2014. június 18., szerda

~ 23.

-Ő ki? - kérdezte a néni és egy lépést hátrált. Na, most vagy paranoiás, vagy csak nekem nem tűnt még fel, hogy ijesztőek vagyunk.
-Ő? Slash - mondtam. - Baszd meg, hogy részeg vagy! Segítség kéne - biccentettem az öreg felé, aki már olyan kicsire húzta össze magát, amennyire tudta. - Szerintem még részegen is értesz a gitárokhoz, úgyhogy adj neki valamit.
-Kinek kell?
-Az unokájának kell, most fog elkezdeni gitározni.
-Mennyit költene? - fordult most a nénihez.
-Mindegy - rántotta meg a vállát.
-Akkor... - kezdte és eltűnt, hogy megkeresse a tökéleteset - ez kell.
A kezében egy fekete akusztikus gitárt tartott, a tokjával együtt, majd elővett a zsebéből 5 pengetőt, mindegyiken az aláírásával. A néni hálásan pislogott rá, és a pulthoz ment, hogy kifizesse.
-Mondja el az unokájának, hogy Slash segített magának, és ez az ő aláírása - ajánlottam, miután kifizette, és a kezébe vette. - Viszont látásra.
-Viszlát.
Amint kilépett az ajtón, megkönnyebbülten felsóhajtottam, és hálásan a gitárosra néztem, aki még mindig tök hülyén nézett ki a fejéből.
-Te ilyen korán is be tudsz már baszni? - csodálkoztam. Komolyan nem hittem volna, hogy képes rá.
-Simán - röhögött, és a csuklómat megfogva hátrahúzott oda, ahol valamikor gitározni tanított. - Tessék - nyomott a kezembe egyet, és leültünk a földre. - Megtanítalak, ha egyszer már elkezdtem.
-Köszönöm - pislogtam rá hálásan, és követtem a szememmel az ujjait, amivel lefogta az akkordokat.
~
Mivel megbeszéltem Kevinnel, hogy most, ha lehet, akkor zárjon ő, így korábban el tudtam jönni a boltból. Sietős léptekkel indultam haza, azért, hogy minél jobban felkészülhessek a halálosan unalmas bulira. Szem forgatva léptem be a házba, ahol Andy és Patrick értetlenül ültek a kanapén.
-Mi a baj? - néztem rájuk, mire felém kapták a fejüket. Ijedten. 
Bassza meg, ezek mit csináltak?
-Mi a szart csináltatok? - préseltem ki magamból, összehúzott szemekkel. Előre féltem a válaszuktól. 
Egyikük sem válaszolt, mindketten a konyhaajtó felé kapták a tekintetüket, ahonnan... ahonnan elég érdekes hangok szűrődtek ki.
-Mondjátok, hogy nem... - akadtam el, és elindultam a csukott ajtó felé. - William Axl Kibaszott Rose! - ordítottam úgy, hogy az egész környék hallhatta. Az énekes megfordult, így kiszállva az asztalon ülő csajból, aki szikrákat szóró szemekkel figyelt engem. - Takarodj ki innen, ne baszd az én házamba a ribancaidat! Senkit nem zavar, hogy ez az én kikúrt konyhám?
-Nem - felelte a fejkendős, és már fordult volna vissza, csakhogy odafutottam, és a hajánál fogva kezdtem el rángatni. A csajjal együtt.
-Most azonnal eltakarodtok innen, a ruhátok nélkül. Az marad. Annyi nekem is kijár, hogy így futkossatok az utcán - löktem ki őket a házból. - Viszlát! - vigyorogtam rájuk, ők meg a szájukat húzva futva indultak meg az utcán. - Erről ennyit. Többiek? - néztem körbe, mert senkit nem láttam, a két, itt lakó srácon kívül.
-Elmentek - vonta meg a vállát Pat, és odajött hozzám. - Mit csinálsz este?
-Valamilyen buli lesz. Vicky idejön értem 8-ra. Újabb halál unalmas buli lesz. Nem jöttök?
-De - bólintottak egyszerre, és mindketten eltűntek a szobájukban, hogy átöltözzenek egy olyan ruhába, amin nincs sörfolt. 
Idegesen leültem a kanapéra, és hátradőltem. Hogy lehet valaki akkora paraszt, mint Axl Rose? A szemem ide-oda járattam a házban, valami értelmes elfoglaltság után kutatva, de semmi érdekes nem volt. Sehol. Az órára nézve felfedeztem, hogy még fél órám van addig, amíg Vicky ide nem tolja a csini kis pofiját, és el nem indulunk oda, aminél még egy temetés is izgalmasabb. 
~
Vicky ide is ért pontban nyolcra, mi pedig négyen indultunk meg a buli helyszínére. Ismerős ház felé.
-Hova is megyünk pontosan?
-Duff-hoz - vágta rá, én pedig vissza is fordultam volna, ha a fiúk hagyják.
-Nem mész sehova - ingatja meg a fejét Patrick. 
-Mikor hívott meg? - csodálkoztam egy kicsit nyugodtabban.
-Találkoztunk a Rainbow előtt valamelyik nap, akkor. Felismert, és meghívott. Én meg mondtam, hogy jövök, de hozlak téged is.
-Köszi - húztam el a számat. Minden vágyam találkozni az énekessel...
Mielőtt bementünk volna, Andy-t hívták, úgyhogy ő kint maradt, mi pedig észrevétlenül beslisszoltunk a tömegbe. Nem kicsi ház, de túl sok volt az ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése