ma már igazán nem kéne. Elrontod magad.
-Már elrontottam - rántottam meg a vállam hanyagul. - Képzeld, nektek meg már semmi közötök az életemhez. Már elkezdtem járni a saját utamat, amibe nektek nem nagyon van beleszólásotok. Elbasztátok azzal, hogy nem kerestetek.
-De...
-Nincs de. Nem vagytok olyan szinten az életemben, hogy megmondjátok, mit csináljak, vagy mit ne.
-Jól van, felfogtam. Nem érdekel, hogy mit mondunk. Andy sem érdekel téged. Az se zavarna ha meghalna.
-Én nem ezt mondtam! Ne fogasd ki a szavaimat. Engem csak a véleményeitek nem érdekel. Az viszont igen, ha valami van veletek. Tudod, hogy szeretlek titeket.
-Tudom hát - nevetett fel, és megveregette a vállam. - Mi is szeretünk téged, kicsi lány.
-Tudooom - énekeltem, és aprókat ugrálgattam, így leelőzve a srácot. Vigyorogva jött utánam, még akkor is, mikor nem hazafelé, hanem az ellenkező irányba indultam meg.
-Hova mész April? - kérdezte, mert egyre távolabb kerültünk a házunktól.
-El - vágtam rá. - A kiskutya után - mutattam előre, ahol egy fekete kölyöklabrador futott.
-Nincs ott semmi - vonta fel a szemöldökét.
-De. Ott egy aranyos kutyus. Nem látod? - értetlenkedtem. - Most eltűnt - szomorodtam el.
-Gyere, menjünk haza - ragadta meg a csuklómat Patrick, és maga után húzva indult meg haza.
A sötét utcákat csak a lámpák gyér fénye világította meg, ami kísértetiesen hatott az éjszakában. Csak a mi, és pár kisállat lépkedése törte meg a csendet. Patrick arcát csak akkor láttam, ha a Hold fénye rávilágított, vagy, ha belépett a lámpa fényébe. Düh, és boldogság keveréke ült ki az arcára, amit nem értettem.
-Itt vagyunk - szólaltam meg, így megtörve a hallgatást.
-Tudom - felelte, és berántott a házba.
-Andy? - érdeklődtem, miután körbenéztem a lakásban.
-Elment valahova - vonta meg a vállát.
-Letusolok - húzom el a szám, mert már felkészültem arra, hogy a bátyám ki fog oktatni. De akkor, majd csak máskor kerül erre sor.
Miután végeztem a tusolással, ruhahiányban csak a törölközőmet csavartam magam köré, ami csak a combom közepéig ért. Csendes léptekkel indultam el a szobám felé, de az ajtó csukva volt, így mikor nyitottam Patrick is észrevett. Sebes léptekkel közeledett felém, majd mielőtt megmozdulhattam volna, már a falhoz is szorított, és az ajkait az enyémekre nyomta.
Nem akartam engedni, de nem hagyta annyiban. Addig ostromozta az összepréselt ajkaimat, ameddig azok el nem nyíltak, így engedve, hogy a nyelve átcsússzon a számba. Nyelveink vad táncot jártak egymással, majd a srác egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt, és a saját ingét is elkezdte kigombolni. A ruhadarab a földön landolt, így felfedve a srác tökéletesre kidolozott felsőtestét. Csak levegőért vált el a számtól, pont annyi időre, hogy közbe én elkezdjem bontogatni az övét.
-Sziasztok - lépett be az ajtón Andy, ezzel megszakítva mindent. Patrick morgott valamit, én pedig a felkaptam, és újra magam köré csavartam a valamennyit takaró anyagot.
-Szia - köszöntem mosolyogva, és odamentem hozzá, hogy egy puszit tudjak nyomni az arcára. A bátyám csak egy vigyort elfojtva, felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy betáncoltam a szobámba, hogy felkapjak egy sortot, és egy combközépig érő pólót, amit még Andy-től csórtam. Pár perccel később már a hűtőben kutattam valami alkoholtartalmú ital után, de csak sört találtam. Whisky helyett.
-Sör van csak. Király - húzom el a számat, de azért megbontom. -Hol voltál? - fordultam a testvérem felé, aki egy papírcetlit forgatott az ujjai között.
-Egy csajnál. Kell egy kis élvezet nekem is - kacsintott, majd felállt és a kukába dobta a lapot. - Megadta a számát is, de nem volt annyira jó, hogy még egyszer meglegyen - pacsizott le a vigyorgó Patrick-kel.
-Nem csalódtam benned - boxoltam bele a vállába, amit csak röhögéssel díjazott. 
A sörömet kortyolgatva ültem le a kanapéra, ahova a két fiú is követett. A fejemet Patrick ölébe hajtottam, aki a hajamat simogatva beszélgetett Andy-vel. A társalgásuk közben én végig Patrick arcát figyeltem, amiről hol dühöt, hol meglepettséget, de néha még szomorúságot is le tudtam olvasni. 
-Eltakarodok aludni - szólaltam meg hajnali 1 óra környékén, mikor már az előző bulikat is megéreztem fáradtság terén. A fiúk bólintottak, én pedig a szobámba szambázva bevetődtem az ágyba. Nem kellett sok, hogy újra az álmok poros országútját járjam.


2014. május 15., csütörtök

~ 20.

Halihó! Mindenkinek... Meg is hoztam az új részt, bár igaz, hogy sokáig tartott... Nézzétek el nekem, ha május 29-30-ig nem lesz rész, mert 29.-ére még 11 német, és 1 föcitételt meg kell tanulnom... Na mindegy,aki elolvassa, annak jó olvasást! \m/

Axl nem jött, így a banda elkezdte a koncertet nélküle. Izzy énekelte a számokat, ami azért nem az igazi. A közönség sem erre számított, de könnyen beletörődtek abba, hogy az egyik kedvenc énekesük helyett a ritmusgitáros énekel. A koncert fele már lement, mikor a fejkendős megjelent a színpad mellett egy kicsit dülöngélve a sok piától.
-Take me down to Paradise City... - lépett fel Axl, mire mindenki felé kapta a fejét. A hangja teljesen másképp szólt, mint máskor, és Slash is csak fintorogva figyelt fel arra, hogy valamilyen értelmetlen állat felment kornyikálni.
Aham. Csakhogy az az értelmetlen állat a legjobb haverja volt. Hoppá.
Kárörvendő mosolyra húztam a számat, mert már ezelőtt is tudtam, hogy balhé lesz abból, hogy késett, így viszont...így viszont akár még meg is verhetik.
Duff szeme villámokat szórt, és még Popcorn arcára is ráfagyott a mosoly. Ennyit arról, hogy megpróbálják majd visszafogni magukat. Még Slash sem a megszokott vigyorral az arcán tépte a húrokat, Izzy pedig... ő inkább próbálta egyensúlyozni a szar hangot a sajátjával.
Nevetve vártam, hogy mi lesz, miután lemennek a színpadról, ami egy kicsit korábban bekövetkezett, mint ahogy megbeszélték.
Amint elköszöntek, én már az "öltözőben" is voltam, ahol másodperceken belül elkezdődött a balhé. Amire egészen addig vártam.
-Mi a faszt képzelsz te magadról? - ordította Duff az énekes arcába. - Teljesen részegen, és bedrogozva feljössz a kibaszott színpadra, és még jobban elrontod azt, amit már nem kicsit elrontottál? És még téged zavar az, ha Izzy veled énekel?
-Nyugi van - próbálta csitítani Duff-ot a fejkendős, nem sok sikerrel.
-Hogy nyugi?! Én esküszöm leütlek! -emelte fel az öklét.
-Nem csak neked lehet nehéz ez a kurva dolog, amit életnek nevezünk! - tört ki belőle. - Faszom tele van már mindennel! Veletek is!
Na. Itt éreztem úgy, hogy nem ússza meg egy jobb- vagy balhorog nélkül.
-Főleg veled Duff! Veled és a kibaszott felelősségteljes éneddel! Nem hiszem el, hogy nem tudod túltenni magad ezen a szarságon! Ez csak egy kis fellépés volt, semmi lényege!
Ekkor telt be az a bizonyos pohár Duff-nál. Az ökle Axl állán csattant, ami következtében az így is dülöngélő srác hátra esett.
Csak most néztem végig rajta először. A szeme alatt sötét táskák ültek, arca nyúzott volt. Az egész karját kék-zöld foltok borították, nem beszélve az állára száradt vérről, és a csomókban összetapadt hajáról. Van egy olyan érzésem, hogy nem Duff az első, aki ma behúzott neki. A gatyája és a pólója is több helyen szakadt volt, sőt, a pólóját, még egy hányásfolt is díszítette. A jobb kezén a kisujja elég furán állt, az valószínűleg eltörött. Szemét és ajkait összeszorítva ült fel, a kezét a bordáihoz nyomva.
Duff már újra emelte a kezét, és meg is ütötte volna, ha nem állok elé.
-Ki vert meg?
-Nemcsak meg, ki is vertek - vigyorgott rám fáradtan. -Amúgy meg miért érdekel az téged?
-Esetleg, mert a kisujjad eltörött, az állad felrepedt, és ahogy véded, abból adódóan a bordáddal is van valami.
-Mi a szar? - térdelt le mellém a másik 4 srác.
-Bocsi haver... én csak nagyon ideges voltam. Tényleg bocs - húzta el a száját Duff. - Elviszünk egy kórházba, ott majd rendbe szednek.
-Nem kell - tiltakozott a fejkendős.
-Itt a kocsikulcsom. Dobd el valahova, és maradj ott vele. Aztán vidd haza, és ugorj vissza a kocsival - dobta neki a kulcsot Steven.
-Jó - forgatta meg a szemeit a basszista.
Miután meggyőződtünk arról, hogy sikeresen elértek a kocsiig, a srácok elpakolták a cuccaikat, és kimentek az Öltöző feliratú szobából a sarokboxokig.
Mindegyikük rendelt valamit, és csendben iszogattak. Én Slash fél üveg Jack-ét ittam meg.
-Kell valakinek kokó? - emelt fel egy zacskót Popcorn.
-Elfogadom - biccentettem rá, és mivel a többiek nem kértek, csak 5 utcát alakított ki. Miután felszívta átnyújtotta a bankót, hogy az én szervezetembe is belekerülhessen a drog.
Szokásomhoz híven lassan haladtam végig a két utcán, várva, hogy elérjen a hatás. Mondjuk, mint mindig, most sem kellett sokat várni, és már meg is jelentek, az általam igazán kedvelt árnyak. Meg persze a várva-várt zsibbadás is elérte a tagjaimat.
-Azok ott gonoszak - mutattam Slash-nek az egyre közelebb kerülő sötét árnyakat. - Most barátságtalanok, pedig nem tettem ellenük semmit... Ijesztők... ments meg!
Kirázott a hideg, ahogy a gitáros feje felé tekintve megláttam az egyik gonosz alakot. Rám vicsorgott... Brrr...
-Nincs ott semmi - ráncolta össze a szemöldökét a cilinderes.
-Szerintem a kokain - szólt közbe Izzy, bár ezzel most nem törődtem.
-De! Ott vannak, nézd! - mutogattam körbe. - Mindenhol! És engem keresnek! Rejts el!
-Haver... szerintem vidd haza.
-Ja, mert itt fog megőrülni. Az meg nem olyan jó...
-Gyere, haza viszlek - húzott fel valaki. Slash, Izzy és Steven nem lehetett.
-Elkapott egy! - sikítottam, és belemarkoltam Slash hajába.

2014. május 7., szerda

~ 19.

Halihó emberek! Készen vagyok az új résszel. De mondjuk ez látszik, de mindegy. Imádom az érettségi szünetet... Na jó, nem mert készülni kell a kisvizsgákra... Na mindegy,jó olvasást, remélem tetszeni fog! 
Ezt a számot hallgattam egészen eddig...Meg most is. A videoklipet is imádom, bár ez tökmindegy, úgyhogy hallgassátok meg, vagy ugorjátok át, és olvassatok... 
~

Csendben indultunk el valami kajálda felé, amit Slash nem kicsit istenített. Azt hittem, hogy csak alkoholon él...Na mindegy.
Mikor beértünk a helyre az emberek már kezdtek eltünedezni, úgyhogy rajtunk kívül még egy turbékoló pár ücsörgött a legfeltűnőbb asztalnál. Pfff... Úgyis szakítanak.
Slash a sarokasztal felé irányított, ami elég sötét rész volt, és csak a pincéreknek tűntünk fel. Tökéletes.
-Ennyire szereted a sötét helyeket?
-Annyira nem. Csak, ha nem akarom, hogy mindenki megrohamozzon, akkor ajánlatos ilyen helyre ülni. És nem szeretem, ha minden percben zargatnak.
-Értem. Te tényleg más vagy, ha egyedül vagy. És ha nem vagy teljesen részeg.
-Ezek közül mindkettő ritka alkalom - nevetett fel. - Nem szeretek egyedül lenni. Egy gitár mindig van mellettem, ha emberek nincsenek.
-Én sokszor vagyok egyedül. Olyankor rajzolok, mert a gitár az nem igazán megy. Mit egyek? - kértem tanácsot tőle, de ő csak vállvonogatva mutatott a pizza feliratra.
-Egyél amit akarsz. Én állom - kacsintott és rágyújtott egy újabb cigire. - Kérsz? - kínált meg kedvesen, de csak egy fejrázással elintéztem. - Te tudod.
-Akkor mondjuk ilyen pizzát eszek - nézegettem a felsoroltakat, és a kijelentésemre a gitáros is a lap fölé hajolt.
-Ez a legjobb. Jó választás - bólintott, én meg egy kicsit zavarba jöttem.
-Mit kérnek? - lépett hozzánk egy pincérribanc. A csaj kivágott felsője mindent mutatott, a 15 centis sarkakon meg olyan undorítóan billegett ide-oda, hogy attól még egy kanos srácnak is elment volna a kedve.
Megmondtam, hogy mit kérek, Slash-t pedig úgy kellett megböködnöm, mire egy szalvétából fel sem nézve elmotyogta a rendelését. Még kért hozzá egy üveg sört és egy Jack-et, amit a csaj morogva írt fel. Csak annyit tudtam kivenni belőle, hogy őt soha nem veszik észre. Csodálja?
-Mit csinálsz? - kérdeztem. Valamit mormogott, de nem értettem, úgyhogy hagytam. Majd megmutatja, ha az kell.
Az asztalon dobolva vártam az ebédünket, mert Slash még azóta sem nézett fel. Az előző csaj két tányérral közelített felénk, majd amint lerakta el is ment, és már jött is vissza az piánkkal. Jobb helyeken először a piát szokták felszolgálni, de kinek mi.
Én gyorsan nekiláttam a pizza elfogyasztásának, és az sem érdekelt már, hogy a gitáros még mindig csak újabb és újabb cigiket gyújtott, miközben azt csinálta, amit...csinált.
~
Két óra múlva sikerült csak elhagyni a helyet, mert addigra Slash elégedetten letette a tollát, és a Jack-et magához véve szólt a pincérnek, hogy fizetne. Tévedtem. Slash tényleg csak pián él.
A kezét átvetette a vállamon, és úgy húzott közelebb magához. Már a nézéséből is kitaláltam, hogy a Rainbow-ba megyünk, és, hogy megint látnom kell Axl-t. Brrr...
-Mit csináltál? - kérdeztem kíváncsian, mire a kezembe nyomta a lapot.
-Dalszöveg. Most írtam, de ezt nem a Guns-nak. Csak úgy. Tudod, ha egyszer szólókarrierbe kezdenék, akkor ez tökéletes lesz. Anastasia a címe. 
Figyelmesen olvastam végig, amit írt, és mosolyogva nyújtottam vissza neki.
-Tök jó lett. 
-Köszi. Elfelejtettem mondani, hogy fellépésünk lesz. Megnézed? - mutatott a Rainbow felé, ahonnan már kiszűrődött a zene hangja. - Bár mondjuk késésben vagyok a szöveg miatt, de valahogy leszarom, ha Axl ordítozni kezd. Kikapcsolom az agyam, és csak bólogatok.
-Furcsa téged beszélni hallani - jegyeztem meg, szerintem jogosan.
-Miért? - húzta össze a szemöldökét.
-Mert te inkább a csendben üldögélő őrült típus vagy - vontam vállat.
-Akkor te még nem ismered Izzy-t - jelentette ki. - Ő tényleg keveset beszél. Bármit mondasz neki, ő csak két-három szóval elintézi a dolgokat. De határozott, és ezektől a szavaktól, akik beszólnak neki, inkább békén is hagyják. Kimért és komoly, de a kisugárzása... Zseniális ember. 
-Nekem nem tűnt annak.
-Mert nem ismered. A nevén kívül mondott neked valamit?
-Nem. De nem baj, Izzy olyan... furcsa.
-Persze, hogy furcsa. Izzy ilyen, de így király. Ha ő kiszállna a bandából, akkor Axl meghülyülne, és nekünk végünk lenne. Ezért írtam a számot.
A kezét leemelte a vállamról, és maga előtt lökdösve mentünk be a bárba, ahol Duff már idegesen toporzékolt.
-Legalább te itt vagy - sóhajtott fel, egy kicsit nyugodtabban. - Öhm...szia April. Hát te?
-Útközben találkoztunk - felelte Slash. - De ezek szerint Axl megint késik... Hogy rohadna meg...
-Most te is késtél.
-De nekem ez volt az első. És az utolsó is - vágta rá kimérten. - És nem miattam késik a koncert. Ha itt lettem volna időben, Axl akkor sem lenne még itt.
-Mindegy - legyintett a basszista megadóan. - Izzy már behangolta a gitárodat, de menj hátra, nézd meg magad. Axl-t meg leütöm, ha nem ér ide 5 per múlva, úgyhogy mond meg a srácnak, hogy készüljön fel, mert lehet, hogy neki kell énekelnie.
-Jó - bólintott Slash, majd felém fordult. - Hátra jössz?
-Ja - vontam vállat, és követtem oda, ahol hangolni, készülni és gondolom piálni szoktak. Csodálkoztam, hogy csajok nem voltak, furcsa volt őket egyedül látni.
-Szevasztok - fordultam körbe. Steven intett, Izzy valamit motyogott, Slash meg az Izzy előtt lefektetett gitárjához sietett. Mintha a saját gyereke lenne...



2014. május 3., szombat

~ Szülinap

Na szóval... Először is sziasztok, hogy ne legyek udvariatlan. Aztán csapjunk bele...
Nem tudom, hogy mennyien tudják, de ma (2014.05.04) van egy igazán csodálatos ember és zenész 42. szülinapja. Nekem enyhén szólva kedvencem a banda amiben játszik, és az egyik kedvenc basszusgitárosom.
Boldog szülinapot Mike Dirnt! ♥
Arra gondoltam, hogy írok róla egy kevés önéletrajzot, most így az ágyban, a telefonomon pötyögve, fejből.
Na akkor...
1972.május 4.-én született egy kissrác a kaliforniai Berkeley-ben. Ez a kissrác a Michael Ryan Prichard nevet kapta, és szívbillentyű megnagyobbodást. Az utóbbi anyja miatt volt, aki nem szokott le a drogról terhessége ideje alatt, addig amíg ezt a kis csodát a világra hozta. A drogfüggősége miatt a hathetes korában adoptálták. Amikor 7 éves volt, a nevelőszülei elváltak, majd a mostohaanyja egy ismeretlen fazonnal állított be, akit Mike... nem kedvelt.
10 éves volt, mikor a suli menzáján találkozott Billie Joe-val, és felfedezték, hogy mennyi közös van bennük. Már akkor szoros barátság alakult ki a két kissrác között. Egyébként Mike erről azt nyilatkozta, hogy megijedt, mikor az alacsony srác megindult felé.
Billie segítségével tanult meg gitározni, és a hangszere miatt kapta a "Dirnt" nevet. Pontosabban, amikor nem volt nála gitár, Mike akkor léggitározott és olyan hangokat adott ki hozzá, hogy "dirnt, dirnt, dirnt".
Tizenöt évesen költözött el otthonról, először egy teherautóba, majd Billie Joe-nál bérelt egy szobát. Dolgozni is elkezdett, majd az miatt, hogy fent tudja tartani magát a suliban is egyre rosszabb jegyei lettek. Időközben megalakult a Green Day -akkor még Sweet Children- néven ismert banda, ahol eleinte Al Sobrante, egy nagyon jó barátjuk volt a dobos.
Mike-nak sikerült leérettségiznie, így a bandából egyedül neki van érettségie. Bár ez Trére nézve nem olyan meglepő... (De amúgy Tré sem hülye, csak nem érdekli.)
'96-ban házasságot kötött akkori barátnőjével, Anastacia-val. 1997-ben született első gyereke Estella-Desiree.
Első feleségétől hamar elvált, majd (nem tudom mikor) összeházasodott Brittney Cade-del, akitől 2 gyereke van, Brixton Michael, és Ryan Ruby Mea. A pici Brix-t eléggé titokban tartották. Ők még mindig boldog házasságban élnek.
Mielőtt az anyja meghalt, Mike-nak még sikerült találkoznia vele, és ahogy ő mondta, "Jó volt megosztozni vele egy cigin." Az anyja ugye mint előbb leírtam már meghalt. Meghalt az, aki ennek a csodás embernek és zenésznek és férjnek és apának az anyja volt.
+Van egy kávézója a Rudy's Can't Fail Cafe ; A Longview basszusrészét LSD hatása alatt írta meg. 
És ezen kívül, nem tudom, hogy ki tudja, esetleg ki olyan nagy GD fan, hovy még a pihenőjük során is csomó mindent tud róluk, de mindegy.
Billie Joe Armstrong és Adrienne Armstrong ma ünneplik a 20. évfordulójukat. Én személy szerint imádom Adrienne-t is, ugyan úgy, ahogy Brittney-t és Tré mennyasszonyát, Sara-t.
20 csodás éve vannak együtt, és két csodás gyereket hoztak össze. Joey Marciano-t (1995. február 28.) és Jakob Danger-t (1998. szeptember 12.).
Igazán gratulálok nekik, innen is, úgy, ahogy Instagram-on is...
Mindegy. Megújították a házassági fogadalmukat, és ha jól tudom, Duff is ott volt!!! Legalábbis a felesége rakott fel Instára egy olyan képet, amin BJ és Adie van...De akkor DUFF IS OTT VOLT!
Még egyszer boldog 42. szülinapot Mike! és Boldog 20. évfordulót Billie és 80! ♥
(Annyi ideje házasok, amennyi a Dookie is!)
Ha végig olvastátok annak örülök, de ha nem akkor sorry a sok pofázásért...írásban. Á, hagyjuk, sziasztok! (Az utolsó képet muszáj volt beraknom...







2014. április 30., szerda

~ 18.

Sziasztok emberkék! Nem valami nagy élmény betegen ülni, de semmi baj, ez is kell... :D Szóval közben megírtam a részt, és megtudtam, hogy a Blink-182 jön a szigetre!!! Én meg ettől a hírtől nem kicsit lettem jobban. Meg rosszul, mert valószínűleg nem mehetek.... :( Na mindegy jó olvasást! :D

Az egész kávézó kávéban úszott, velünk és a vendégekkel együtt. A csaj már akkor sikítozva menekült előlem,mikor még csak szép lassú léptekkel elindultam felé, egy nem tudom, hogy kitől elkért kávéval a kezemben.
Engem az 5 kávéval együtt kitiltottak az épületből, míg a csajt egyszerűen kirúgták, mert nem hitték el neki, hogy én kezdtem.
De én nem csináltam volna semmit, ha nem önt le azzal a kettékúrt feketével! Most meg cipelhetem vissza kézben, és még bele se tudok így köpni az énekesébe... Bassza meg! Ráadásul nem csak a ruhámból, de a hajamból is csavarni lehet azt a szart.Brrr...
-Itt van a kibaszott kávétok - teszem le a banda tagjai elé a kávékat. Ők csak biccentettek, kivéve Slash-t, aki jót kuncogott a kinézetemen. Csodálom, hogy pont az vette észre, hogy tiszta kávé vagyok, aki ki sem lát a haja mögül...
-Veled meg mi történt? - hívott magához a cilinderes, mikor egy kicsi pihenőt tarthattak. A többiek elaludtak ott ahol voltak, de már a dedikálás közbe, és csak a kezük mozgott a megfelelő irányba.
-Volt egy kis balhém - legyintettem, és egy rég használt törölközőbe megtöröltem a hajam, amiből még mindig csöpögött az undorító lötty.
-Mesélj - röhögött fel, és felült a hátsó szobában (Kevin szerint irodában) lévő asztalra, majd a térdére könyökölve várta, hogy megszólaljak.
-Pont nem te vagy az, akinek elmondanám, hogy mi történt.
-Miért, Axl-nek inkább? - húzta fel a szemöldökét, én pedig nem értettem, hogy mit akart ezzel mondani. - Csak annyi, hogy ha Axl meglát így, akkor nem fog békén hagyni. Ha nekem elmondod, akkor Axl sem tudja meg, és te is nyugodtan távozhatsz innen, mert kiszöktetlek.
-Szemét - morogtam, majd egy szemforgatás után úgy döntöttem, hogy inkább a második lehetőséget választom, mert nem szeretnék így a fejkendős elé állni.
 Bár mondjuk igazán leszarom, hogy mit gondol, de azért mégiscsak szar egy ellenség elé, így odaállni.Egyáltalán mikor lett nekem Axl akárkim is? Lényegtelen, hogy ellenségként gondolok rá. De mivel az is az ÉN ellenségem,ezért igen, Axl a valakimmé vált. Ahogy a banda többi tagja is. Szép lassan, a tudatomon kívül, mindegyikük jelentős szerepet tölt be az életemben. Axl, mint az ellenségem, Slash, mint az, aki erőt ad, ha magam alatt vagyok, és megnyugtat, Duff, mint az, aki védelmet nyújt mindenki ellen, Steven, aki igazán jó barátommá válna a drogok miatt, és Izzy, aki...aki csak úgy van. De ha ő nem lenne, akkor nem lenne teljes a csapat, és nem egészítenék ki egymást teljesen. A négy hiperaktív srác közé bedobtak egy nyugodtabbat, aki ha kell, akkor visszafogja őket. Csodás... És már erre is ráébredtem. Bassza meg, hogy találkoznom kellett velük! Bassza meg mindenki!
-Hahó,April itt vagy? - lengette meg a kezét Slash a szemem előtt, mire csak biccentettem, és megadóan elmeséltem neki a kávés történetemet. A gitáros először kinevetett, de nem is vártam volna mást egy ilyen életvidám sráctól, aki minden szart mosolyogva ugrik át.
-Akkor maradj bent, aztán úgyis akkor mehetünk, amikor te, én meg segítek meglógni neked. Nem akarom, hogy Axl így lásson. Túlságosan sokáig szarakodna veled emiatt.
-Köszi - hálálkodtam neki.
A fiúk még úgy fél órán keresztül írogatták a lapokat, ugyanis így is késve, már záróra volt. A cilinderest figyeltem végig, és miközben dedikált, néha-néha megrázkódott a válla, ezzel is mutatva, hogy igen jól szórakozott rajtam. Hát köszönöm, ez igazán kedves.
Mikor végeztek még mindig ülve, vagy aludtak vagy röhögtek, ez helyzettől függött, de Slash hamar elköszönt tőlük, és felém vette az irányt, hogy észrevétlenül kimenekítsen a hangszerek közül.
A falnak dőlve vártam rá, ameddig összeszedte a bőrdzsekijét, a napszemüvegét, meg a hűtőbe rakott Jack-ét, majd kilépett az ajtón elköszönt a srácoktól, és teljes testével takarva jutottunk el az ajtóig. Onnan már könnyen ment, mert idefelé már úgy is csomóan láttak, hazafele meg már tökmindegy volt.
A gitáros átvetette a kezét a vállamon, úgy húzott magához közelebb, amit nem is bántam, főleg úgy, hogy tökéletesen tartotta a piát ahhoz, hogy ha akartam, akkor bele tudtam inni.
-Nem ülünk be? -mutatott Slash egy számomra ismeretlen bár felé, én pedig csak egy vállrándítással jeleztem, hogy nekem mindegy, de át kéne öltöznöm, és ezt ő is tudta. - Akkor elkísérlek, átöltözöl, kitolod azt a formás segged az ajtón, és visszajövünk.
-Vagy bejössz te is, mert zuhanyoznom se ártana. Meg a hajamból is ki kell mosnom ezt a szart.
-Legyen - adta be a derekát, és mivel elértünk a lakásomhoz, besprinteltem a fürdőbe egy tiszta ruha társaságában.
~
Fél óra múlva teljesen útra készen mentem ki a nappaliba, ahol Slash várakozott egy gitárral az ölében. Mögé állva figyeltem, ahogy egy ismeretlen dallamot játszott, és mosolygott, ha egy-egy hangot rosszul fogott le.
-Új szám készül? - ültem fel a kanapé hátoldalára, és az államat a tenyerembe támasztva figyeltem, ahogy teljes beleéléssel pengeti a hangszert.
-Nem, ez egy elég régi szám. Azt sem tudom, hogy kié, de engem megfogott.
-Értem - biccentettem. - Egyébként meg kéne tanítanod a Sweet Child O' Mine-ra, mert már elkezdted magyarázni, de be még nem fejezted.
-Meg foglak tanítani, nyugi. De most kajálni megyünk, mert semmi sincs a hűtődben. A pián kívül.
-A tiedben sem, úgyhogy ne beszélj -boxoltam bele a vállába. - Meg amúgy is, nem sokat szoktam kajálni, Andy-ék meg megoldják egyedül. Tényleg, egyébként hol vannak?
-Andy a szobájában, előbb jött ki, valami kajáért, meg mondta, hogy szóljak neked, hogy ha kijöttél, akkor menj be hozzá. Beszélni akar veled valami tűszúrásról vagy miről...
-A heroinról, de pont nem hat meg.
-Mi a bajod vele? - érdeklődik.
-Most kezdi el a védelmező nagytesó cuccot, amikor már teljesen megváltoztunk. Én felnőttem, elkezdtem járni az utam, és mikor már a végénél tartok, Andy akkor próbál visszarángatni a jó útra, ami sokkal hosszabb, mint ez a mostani - mondtam el neki, hogy mit gondolok.
-Téged legalább megpróbálnak visszarángatni. Engem nem próbáltak, és nézd mi lett belőlem.
-Egy drogos, ám igen sikeres gitáros, aki nem mellesleg csomó kissrác példaképe. És csomó tinipicsa álma - fejeztem be, mire bólintott egyet. - Ez tök jó élet. Te gazdag vagy, engem meg csak a drogok tartanak életben. Még úgy pár évig, de az már más kérdés.
-Viszont magányosabb vagyok, mint hinnéd. Lehet, hogy sokan szeretnének mellettem lenni, de ez lehetetlen, ezt neked is be kell látnod. Egyáltalán nem biztos az életemben semmi.
-April, kijöttél? - kiáltott ki Andy.
-Nem, még nem! - szólt vissza Slash.
-Tiplizzünk - rángattam fel a kanapéról, és az ajtó felé kezdtem lökdösni. - Lehetőleg azelőtt, mielőtt Andy kijön. Semmi kedvem vele beszélgetni. 

2014. április 28., hétfő

~ 17.

Most gyors(abb) voltam,és mint látjátok kész van az új rész, amiben ugye megint benne lesz a GN'R. :3 De mondjuk ezt nem volt nehéz kitalálni nem? Jó elbeszélgetek magammal simán. Bekattantam. Yeah! Na jó, mindegy jó olvasást! Mellesleg szeretitek Marilyn Manson-t? :D

Amikor kiléptem a klotyóból, a tömeg már majdnem áttörte az ajtót, de a fejkendős seggfej még mindig nem érkezett meg. A srácok teljesen idegesen járkáltak fel-alá Slash kivételével, aki az egyik sarokban ült egy Gibson-nal a kezében, és a kintről beszűrődő hangokat próbálta ellensúlyozni a halkan szóló dallammal.
-Hol a faszban van már? - lépett az ajtó elé Steven, azzal sem törődve, hogy a kezek felé nyúltak, és csak az ajtó választotta el a biztos haláltól. Na jó, ez azért így nem igaz, de tök jól hangzott, vagy nem?
-Szívjál valamit - szólt előre a a fekete loboncos srác. - Úgyis van nálad hernyó, az meg tökéletesen lenyugtat. Vagy kokain. Ott a budi, April is ott szívta fel a cuccot.
-Nem rossz ötlet - bólintott egyetértően, és már el is tűnt a gitáros által említett helyiségben. Pár perc múlva jelent csak meg újra a társaságunkban, teljesen elszállva.
Én is úgy éreztem, hogy nem is a saját lábamon állok, hanem valahol kilométerekkel a talaj felett repkedek a repülőgépek útjában.
-Itt vagyok srácok - lépett be a hátulról a boltba Axl, akit amint meglátott a tinilányok serege felsikítottak. - Engedd be őket, mert Steven már megint belőtte magát, méghozzá pár perce, és egy ideig úgysem fog elmúlni a cucc hatása, azaz nem várjuk meg, amíg újra önmaga lesz.
Érdekelt, hogy hogyan állapította meg csak egy pillantással azt, hogy Steven egyáltalán nincs magánál. Nekem fel sem tűnt, hiszen nem láttam még tisztán, csak pár percig maximum, de a dobos mindig tett róla, hogy ne legyen tiszta.
A banda leült az asztalhoz, mindenki arra a székre, ahova a neveik ki voltak írva egy-egy papírra, majd vigyorogva várták, hogy betömörüljön az a sok ember, akik még csak képzeletben találkoztak az istenített tagokkal. A mosolyuk egyébként Axl-én kívül igaziak voltak, de az énekesnek mindig változott az arckifejezése. Vagy egy műmosollyal kommunikált és irkált, vagy épp teljes undor ült ki az arcára.
-Egyébként, nekünk miért jó az, ha ezek itt vannak? - érdeklődtem enyhén oldalra döntött fejjel, és Kevin-en kívül még a közeledő árnyakra is figyelnem kellett.
-Mert Duff javaslatára, az összes pólóból, CD-ből meg az ilyen cuccokból befolyó pénzt nekünk adják. És jó reklám, hogy itt vannak, plusz most több lesz a fizud is.
-Nem lehet más bandákat is ideszervezni? - kérdeztem meg, nem csak a pénz miatt, hanem mert jó ötlet lenne kezdőbb és nagyobb bandákat is beszervezni ide.
-Kikre gondolsz? - mosolygott rám sokat sejtően.
-Mondjuk Green Day, Nirvana, esetleg Red Hot... És ha jönnek a közelbe az AC/DC - nek is nagy sikere lenne. Általában mindenki szereti a zenéjüket, vagy ha nem is mindet, de mondjuk a Highway to Hell-t mindenki ismeri - ismertettem vele a tervemet.
-Ha sikerül rávenni őket, akkor jöhetnek. De ha előbb leszervezem, akkor már Nirvana is simán lehetne. Velük viszont csak akkor tudok beszélni, ha ide jönnek, ugyanúgy, ahogy a Green Day-jel is.
-Őket bízd rám - legyintettem. - Beszélek velük, ők meg tudnak szólni Kurt-éknek, aztán még a turné utolsó állomása itt lenne, mondjuk a Rainbow-ban, ide meg eljönnének mondjuk előtte autogramot osztogatni. Még Chad-éknek is nagyobb bevétele lenne.
-Jól sejtem, hogy van egy terved kislány?
-Jól sejted.
-Bedrogozva okosabb vagy néha, legalábbis jobb ötleteid vannak.
-Akkor szólok a srácoknak. Úgyis mondta Tré, hogy hívjam fel, ha van valami vagy esetleg koncertre akarok menni.
-Ott a telefon, hívd fel hülye lány - mutat a hátsó ajtó felé, mintha én nem tudnám, hogy hol van az a nyomorult telefon. Mert ugye én nem itt dolgozom... Bepötyögtem a számot, ami a szalvétán volt (azt a szalvétát a zsebemben tartom) és már vártam is, hogy az őrült és zöld hajú punk felvegye. Az asztalon ülve, a lábamat lóbálva és magam mellett az ujjaimmal dobolva.
-Heló - szólt bele álmosan a srác. Aha, tehát felébresztettem. Upszi. - Heló! - ismételte meg magát hangosabban.
-Szia punk - köszöntem bele elég érdekes hangulatban. - Bocs, hogy felébresztettelek. Itt már javában folyik az élet.
-Mindegy, legalább nem csak engem ébresztettél fel egyedül. Az összes hülye gyerek felébredt miattad. Ilyen korán már találkoztál is a kokainnal? - hallom a hangján, hogy mosolyog, és ez engem is mosolygásra késztet. Vicces hangú, őrült punk. Egy kicsi punk. Egy kicsi, őrült és dobos punk. Zöld hajjal.
-Már korán reggel - bólintottam, bár azt is tudom, hogy nem látta. Tényleg, hogy működik a telefon? Én itt vagyok, ő meg fogalmam sincs, hogy hol, de ezen keresztül tudunk kommunikálni. Milyen zseni lehetett az, aki ezt kitalálta... - Nincs kedvetek beszervezni még egy kis koncertet LA-ben?
-Mit tervezel? - sóhajtott fel ál-fájdalmasan, mire felnevettem.
-Egy minikoncert a Rainbow-ban, utána vagy előtte pedig aláírás osztogatás a munkahelyemen. Jó bevétel, ha vannak pólók és CD-k meg esetleg valami dobverő meg ilyenek. A rajongók megőrülnének érte, és ha a Nirvana is jön, akkor titeket is még többen megismernének.
-Jól hangzik. Ha leszervezed a koncertet még megyünk is - hallottam a hangját. - A srácoknak tökéletes, Kurt is rábólintott, de rajtad áll a szervezkedés.
-Meglesz - dörzsöltem össze a tenyeremet. - De mennem kell, mert szerintem a tinilányok szétszedik a helyet, ha Duff vagy valamelyik másik agyhalott rájuk mosolyog.
-Menj csak. Én meg kirázom BJ-t az ágyból, mert ő még alszik. Szia - köszönt el, és elvetemülten felröhögött. Mint egy retardált fóka.
-Szevasz - vágtam rá, és már ki is nyomtam. Kimentem a tömegbe, és odaballagtam Kevin-hez, akinél elég nagy forgalom volt, mert ő árusította a pólókat meg CD-ket meg az ilyeneket. - A turné végén jönnek ide, ha sikerül leszerveznem a Rainbow-ban egy koncertet. Délután beszélek a tulajjal, de szerintem elég annyi, hogy azt mondom, hogy a Nirvana is jön.
-Jó. Viszont hozz a fiúknak egy kávét, mert itt fognak elaludni - mutatott az asztal felé, ahol valóban a fél zenekar már csak nagy nehézségek árán tudta nyitva tartani a szemét.
-Igenis, uram! - vágtam magam haptákba, és elkértem Kevin-től a pénzt, mert nálam csak a kettőnk kávéjának az ára volt.
Sietve tettem meg az utamat a legközelebbi kávézóhoz, ahol az ott üldögélők legnagyobb örömére a pult előtt befékezve egy "kisebb" puffanás kíséretében feldöntöttem vagy három széket.
-Hoppá - néztem hátra a vállam felett. - Öt kávét kérek, ha lehetne az egyikbe köpj bele - kértem a 17 év körüli picsát.
-Kérem állítsa vissza a székeket, és ne ordibáljon - mondja fel sem nézve. - A kávékba pedig nem köphetek bele sajnos, majd maga elintézi.
-Köszi - morogtam az orrom alatt. - De Axl-nek nem szabad megtudnia - motyogtam inkább magamnak, mint a pláza picsának.
-Hogy? - kerekedik ki a szeme. - Azt mondtad, hogy Axl? Mármint Axl Rose? Az ő kávéjába akarsz beleköpni?
-Igen, miért? Egy nagyképű pöcs, aki csak dugásért áll szóba nőkkel. Nekem meg elegem van belőle, mert most még cipelhetem is a kávéját. Nem volt elég neki, hogy tökön rúgtam.
-Axl Rose-zal? Te hülye vagy? Ő a világ legjobb pasija, és én ez miatt a szar munka miatt nem láthatom élőben! Te meg itt szaladgálsz neki, láthatod, ha akarod akkor ágyba is visz, és ez miatt nyafogsz? Szívesen cserélnék veled - nyávogja.
-Te kibaszottul nem tudod, hogy ki az az ember. Álomvilágban élsz kicsi szívem ha azt hiszed, hogy Axl gondoskodó, vagy legalább egy cseppet is kedves. Mert egyáltalán nem, legalábbis nem az olyan 17 éves ribancokkal, mint amilyen te vagy. Egyáltalán nem foglalkozna veled, maximum annyi ideig, ameddig meg nem fektet, utána meg kétszer megforgat a ház előtt, és nem is érdekled többé. Csak addig, amíg nem tud megbaszni.
-Mert te annyira jól ismered! - kapta fel a vizet azon, hogy elmondtam az igazat a szőke hercegéről. Aki egyébként vörös, és cseppet sem herceg, de mindegy, tökéletes a megfogalmazás, még így is.
-Hát jobban, mint te. De ha szeretnéd engedd neki, hogy megbaszhasson, és miután sikeresen leszoptad, páros lábbal fog kirugdosni a házából. Egy lennél neki a sok közül, és csak mesélhetnéd mindenkinek, hogy milyen jó volt vele. Hogy milyen faszkalap volt... - direkt produkáltam, és ennek meg is lett az eredménye, mégpedig az, hogy kijött a pult mögül, és az egyik nyugodtan újságot olvasó ember kezéből kikapta a kávés poharát, és a ruhámra burította az égető feketét.
-Baszd meg magad - morogtam dühösen, és akkor már vissza is támadtam. Engem senki nem fog úgy leönteni akármivel is, hogy annak nem lesz következménye. Mert igenis lesz. És az neki fog fájni...

2014. április 25., péntek

~ 16.

