~ 21.

Hello mindenkinek! Kész lett az új rész, nem is ma, igazából még tegnap, de ma raktam fel... A vizsgáknak vége, nekem meg végre nem kell németet magolnom, úgyhogy most már rendesen írom a részeket. Jó olvasást!

-Ez csak Patrick - emelte el a kezem a hajáról. - Nem valami árny, vagy szörny vagy mi a fasz.
-Melyik Patrick? - vontam össze a szemöldököm.
-Hány Patrick-et ismersz? - húzta el a száját Izzy, Popcorn meg csak vigyorgott. - Az exed Patrick.
-Ó! Szia Patrick - fordultam meg, és a nyakához hajtottam a fejem. - Azok az árnyak bántani akarnak, de a többiek nem hisznek nekem. Te ugye hiszel?
-Öö... igen? - kérdezett vissza furán.
-Akkor jó.
-Gyere, hazaviszlek - fogta meg a kezem, és miután elköszöntünk a srácoktól, kikísért az ajtón. - Két napja csak bulizol. Ma már igazán nem kéne. Elrontod magad.
-Már elrontottam - rántottam meg a vállam hanyagul. - Képzeld, nektek meg már semmi közötök az életemhez. Már elkezdtem járni a saját utamat, amibe nektek nem nagyon van beleszólásotok. Elbasztátok azzal, hogy nem kerestetek.
-De...
-Nincs de. Nem vagytok olyan szinten az életemben, hogy megmondjátok, mit csináljak, vagy mit ne.
-Jól van, felfogtam. Nem érdekel, hogy mit mondunk. Andy sem érdekel téged. Az se zavarna ha meghalna.
-Én nem ezt mondtam! Ne fogasd ki a szavaimat. Engem csak a véleményeitek nem érdekel. Az viszont igen, ha valami van veletek. Tudod, hogy szeretlek titeket.

-Tudom hát - nevetett fel, és megveregette a vállam. - Mi is szeretünk téged, kicsi lány.
-Tudooom - énekeltem, és aprókat ugrálgattam, így leelőzve a srácot. Vigyorogva jött utánam, még akkor is, mikor nem hazafelé, hanem az ellenkező irányba indultam meg.
-Hova mész April? - kérdezte, mert egyre távolabb kerültünk a házunktól.
-El - vágtam rá. - A kiskutya után - mutattam előre, ahol egy fekete kölyöklabrador futott.
-Nincs ott semmi - vonta fel a szemöldökét.
-De. Ott egy aranyos kutyus. Nem látod? - értetlenkedtem. - Most eltűnt - szomorodtam el.
-Gyere, menjünk haza - ragadta meg a csuklómat Patrick, és maga után húzva indult meg haza.
A sötét utcákat csak a lámpák gyér fénye világította meg, ami kísértetiesen hatott az éjszakában. Csak a mi, és pár kisállat lépkedése törte meg a csendet. Patrick arcát csak akkor láttam, ha a Hold fénye rávilágított, vagy, ha belépett a lámpa fényébe. Düh, és boldogság keveréke ült ki az arcára, amit nem értettem.
-Itt vagyunk - szólaltam meg, így megtörve a hallgatást.
-Tudom - felelte, és berántott a házba.
-Andy? - érdeklődtem, miután körbenéztem a lakásban.
-Elment valahova - vonta meg a vállát.
-Letusolok - húzom el a szám, mert már felkészültem arra, hogy a bátyám ki fog oktatni. De akkor, majd csak máskor kerül erre sor.
Miután végeztem a tusolással, ruhahiányban csak a törölközőmet csavartam magam köré, ami csak a combom közepéig ért. Csendes léptekkel indultam el a szobám felé, de az ajtó csukva volt, így mikor nyitottam Patrick is észrevett. Sebes léptekkel közeledett felém, majd mielőtt megmozdulhattam volna, már a falhoz is szorított, és az ajkait az enyémekre nyomta.
Nem akartam engedni, de nem hagyta annyiban. Addig ostromozta az összepréselt ajkaimat, ameddig azok el nem nyíltak, így engedve, hogy a nyelve átcsússzon a számba. Nyelveink vad táncot jártak egymással, majd a srác egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt, és a saját ingét is elkezdte kigombolni. A ruhadarab a földön landolt, így felfedve a srác tökéletesre kidolozott felsőtestét. Csak levegőért vált el a számtól, pont annyi időre, hogy közbe én elkezdjem bontogatni az övét.
-Sziasztok - lépett be az ajtón Andy, ezzel megszakítva mindent. Patrick morgott valamit, én pedig a felkaptam, és újra magam köré csavartam a valamennyit takaró anyagot.
-Szia - köszöntem mosolyogva, és odamentem hozzá, hogy egy puszit tudjak nyomni az arcára. A bátyám csak egy vigyort elfojtva, felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy betáncoltam a szobámba, hogy felkapjak egy sortot, és egy combközépig érő pólót, amit még Andy-től csórtam. Pár perccel később már a hűtőben kutattam valami alkoholtartalmú ital után, de csak sört találtam. Whisky helyett.

-Sör van csak. Király - húzom el a számat, de azért megbontom. -Hol voltál? - fordultam a testvérem felé, aki egy papírcetlit forgatott az ujjai között.

-Egy csajnál. Kell egy kis élvezet nekem is - kacsintott, majd felállt és a kukába dobta a lapot. - Megadta a számát is, de nem volt annyira jó, hogy még egyszer meglegyen - pacsizott le a vigyorgó Patrick-kel.

-Nem csalódtam benned - boxoltam bele a vállába, amit csak röhögéssel díjazott. 

A sörömet kortyolgatva ültem le a kanapéra, ahova a két fiú is követett. A fejemet Patrick ölébe hajtottam, aki a hajamat simogatva beszélgetett Andy-vel. A társalgásuk közben én végig Patrick arcát figyeltem, amiről hol dühöt, hol meglepettséget, de néha még szomorúságot is le tudtam olvasni. 

-Eltakarodok aludni - szólaltam meg hajnali 1 óra környékén, mikor már az előző bulikat is megéreztem fáradtság terén. A fiúk bólintottak, én pedig a szobámba szambázva bevetődtem az ágyba. Nem kellett sok, hogy újra az álmok poros országútját járjam.

~ 20.

Halihó! Mindenkinek... Meg is hoztam az új részt, bár igaz, hogy sokáig tartott... Nézzétek el nekem, ha május 29-30-ig nem lesz rész, mert 29.-ére még 11 német, és 1 föcitételt meg kell tanulnom... Na mindegy,aki elolvassa, annak jó olvasást! \m/

Axl nem jött, így a banda elkezdte a koncertet nélküle. Izzy énekelte a számokat, ami azért nem az igazi. A közönség sem erre számított, de könnyen beletörődtek abba, hogy az egyik kedvenc énekesük helyett a ritmusgitáros énekel. A koncert fele már lement, mikor a fejkendős megjelent a színpad mellett egy kicsit dülöngélve a sok piától.
-Take me down to Paradise City... - lépett fel Axl, mire mindenki felé kapta a fejét. A hangja teljesen másképp szólt, mint máskor, és Slash is csak fintorogva figyelt fel arra, hogy valamilyen értelmetlen állat felment kornyikálni.
Aham. Csakhogy az az értelmetlen állat a legjobb haverja volt. Hoppá.
Kárörvendő mosolyra húztam a számat, mert már ezelőtt is tudtam, hogy balhé lesz abból, hogy késett, így viszont...így viszont akár még meg is verhetik.
Duff szeme villámokat szórt, és még Popcorn arcára is ráfagyott a mosoly. Ennyit arról, hogy megpróbálják majd visszafogni magukat. Még Slash sem a megszokott vigyorral az arcán tépte a húrokat, Izzy pedig... ő inkább próbálta egyensúlyozni a szar hangot a sajátjával.
Nevetve vártam, hogy mi lesz, miután lemennek a színpadról, ami egy kicsit korábban bekövetkezett, mint ahogy megbeszélték.
Amint elköszöntek, én már az "öltözőben" is voltam, ahol másodperceken belül elkezdődött a balhé. Amire egészen addig vártam.
-Mi a faszt képzelsz te magadról? - ordította Duff az énekes arcába. - Teljesen részegen, és bedrogozva feljössz a kibaszott színpadra, és még jobban elrontod azt, amit már nem kicsit elrontottál? És még téged zavar az, ha Izzy veled énekel?
-Nyugi van - próbálta csitítani Duff-ot a fejkendős, nem sok sikerrel.
-Hogy nyugi?! Én esküszöm leütlek! -emelte fel az öklét.
-Nem csak neked lehet nehéz ez a kurva dolog, amit életnek nevezünk! - tört ki belőle. - Faszom tele van már mindennel! Veletek is!
Na. Itt éreztem úgy, hogy nem ússza meg egy jobb- vagy balhorog nélkül.
-Főleg veled Duff! Veled és a kibaszott felelősségteljes éneddel! Nem hiszem el, hogy nem tudod túltenni magad ezen a szarságon! Ez csak egy kis fellépés volt, semmi lényege!
Ekkor telt be az a bizonyos pohár Duff-nál. Az ökle Axl állán csattant, ami következtében az így is dülöngélő srác hátra esett.
Csak most néztem végig rajta először. A szeme alatt sötét táskák ültek, arca nyúzott volt. Az egész karját kék-zöld foltok borították, nem beszélve az állára száradt vérről, és a csomókban összetapadt hajáról. Van egy olyan érzésem, hogy nem Duff az első, aki ma behúzott neki. A gatyája és a pólója is több helyen szakadt volt, sőt, a pólóját, még egy hányásfolt is díszítette. A jobb kezén a kisujja elég furán állt, az valószínűleg eltörött. Szemét és ajkait összeszorítva ült fel, a kezét a bordáihoz nyomva.
Duff már újra emelte a kezét, és meg is ütötte volna, ha nem állok elé.
-Ki vert meg?
-Nemcsak meg, ki is vertek - vigyorgott rám fáradtan. -Amúgy meg miért érdekel az téged?
-Esetleg, mert a kisujjad eltörött, az állad felrepedt, és ahogy véded, abból adódóan a bordáddal is van valami.
-Mi a szar? - térdelt le mellém a másik 4 srác.
-Bocsi haver... én csak nagyon ideges voltam. Tényleg bocs - húzta el a száját Duff. - Elviszünk egy kórházba, ott majd rendbe szednek.
-Nem kell - tiltakozott a fejkendős.
-Itt a kocsikulcsom. Dobd el valahova, és maradj ott vele. Aztán vidd haza, és ugorj vissza a kocsival - dobta neki a kulcsot Steven.
-Jó - forgatta meg a szemeit a basszista.
Miután meggyőződtünk arról, hogy sikeresen elértek a kocsiig, a srácok elpakolták a cuccaikat, és kimentek az Öltöző feliratú szobából a sarokboxokig.
Mindegyikük rendelt valamit, és csendben iszogattak. Én Slash fél üveg Jack-ét ittam meg.
-Kell valakinek kokó? - emelt fel egy zacskót Popcorn.
-Elfogadom - biccentettem rá, és mivel a többiek nem kértek, csak 5 utcát alakított ki. Miután felszívta átnyújtotta a bankót, hogy az én szervezetembe is belekerülhessen a drog.
Szokásomhoz híven lassan haladtam végig a két utcán, várva, hogy elérjen a hatás. Mondjuk, mint mindig, most sem kellett sokat várni, és már meg is jelentek, az általam igazán kedvelt árnyak. Meg persze a várva-várt zsibbadás is elérte a tagjaimat.
-Azok ott gonoszak - mutattam Slash-nek az egyre közelebb kerülő sötét árnyakat. - Most barátságtalanok, pedig nem tettem ellenük semmit... Ijesztők... ments meg!
Kirázott a hideg, ahogy a gitáros feje felé tekintve megláttam az egyik gonosz alakot. Rám vicsorgott... Brrr...
-Nincs ott semmi - ráncolta össze a szemöldökét a cilinderes.
-Szerintem a kokain - szólt közbe Izzy, bár ezzel most nem törődtem.
-De! Ott vannak, nézd! - mutogattam körbe. - Mindenhol! És engem keresnek! Rejts el!
-Haver... szerintem vidd haza.
-Ja, mert itt fog megőrülni. Az meg nem olyan jó...
-Gyere, haza viszlek - húzott fel valaki. Slash, Izzy és Steven nem lehetett.
-Elkapott egy! - sikítottam, és belemarkoltam Slash hajába.

~ 19.

Halihó emberek! Készen vagyok az új résszel. De mondjuk ez látszik, de mindegy. Imádom az érettségi szünetet... Na jó, nem mert készülni kell a kisvizsgákra... Na mindegy,jó olvasást, remélem tetszeni fog! 

Ezt a számot hallgattam egészen eddig...Meg most is. A videoklipet is imádom, bár ez tökmindegy, úgyhogy hallgassátok meg, vagy ugorjátok át, és olvassatok... 

~

Csendben indultunk el valami kajálda felé, amit Slash nem kicsit istenített. Azt hittem, hogy csak alkoholon él...Na mindegy.
Mikor beértünk a helyre az emberek már kezdtek eltünedezni, úgyhogy rajtunk kívül még egy turbékoló pár ücsörgött a legfeltűnőbb asztalnál. Pfff... Úgyis szakítanak.
Slash a sarokasztal felé irányított, ami elég sötét rész volt, és csak a pincéreknek tűntünk fel. Tökéletes.
-Ennyire szereted a sötét helyeket?
-Annyira nem. Csak, ha nem akarom, hogy mindenki megrohamozzon, akkor ajánlatos ilyen helyre ülni. És nem szeretem, ha minden percben zargatnak.
-Értem. Te tényleg más vagy, ha egyedül vagy. És ha nem vagy teljesen részeg.
-Ezek közül mindkettő ritka alkalom - nevetett fel. - Nem szeretek egyedül lenni. Egy gitár mindig van mellettem, ha emberek nincsenek.
-Én sokszor vagyok egyedül. Olyankor rajzolok, mert a gitár az nem igazán megy. Mit egyek? - kértem tanácsot tőle, de ő csak vállvonogatva mutatott a pizza feliratra.
-Egyél amit akarsz. Én állom - kacsintott és rágyújtott egy újabb cigire. - Kérsz? - kínált meg kedvesen, de csak egy fejrázással elintéztem. - Te tudod.
-Akkor mondjuk ilyen pizzát eszek - nézegettem a felsoroltakat, és a kijelentésemre a gitáros is a lap fölé hajolt.
-Ez a legjobb. Jó választás - bólintott, én meg egy kicsit zavarba jöttem.
-Mit kérnek? - lépett hozzánk egy pincérribanc. A csaj kivágott felsője mindent mutatott, a 15 centis sarkakon meg olyan undorítóan billegett ide-oda, hogy attól még egy kanos srácnak is elment volna a kedve.
Megmondtam, hogy mit kérek, Slash-t pedig úgy kellett megböködnöm, mire egy szalvétából fel sem nézve elmotyogta a rendelését. Még kért hozzá egy üveg sört és egy Jack-et, amit a csaj morogva írt fel. Csak annyit tudtam kivenni belőle, hogy őt soha nem veszik észre. Csodálja?
-Mit csinálsz? - kérdeztem. Valamit mormogott, de nem értettem, úgyhogy hagytam. Majd megmutatja, ha az kell.
Az asztalon dobolva vártam az ebédünket, mert Slash még azóta sem nézett fel. Az előző csaj két tányérral közelített felénk, majd amint lerakta el is ment, és már jött is vissza az piánkkal. Jobb helyeken először a piát szokták felszolgálni, de kinek mi.
Én gyorsan nekiláttam a pizza elfogyasztásának, és az sem érdekelt már, hogy a gitáros még mindig csak újabb és újabb cigiket gyújtott, miközben azt csinálta, amit...csinált.