Heló mindenkinek! :D Itt a legújabb rész, és remélem tetszik. Nekünk ma nem volt sulink, ezért megírtam ma reggel. Tegnap meg este negyed hattól este nyolcig bent rohadtam a suliban, és így sikeresen le is késtem a Blink-182 vs. Foo Fighters-t az MTV Rocks-on... :'( Kár :D Na mindegy tényleg jó olvasást nem beszélek tovább. \m/
~

-Hol a szarban voltál? - ugrott elém Andy,amint beléptem az ajtón.
-Bulizni - vontam meg a vállam. - De örülnék,ha nem ordítanál, mert így is fáj a fejem.
-Tudod, hogy mennyire aggódtam érted? Nem szóltál volna, hogy bocs majd csak holnap jövök, mert elmegyek kúrni?!
-Először is. Nem dugni mentem, hanem elmentem Lewis-szel kiengedni a gőzt. Kevin elengedett, majd csak holnap kell bemennem dolgozni, ma úgyis csak unatkozna. Másodszor pedig, kibaszottul nem vagyok 15 éves! Képes vagyok gondoskodni magamról, és ha nem tűnt volna fel, nekem nem kellett egész este tartani a fejem, hogy ne fulladjak bele a saját hányásomba! - kaptam fel a vizet. - Most pedig légyszi engedj aludni, mert ha még sokáig ordítasz, én esküszöm lerókázlak.
-Menjél, de erről még beszélni fogunk... - jelentette ki "fenyegetően" a bátyám.
-Későn kezdesz el aggódni értem - csörtettem be a szobámba idegesen,majd kikaptam egy nagyobb pólót és egy tiszta fehérneműt a szekrényemből,és már mentem is lemosni magamról a mocskot.
Gyorsan lehámoztam magamról a ruháimat, és a szennyes kosárba dobtam őket, majd beálltam a zuhanykabinba, és megengedtem a vizet. Teljesen ellazultam a forró víz hatására,és egy kicsit jobban is éreztem magam tőle. A tusfürdőmért nyúltam,és nyomtam a kezembe belőle,majd sietősen elkentem magamon. Hamar le is öblítettem a testemről, aztán a samponból is tettem a tenyerembe, és a hajamat is átmostam.
Egy sikeres koszeltávolítási hadművelet után,úgy vetődtem az ágyamba, mint egy igazi zombi, és újra az álmok poros útját róttam.
~
Korán reggel az órám rezgésére ébredtem, ami egy cseppet sem kellemes, arra tekintve,hogy én még mindig egy zombi életműködési jeleit produkálom csak.
-A kurva életbe - motyogtam,mikor sikeresen eltaknyoltam az előttem átnyúló madzagban. Hogy az hogyan került oda,arról fogalmam sincs, mivel se kép - se hang voltam az elmúlt...11 és fél órában.
Csukott szemmel botorkáltam el a szekrényemig, és kihúztam az elég pici kupac tetején lévő pólót és gatyát, majd az egyik fekete fehérneműmet, és már húztam is a fürdőbe átöltözni.
20 perc alatt kész lettem az összes szükségletemmel (tusolás, öltözködés, fogmosás, hajfésülés, egyebek),aztán mikor már az alvó Patrick-et figyeltem a konyhában ülve úgy 10 perce,sikerült elindulnom.
Első utam Chad-hez vezetett,hogy ellásson egy üveg sörrel,és egy doboz cigivel, mert ezt a napot igazán túl szeretném élni. Ha szerencsém van talán még Slash-t is megtalálom odabent, aki meg tud dobni úgy két utcányi kokóval, ami meg már tényleg a mennyország lenne.
-Szia Chadie - ültem fel az egyik pult előtti forgós székre,és a tenyeremnek támasztottam az állam.- Dobj már meg egy sörrel meg a cigivel.
-Hosszú volt a tegnap? - vigyorodott el.
-A tegnapelőtt - vágtam rá.- Véletlenül nincs itt Slash vagy valaki?Kéne valami.
-De, ott ülnek a sarokban - mutatott a legjobban takart asztalra. - Előre szólok, mindkét vécé foglalt, úgyhogy remélem nem az kéne - kacsintott rám,mire csak bele boxoltam a vállába, de már mentem is a bandához.
-Sziasztok nyomik - álltam meg az asztaluk előtt, hogy csórhassak tőlük egy kis kokaint, vagy valami másik drogot.
-Szevasz - intett Slash álmosan, én meg már ebből kitaláltam, hogy nem csak az én kedvem van a béka segge alatt jópár kilométerrel.
-Van kokód?Valahonnan szereznem kéne.De heroin is jó.
-Mivel tegnap előtt te is osztozkodtál velem a sajátodon, ezért tessék ezt odaadom - dob elém egy zacskót Steven, ami tele van az általam istenített fehér porral. - Mit nézel? Tiszta, nem kevertem bele semmi mást, de nekem van elég. Neked meg elfogyott, és, hogy ne kelljen venned neked adok egy zacskóval - reagált az értelmetlen tekintetemre.
-Köszönöm. Legalábbis azt hiszem - ráncoltam össze a szemöldököm. - Sziasztok nyomik!
-Csá! - vágták rá egyből.
Még visszavánszorogtam Chad-hez, hogy kifizessem a piámat és cigimet is, majd egy ölelés után a munkahelyem felé vettem az irányt. Felbontottam a cigis dobozt, és kihúztam belőle egy szálat, amit az ajkaim közé helyeztem. Előkotortam az öngyújtómat a zsebemből, így meg tudtam gyújtani a mai napon az első nikotinos rudat, amit szívtam.
Mélyen szívtam bele az életmentő szálba, és letüdőztem. A füstöt az ég felé fújtam, hogy senki ne tudjon belém kötni, azért, mert az arcába megy.
-Hello Kevin - léptem be a boltba, ami előtt tolonganak az emberek.
-Szia Ap.Itt bent nincs cigizés, szóval kérlek, hogy nyomd el vagy menj ki vele - mondta el a már megszokott szöveget, amire csak legyintettem és felültem a pultra.
-Mi az a tömeg? Nem nagyon szoktak tolongani az ajtó előtt, maximum akkor, ha valami bandának új albuma lesz. Valakinek új gitármárkája van? - néztem körbe, de sehol nem láttam legalább 50 ugyanolyan gitárt.
-Leszerveztem valakikkel, hogy jönnek aláírásokat osztogatni. Itt kéne lenniük, de bármibe lefogadom, hogy még a Rainbow-ban ülnek és piálnak... - morgott, és 180°-os fordulatot vett, mikor csapódott a hátsó ajtó.
- Sziasztok! - intettek mind a 4-en,amire mi csak egy-egy morgással válaszoltunk. Mindketten tudtuk, hogy valaki még hiányzik, mert a csapat nem volt teljes, és rajtuk is látszott, hogy idegesek az énekesük miatt.
-Már megint késik az a nyomorult - ingatja meg a fejét Duff. - Pedig most még azt is megígérte, hogy időre itt lesz, és nem kell semmit később kezdenünk, mint általában.
-Mindjárt jövök, meglátogatom a vécét - lököm meg Kevin-t, miután elnyomtam a cigit a pulton. Kevin már megszokta, úgyhogy csak egy szemforgatással reagált rá, a kijelentésemre pedig biccentett.
Belöktem a mosdó ajtaját, majd az általam kiválasztott fülkébe igyekeztem, ahol, mint aki tanulta, kialakítottam két kis utcát a drogból a vécéülőkére. Pár másodpercig figyeltem a fehér port, ami virított a fekete vécé fedőjétől, vagy mitől. Nem vagyok zseni, az ilyeneket pedig nem tudom. 
Vigyorogva hajoltam a számomra ellenállhatatlan por fölé, majd miután oda sem nézve "csövet" csavartam egy dolcsiból, majd azt a kis utca elé helyeztem, és szép lassan csúsztatva felszívtam a kokaint.
A hatás azonnali volt, minden tagom lezsibbadt, körülöttem árnyak jelentek meg, akik néha ijesztőek, az esetek többségében viszont barátságosak, és nem engedik, hogy teljesen meghülyüljek. Olyan érzésem volt, minta lebegtem volna, a fellegekben éreztem magam, a fehér felhők fölött, ahol mindig süt a nap. 
Tényleg jó ez a cucc.


2014. április 20., vasárnap

2014. április 19., szombat

~ 15.