~

Két óra múlva sikerült csak elhagyni a helyet, mert addigra Slash elégedetten letette a tollát, és a Jack-et magához véve szólt a pincérnek, hogy fizetne. Tévedtem. Slash tényleg csak pián él.

A kezét átvetette a vállamon, és úgy húzott közelebb magához. Már a nézéséből is kitaláltam, hogy a Rainbow-ba megyünk, és, hogy megint látnom kell Axl-t. Brrr...

-Mit csináltál? - kérdeztem kíváncsian, mire a kezembe nyomta a lapot.

-Dalszöveg. Most írtam, de ezt nem a Guns-nak. Csak úgy. Tudod, ha egyszer szólókarrierbe kezdenék, akkor ez tökéletes lesz. Anastasia a címe. 

Figyelmesen olvastam végig, amit írt, és mosolyogva nyújtottam vissza neki.

-Tök jó lett. 

-Köszi. Elfelejtettem mondani, hogy fellépésünk lesz. Megnézed? - mutatott a Rainbow felé, ahonnan már kiszűrődött a zene hangja. - Bár mondjuk késésben vagyok a szöveg miatt, de valahogy leszarom, ha Axl ordítozni kezd. Kikapcsolom az agyam, és csak bólogatok.

-Furcsa téged beszélni hallani - jegyeztem meg, szerintem jogosan.

-Miért? - húzta össze a szemöldökét.

-Mert te inkább a csendben üldögélő őrült típus vagy - vontam vállat.

-Akkor te még nem ismered Izzy-t - jelentette ki. - Ő tényleg keveset beszél. Bármit mondasz neki, ő csak két-három szóval elintézi a dolgokat. De határozott, és ezektől a szavaktól, akik beszólnak neki, inkább békén is hagyják. Kimért és komoly, de a kisugárzása... Zseniális ember. 

-Nekem nem tűnt annak.

-Mert nem ismered. A nevén kívül mondott neked valamit?

-Nem. De nem baj, Izzy olyan... furcsa.

-Persze, hogy furcsa. Izzy ilyen, de így király. Ha ő kiszállna a bandából, akkor Axl meghülyülne, és nekünk végünk lenne. Ezért írtam a számot.

A kezét leemelte a vállamról, és maga előtt lökdösve mentünk be a bárba, ahol Duff már idegesen toporzékolt.
-Legalább te itt vagy - sóhajtott fel, egy kicsit nyugodtabban. - Öhm...szia April. Hát te?
-Útközben találkoztunk - felelte Slash. - De ezek szerint Axl megint késik... Hogy rohadna meg...
-Most te is késtél.
-De nekem ez volt az első. És az utolsó is - vágta rá kimérten. - És nem miattam késik a koncert. Ha itt lettem volna időben, Axl akkor sem lenne még itt.
-Mindegy - legyintett a basszista megadóan. - Izzy már behangolta a gitárodat, de menj hátra, nézd meg magad. Axl-t meg leütöm, ha nem ér ide 5 per múlva, úgyhogy mond meg a srácnak, hogy készüljön fel, mert lehet, hogy neki kell énekelnie.
-Jó - bólintott Slash, majd felém fordult. - Hátra jössz?
-Ja - vontam vállat, és követtem oda, ahol hangolni, készülni és gondolom piálni szoktak. Csodálkoztam, hogy csajok nem voltak, furcsa volt őket egyedül látni.
-Szevasztok - fordultam körbe. Steven intett, Izzy valamit motyogott, Slash meg az Izzy előtt lefektetett gitárjához sietett. Mintha a saját gyereke lenne...

~ Szülinap

Na szóval... Először is sziasztok, hogy ne legyek udvariatlan. Aztán csapjunk bele...
Nem tudom, hogy mennyien tudják, de ma (2014.05.04) van egy igazán csodálatos ember és zenész 42. szülinapja. Nekem enyhén szólva kedvencem a banda amiben játszik, és az egyik kedvenc basszusgitárosom.
Boldog szülinapot Mike Dirnt! ♥
Arra gondoltam, hogy írok róla egy kevés önéletrajzot, most így az ágyban, a telefonomon pötyögve, fejből.
Na akkor...
1972.május 4.-én született egy kissrác a kaliforniai Berkeley-ben. Ez a kissrác a Michael Ryan Prichard nevet kapta, és szívbillentyű megnagyobbodást. Az utóbbi anyja miatt volt, aki nem szokott le a drogról terhessége ideje alatt, addig amíg ezt a kis csodát a világra hozta. A drogfüggősége miatt a hathetes korában adoptálták. Amikor 7 éves volt, a nevelőszülei elváltak, majd a mostohaanyja egy ismeretlen fazonnal állított be, akit Mike... nem kedvelt.
10 éves volt, mikor a suli menzáján találkozott Billie Joe-val, és felfedezték, hogy mennyi közös van bennük. Már akkor szoros barátság alakult ki a két kissrác között. Egyébként Mike erről azt nyilatkozta, hogy megijedt, mikor az alacsony srác megindult felé.
Billie segítségével tanult meg gitározni, és a hangszere miatt kapta a "Dirnt" nevet. Pontosabban, amikor nem volt nála gitár, Mike akkor léggitározott és olyan hangokat adott ki hozzá, hogy "dirnt, dirnt, dirnt".
Tizenöt évesen költözött el otthonról, először egy teherautóba, majd Billie Joe-nál bérelt egy szobát. Dolgozni is elkezdett, majd az miatt, hogy fent tudja tartani magát a suliban is egyre rosszabb jegyei lettek. Időközben megalakult a Green Day -akkor még Sweet Children- néven ismert banda, ahol eleinte Al Sobrante, egy nagyon jó barátjuk volt a dobos.
Mike-nak sikerült leérettségiznie, így a bandából egyedül neki van érettségie. Bár ez Trére nézve nem olyan meglepő... (De amúgy Tré sem hülye, csak nem érdekli.)
'96-ban házasságot kötött akkori barátnőjével, Anastacia-val. 1997-ben született első gyereke Estella-Desiree.
Első feleségétől hamar elvált, majd (nem tudom mikor) összeházasodott Brittney Cade-del, akitől 2 gyereke van, Brixton Michael, és Ryan Ruby Mea. A pici Brix-t eléggé titokban tartották. Ők még mindig boldog házasságban élnek.
Mielőtt az anyja meghalt, Mike-nak még sikerült találkoznia vele, és ahogy ő mondta, "Jó volt megosztozni vele egy cigin." Az anyja ugye mint előbb leírtam már meghalt. Meghalt az, aki ennek a csodás embernek és zenésznek és férjnek és apának az anyja volt.

+Van egy kávézója a Rudy's Can't Fail Cafe ; A Longview basszusrészét LSD hatása alatt írta meg. 

És ezen kívül, nem tudom, hogy ki tudja, esetleg ki olyan nagy GD fan, hovy még a pihenőjük során is csomó mindent tud róluk, de mindegy.
Billie Joe Armstrong és Adrienne Armstrong ma ünneplik a 20. évfordulójukat. Én személy szerint imádom Adrienne-t is, ugyan úgy, ahogy Brittney-t és Tré mennyasszonyát, Sara-t.
20 csodás éve vannak együtt, és két csodás gyereket hoztak össze. Joey Marciano-t (1995. február 28.) és Jakob Danger-t (1998. szeptember 12.).
Igazán gratulálok nekik, innen is, úgy, ahogy Instagram-on is...
Mindegy. Megújították a házassági fogadalmukat, és ha jól tudom, Duff is ott volt!!! Legalábbis a felesége rakott fel Instára egy olyan képet, amin BJ és Adie van...De akkor DUFF IS OTT VOLT!
Még egyszer boldog 42. szülinapot Mike! és Boldog 20. évfordulót Billie és 80! ♥
(Annyi ideje házasok, amennyi a Dookie is!)
Ha végig olvastátok annak örülök, de ha nem akkor sorry a sok pofázásért...írásban. Á, hagyjuk, sziasztok! (Az utolsó képet muszáj volt beraknom...