-Nem vagyok nő.-húzta fel az orrát.
-Kuss.Na,most van egy jó ötletem.-jelentettem ki.-Te olyan távolra húzol el,amennyire csak tudsz,én itt maradok és megpróbáljuk nem megfojtani egymást ez alatt a hét perc alatt.
-Pont nem te fogod megmondani,hogy mit csináljak.Ha azt akarom lesmárollak,ha meg akarlak dugni,akkor azt is megteszem.
-Megerőszakolsz,vagy mi?-röhögtem fel.
-Esetleg.-bólintott,és már jött is közelebb,csakhogy megállítottam.
-Na jó.Egyáltalán nincs kedvem hozzád,és szerintem két perc már biztos letelt,hacsak nem nekem romlott el az időérzékem...
-Nem tűnsz részegnek.
-Nem is szoktam annyira...mármint de,csak nem olyan vagyok mint Slash.Ilyenkor csak felerősödnek az érzékeim.Mintha kokain lenne.De most,hogy így belegondolok,kéne úgy két csík.Steven is biztos elfogadná,de vele meg nem osztom meg,mert egy nyomorék.-gondolkoztam hangosan,Axl meg szúrós szemmel figyelte,hogy a zsebembe kotorászok.-Á,van nálam.-sóhajtottam  fel elégedetten.
-Ha Steven közelébe mész azzal,én esküszöm lenyakazlak.-jelentette ki.
-Hajrá.-biccentettem elismerően.-Ha képes vagy rá azokkal a lányos kezeiddel.-nevettem ki.-Erőd se lenne hozzá.Mellékesen nem terveztem senkinek adni belőle,mert így is már csak két-három utcát tudok csinálni belőle...
-Abból valaki úgyis eltűntet előled legalább egy csíkot.Ha nem többet.-legyintett.-Szerinted azok kint a saját pénzükből vesznek drogokat?Mert ha igen,akkor tévedsz.A ribancaiktól csórják...
-Kivéve Steven-t.-húztam el a számat.-Azt sem értem,hogy nem halt még bele.Bár mondjuk valakinek biztos hiányozna...Csak nem nekem.
-Hidd el basztatnánk vele eleget,ha a drogok miatt halna meg.Meg szar is lenne a temetőbe járni hozzá.-sóhajtott fel.Kivételesen nem annak a nagyképű énekesnek tűnt,mint eleinte.Most megmutatta a törékeny kisfiú formáját,de még így sem tudom megsajnálni.
-Akkor jó utakat.-nyitottam ki az ajtót,mivel a többiek szóltak,hogy lejárt az idő.-Ja és még valami.Amit elfelejtettem.
-Mi?-húzta össze a szemöldökét értetlenkedve.-Baszd meg ez kibaszottul fáj.-csuklott el a hangja,és ha jól láttam a szeme is könnybe lábadt,mikor sikerült eltalálnom a legérzékenyebb pontján.
-Tudom,azért csináltam.-röhögtem ki "kedvesen",és visszamentem a helyemre,Salsh mellé.
-Axl-t hol hagytad?-mosolygott rám Duff.
-A szekrény előtt fetreng,és lehet,hogy nem fog tudni kölyköket csinálni...-legyintettem nyugodtan,amire a fiúknak csak egy vállrándítás volt a válaszuk.
-Nem volt jó ötlet tökön rúgni.-sziszegett Axl,mikor sikeresen leült Duff mellé,és a lába közé szorított egy jéghideg dobozos sört.-Ha elmúlik a fájdalom,ha egyáltalán elmúlik,én le foglak fejezni.
-Arra én is kíváncsi vagyok.-motyogtam.-Én pörgetek faszagyerekek!
Amilyen erősen csak tudtam megforgattam az üres sörösüveget,ami Michelle-nél állt meg.Ő is forgatott,hogy ki menjen be vele,és a "szerencsés győztes" az oroszlánsörényű Slash lett.Michelle nehezen,de felrángatta a padlóról a gitárost,aki a világát nem tudta,nemhogy még azt,hogy éppen mit csinálunk...
~
Reggel -ha lehet annak nevezni délután 4-et- még az egész bagázs a halálán volt.A társaság fele szétszórva horkoltak a padlón,a kanapén az asztalon,mindenki ott,ahol kiütötte magát.
A másik fele az életmentő kávéért botladozott ki a konyhába,ahol valamelyik csaj már mindenkinek csinált legalább két bögrével.
-Reggelt.-morogtam a mellettem ébredező Lewis-nek.
-Neked is.-ásított,és felém fordult.-Van kávé?
-Érzem az illatát.-bólintottam erőtlenül.
Elég durva volt a tegnap.Vagy inkább ma.Valaki szerzett jointot,meg még több kokaint,és Steven-nél heroin is volt...
A kezemre néztem,ahol szúrásnyom jelezte,hogy én sem utasítottam el,amit a dobos kínált.
A kokain már nem volt a zsebemben,tehát abból is jutott a szervezetembe.Meg természetesen a jointból is...
-Tessék.-nyomott a kezembe Duff egy bögre feketét,én meg mivel beszélni alig bírtam,csak biccentettem és inni kezdtem.
-Életmentő vagy.-mosolyogtam Duff-ra fáradtan,ő meg csak bólogatott és elment.Ő sincs formában...
-Reggelt emberek!-táncolt be Axl a konyhába egy szál faszban.
-Vegyél már fel valamit!-fintorodtam el.
-Nekem ez így tökéletes,és megsúgom,hogy már nem fáj.De a szemed azért ne rajtam legeltesd...bár nem vagyok valami szégyenlős,de azért...mindegy.-jött közelebb hozzám,és a seggét megrázta az arcom előtt.
-Takarodjál,már el innen!-fintorodtam el.Pont nem az ő fehér seggére vagyok kíváncsi,amin ki tudja,mikor jött ki valami...Brrr...-Lewis,én szerintem lépek.-álltam fel,még mindig undorodva a fejkendőstől,de Lewis megfogta a kezem.
-Várjál meg,megyek én is.-emelkedett fel ő is a padlóról,és az embereket átlépve Duff-hoz sétált,a kezébe nyomta a két bögrét,és elköszönt tőle.Én csak fáradtan intettem,és az emberek között egyensúlyozva,szlalomozva és felettük átlépkedve eljutottunk az ajtóig,amin amikor kiléptünk megcsapott a friss levegő.
A fejem fájt,és épp kezdtem volna megfejelgetni a betont,ha valami oroszlán ki nem hozott volna egy fájdalomcsillapítót és egy pohár vizet.
-Gondoltam ez még kellhet.-nyomta a kezembe az életmentő cuccokat,és karba tett kézzel várta,hogy visszakaphassa a poharát.
-Jól gondoltad.-biccentettem egy apró mosollyal a szám sarkában.
-Te tudod,hogy mi történt este?Vagy éjszaka?
-Vagy inkább ma hajnalban.-kotyogott közbe Lewis is,aki már hívott is egy taxit.-Kérlek szépen,a társaság 98 százaléka teljesen kiütötte magát.Valaki piával,valaki droggal,a lényeg,hogy minden volt.Te,tesókám szálltál a fűtől,a drogtól a piától,mint mindenki más.Aztán kidőltünk,és elméletileg senki nem halt meg.-foglalta össze a nap eddigi részét röviden.
-Ó!-döntötte előre a fejét lassan.-Itt a taxitok.Ezzel meg fizessétek ki.-nyomott megszámlálatlanul bankókat a kezébe.
-Köszi haver.-pacsizott le vele Lewis,utána pedig én is.
-Nincs mit.-mosolygott ránk,majd mikor már ültünk be a kocsiba,még megszólalt.-April,te meg vigyázz Axl-lel.
-Nem vagyok hülye.-nevettem fel.-Csáó.
-Szevasztok.-fordult meg és már ment is be.
-Nem tudom,mi bajod a srácokkal.Szerintem jó arcok.-vonta meg a vállát Lewis,amire csak egy szemforgatással válaszoltam.-Nem faszkalapok.
-Te ezt nem is látod,mert nem veled viselkednek úgy,mint egy kurvával.Aki persze nehezen megy bele egy mocskos játékba.
-Nem is...-kezdte el,de közbevágtam.
-Axl és Steven sem csinálták ezt soha,igaz?Nem mondtak semmi olyat,ami erre utalt volna.Neked nem,nekem viszont az éjjel folyamán többször is.
-Axl...ő nehéz eset,ahogy Duff mondta,de megszerzi amit akar.Mindig.
-Jó!-csattantam fel.-Fogd csak a pártjukat bassza meg,azoknak akiket kibaszottul csak egy kurva napja ismersz,és ne higyj el annak semmit,akivel már 2 kibaszott éve mindent megoszthatsz!
-Nem védem őket.-jelentette ki még mindig nyugodtan.
-Baszd meg,akkor mit csinálsz?!Itt magyarázod nekem,érted,nekem,hogy Axl meg fog dugni előbb-utóbb bármit akarok tenni,és te ebben semmi kifogást nem találsz!
-Nem azt mondtam,hogy nyugodtan dugjon meg,csak annyit,hogy mindig eléri amit akar.
-Azaz ebben az esetben el fogja érni azt,hogy megdugjon aztán éjszaka meg elhúzzon valahova!Hát kibaszottul köszönöm,kurva kedves vagy!-mondtam dühösen és feltéptem az ajtót,mert szerencsére megérkeztünk a házam elé.-Szia!
-Neked is.-pislogott meglepetten,én pedig feldúltan csörtettem be a menekvést nyújtó lakhelyembe.

2014. április 8., kedd

~ Nem rész

Halihó! :D Mint látjátok nem rész,és tényleg sajnálom,hogy nem az mert,még csak fejben készül,de ott már majdnem megvan.Egyébként azért nincs most mert elkezdtem olvasni egy blogot,és ameddig nem olvasom el nem tudok nagyon figyelni. :) Mindegy a lénye,hogy fejben nagyrészt már megvan,a blogból sincs már olyan sok,úgyhogy lehet,hogy ezen a héten meglesz az új rész.
De nem ezért van ez a kis...dolog vagy mi.
Szóval...
Nem tudom hányan tudjátok,de én tudom (muhahaha),hogy kinek/kiknek van ma a szülinapja.Ezek közül az egyikük a blog egyik szereplője a csodálatos gitáros Izzy Stradlin.Ma lett a világ (egyik!!!) legjobb ritmusgitárosa 52 éves.Innen is boldog szülinapot Izzy!

A másik pedig egy szintén király ember,aki...egy énekes-gitáros.Segítek kitalálni.
Finn.
Hosszú,barna haja van.
És a Children of Bodom énekes-gitárosa.
Kitaláltátok?
Ki az?
Hát persze,hogy Alexi Laiho! :D 
Boldog szülinapot neked is boldog 35 szülinapot :D

És...Remek a hangulatom tom-tom-torom-tom Ma van a szülinapom pom-pom-porom-pom :3
April agyfaszt kapott.Viszlát! \m/  


2014. március 28., péntek

~ 14.

Vimm*-* És...kész.Kész lett a rész,igaz elég sok idő kellett hozzá,de... mindegy.Végre gépközelben voltam. :D Na mindegy jó olvasást és ne felejtsétek el,az ÉLET A LEGJOBB MÉREG! \m/

Sokáig beszélgettünk még,de sajnos a két bandának mennie kellett a következő helyszínre.Csináltunk 1-2 fotót,majd mosolyogva elköszöntek,fizettek majd le is léptek.Mi Slash-el még egy jó darabig ültünk ott csendben.Egy szalvétát gyűrögettem a kezemben,amin nemcsak Tré száma,de mindenki aláírása rajta volt.Az asztalra támaszkodva oldalaztam ki két box közé,majd a cilinderes gitárost felrángatva,és rajta támaszkodva odabotladoztunk a többiekhez.
-Heló!-intettem,és félig dőlve,de helyet foglaltam Duff és Lewis mellett.-Látom vannak új csajok.
-Ja,ő?Csak Michelle.-mondta Axl.-Róla szól a My Michelle.
-Ó!-esett le.-April Williams vagyok.Te vagy Axl csaja?
-Csak voltam.-mosolygott rám.Már a mosolyából látszott,hogy nem teljesen tiszta.Tuti,hogy kokózott.-De a kapcsolat megmaradt.És te...Slash-sel?
-Mi?!Én nem!-vágtam rá.-Ők csak mindig ott vannak ahol én.Vagy éppen mi.
-Srácok!-szólt közbe Steven.-Nem megyünk valahova?Mondjuk Slash-hez.Aztán ott meg csinálhatnánk valamit.
-Menjünk.-állt fel Slash,de vissza is esett.Hát...nem keveset ivott.-April?-nézett rám ködös tekintettel,mire megadóan bólintottam.Csak nem erőszakolnak meg...Remélem.
A srác felküzdötte magát álló helybe,és átlendítette a vállamon a karját.Olyan "segítsünk egymáson" feel-ben jutottunk el először a pultig,ahol a még józan Duff leszámolta a pénzt,másodszorra meg már a bérelt limuzinban pihentünk meg.
Legalább fél óráig utaztunk,ez idő alatt a többség (velem együtt) aludt.Csak arra keltünk fel,hogy a limó,megállt,és nem is szándékozik elindulni.
Axl hajolt előre,hogy megtudakolja mi is történt,miért álltunk meg,és pár perc után morogva ült vissza.
-Miért állunk?-lökdösték meg az énekest,mire az hanyagul felmutatott az előttünk lévő vékony útra,amin keresztül érhetjük csak el az úti célunkat.Ernyedten ejtette vissza a kezét maga mellé,majd újra -most már agresszívabban- győzködni kezdte a sofőrt.Végül csak azzal sikerült meggyőznie,hogy duplán fizetnek neki.Elégedetten és nagyképűen nézett körbe a limuzinban,de rajtam,Duff-on és Michelle-n kívül senki nem volt ébren.Talán még a kába Slash,de abban nem vagyok biztos.Lehet,hogy csak nyitott szemmel alszik...
A limó egyet pattanva megindult,én meg ügyesen bebasztam a tetejébe a fejem.
-Bassza meg!-szitkozódtam,és szikrázó szemekkel a hangosan röhögő Axl felé fordultam.
-Most meg mi a fasz van?-tárta szét a kezét.-Csak röhögök.Már azt sem szabad?
-Neked nem.-csuktam le a szemem,és már az álmok földjén is voltam.
Pár perccel arra ébredtem,hogy valaki röhögve rázza a vállam,én meg valakin fekszek.Kinyitottam a szemem és a ló hasonmás Steven-t láttam meg először.Az ajtón behajolva böködött és egyebeket csinált,Slash pedig egy picit józanabban alattam pislogott.
-Bocs Slash.-dörzsöltem meg a szemem fáradtan,majd egy kis kapálózással,de kiszálltam a fekete autóból.Utánam Slash,mint egy beképzelt nyálas tini sztár vagányan próbálkozott megállni a lábán,kisebb-nagyobb sikerrel.
Inkább kisebbel,mert az a szerencsétlen összeborult volna,ha nem karol útközben a nyakamba,és nem tartom meg.Mondjuk nekem is nehezemre esett,úgyhogy szóltam a srácoknak,hogy segítsenek már,ha nem akarnak kint hagyni minket a ház előtt.Vagy legalább a ház urát,azaz Slash-t.
Duff átvette,és elvitte a vécébe meghánytatni (szerintem),hogy egy kicsit jobban legyen én meg elhúzott szájjal mentem beljebb.
Lewis mellett maradtam addig,mert senki mást nem viseltem el a társaságban,Michelle-t is beleértve.A srác átkarolta a vállam,és mosolyogva kísért beljebb a házban.Nem mondott semmit,a mozdolataiból is éreztem,hogy tök jóba lett a társaságukkal,főleg Duff-fal.
A nappaliba érve három kígyót láttam meg akváriumokban,ami miatt a szemem felcsillant,és odasiettem hozzájuk.Eleinte csak figyeltem őket,addig,amíg Slash jobb közérzettel mellém nem lépkedett.
-Megfoghatom?-méregettem a három közül a legszebbet,amin a gitáros is elmosolyodott,és kivette a helyéről.
-Nekem is ő tetszik a legjobban.-jegyzi meg,és hagyja,hogy a kígyó átcsússzon a kezembe.
Többet nem beszélt,hanem kivette a középső akváriumban tekergő boát,és a szemével követte a mozgását.A kígyók mintha egy kicsit ijedtek lettek volna a hangzavartól,de szerintem ez nem volt új nekik.
Slash megindult a többiek felé,én meg még mindig az állatot figyelve követtem.Michelle ijedten bújt a hozzá legközelebb lévő sráchoz,azaz Axl-hez,a többi csaj pedig követte a példáját.Én elégedetten elmosolyodtam azon,hogy sikeresen beszarattuk azokat a picsákat akik a köreinkben ültek.
Leültem Duff mellé,Slash pedig a másik oldalamra,és amíg mi bűvöltük a boákat,addig ők elkezdtek valamit játszani.Nem nagyon figyeltem,csak akkor tűnt fel,hogy a körülöttünk ülők csinálnak még valamit,amikor Steven a pólóját,egy csaj meg a haját igazgatva jött újra közénk.
-Mit csinálunk?-jött vissza Slash már a hüllő nélkül.
-Hét kibaszott perc a Mennyországban.-felelte Axl.-Játszotok?
-Igen.-vágtam rá.Nem akarok mindenből kimaradni,plusz ha olyanokkal kerülök be meg tudom rugdosni őket.
Axl pörgetett,és az üveg felém állt meg.Baszná már meg...
-Gyere April.-húzta perverz mosolyra a száját,és megállt mögöttem.
-Bakancsom van és nem félek használni.-lengettem meg előtte az ujjam,és elindultam mögötte.
-Hé,April!Ha bánt akkor szúrj a gerincébe egy ollót!-nézett utánunk Slash.
-Neki olyanja van?-néztem rá meglepetten.-Azt hittem nincs...
Lewis felnevetett,mert ő tudja,hogy ilyenkor mit érzek,a többiek meg lefagyva figyeltek.Mindenki be van szarva Axl-től?Nem is ijesztő...
-Egyébként meg inkább tökön rúgom bakanccsal.-mutattam a lábamra.-Bár nem akarom bemocskolni,de ha muszáj...
-Csak nehogy megverjen,ott bent.-mutatott Duff a szekrény felé,ezzel jelezve,hogy menjünk már.
-Jó,jó megyek.-fintorodtam el,és kinyitottam az ajtót.-Hölgyeké az elsőbbség.-engedtem előre a nagyképű énekest,aki ezt meg sem hallva bement.-Hölgyem.-hajoltam meg előtte,miután becsuktam magam mögött a szekrényajtót.