~ 23.

-Ő ki? - kérdezte a néni és egy lépést hátrált. Na, most vagy paranoiás, vagy csak nekem nem tűnt még fel, hogy ijesztőek vagyunk.
-Ő? Slash - mondtam. - Baszd meg, hogy részeg vagy! Segítség kéne - biccentettem az öreg felé, aki már olyan kicsire húzta össze magát, amennyire tudta. - Szerintem még részegen is értesz a gitárokhoz, úgyhogy adj neki valamit.
-Kinek kell?
-Az unokájának kell, most fog elkezdeni gitározni.
-Mennyit költene? - fordult most a nénihez.
-Mindegy - rántotta meg a vállát.
-Akkor... - kezdte és eltűnt, hogy megkeresse a tökéleteset - ez kell.
A kezében egy fekete akusztikus gitárt tartott, a tokjával együtt, majd elővett a zsebéből 5 pengetőt, mindegyiken az aláírásával. A néni hálásan pislogott rá, és a pulthoz ment, hogy kifizesse.
-Mondja el az unokájának, hogy Slash segített magának, és ez az ő aláírása - ajánlottam, miután kifizette, és a kezébe vette. - Viszont látásra.
-Viszlát.
Amint kilépett az ajtón, megkönnyebbülten felsóhajtottam, és hálásan a gitárosra néztem, aki még mindig tök hülyén nézett ki a fejéből.
-Te ilyen korán is be tudsz már baszni? - csodálkoztam. Komolyan nem hittem volna, hogy képes rá.
-Simán - röhögött, és a csuklómat megfogva hátrahúzott oda, ahol valamikor gitározni tanított. - Tessék - nyomott a kezembe egyet, és leültünk a földre. - Megtanítalak, ha egyszer már elkezdtem.
-Köszönöm - pislogtam rá hálásan, és követtem a szememmel az ujjait, amivel lefogta az akkordokat.

~

Mivel megbeszéltem Kevinnel, hogy most, ha lehet, akkor zárjon ő, így korábban el tudtam jönni a boltból. Sietős léptekkel indultam haza, azért, hogy minél jobban felkészülhessek a halálosan unalmas bulira. Szem forgatva léptem be a házba, ahol Andy és Patrick értetlenül ültek a kanapén.

-Mi a baj? - néztem rájuk, mire felém kapták a fejüket. Ijedten. 

Bassza meg, ezek mit csináltak?

-Mi a szart csináltatok? - préseltem ki magamból, összehúzott szemekkel. Előre féltem a válaszuktól. 

Egyikük sem válaszolt, mindketten a konyhaajtó felé kapták a tekintetüket, ahonnan... ahonnan elég érdekes hangok szűrődtek ki.

-Mondjátok, hogy nem... - akadtam el, és elindultam a csukott ajtó felé. - William Axl Kibaszott Rose! - ordítottam úgy, hogy az egész környék hallhatta. Az énekes megfordult, így kiszállva az asztalon ülő csajból, aki szikrákat szóró szemekkel figyelt engem. - Takarodj ki innen, ne baszd az én házamba a ribancaidat! Senkit nem zavar, hogy ez az én kikúrt konyhám?

-Nem - felelte a fejkendős, és már fordult volna vissza, csakhogy odafutottam, és a hajánál fogva kezdtem el rángatni. A csajjal együtt.

-Most azonnal eltakarodtok innen, a ruhátok nélkül. Az marad. Annyi nekem is kijár, hogy így futkossatok az utcán - löktem ki őket a házból. - Viszlát! - vigyorogtam rájuk, ők meg a szájukat húzva futva indultak meg az utcán. - Erről ennyit. Többiek? - néztem körbe, mert senkit nem láttam, a két, itt lakó srácon kívül.

-Elmentek - vonta meg a vállát Pat, és odajött hozzám. - Mit csinálsz este?

-Valamilyen buli lesz. Vicky idejön értem 8-ra. Újabb halál unalmas buli lesz. Nem jöttök?

-De - bólintottak egyszerre, és mindketten eltűntek a szobájukban, hogy átöltözzenek egy olyan ruhába, amin nincs sörfolt. 

Idegesen leültem a kanapéra, és hátradőltem. Hogy lehet valaki akkora paraszt, mint Axl Rose? A szemem ide-oda járattam a házban, valami értelmes elfoglaltság után kutatva, de semmi érdekes nem volt. Sehol. Az órára nézve felfedeztem, hogy még fél órám van addig, amíg Vicky ide nem tolja a csini kis pofiját, és el nem indulunk oda, aminél még egy temetés is izgalmasabb. 

~

Vicky ide is ért pontban nyolcra, mi pedig négyen indultunk meg a buli helyszínére. Ismerős ház felé.

-Hova is megyünk pontosan?

-Duff-hoz - vágta rá, én pedig vissza is fordultam volna, ha a fiúk hagyják.

-Nem mész sehova - ingatja meg a fejét Patrick. 

-Mikor hívott meg? - csodálkoztam egy kicsit nyugodtabban.

-Találkoztunk a Rainbow előtt valamelyik nap, akkor. Felismert, és meghívott. Én meg mondtam, hogy jövök, de hozlak téged is.

-Köszi - húztam el a számat. Minden vágyam találkozni az énekessel...

Mielőtt bementünk volna, Andy-t hívták, úgyhogy ő kint maradt, mi pedig észrevétlenül beslisszoltunk a tömegbe. Nem kicsi ház, de túl sok volt az ember.

~ 22.

Heló! Bocsi azért, mert sokáig tartott megírni, de a suli vége volt, a programok meg sűrűsödtek... Na mindegy. Itt van, remélem tetszik... Jó olvasást!

Korán reggel, az ébresztő csörgésére ébredni nem olyan kellemes, mint egyesek gondolják. Bár, szerintem senki nem gondolja így, de az már egy másik kérdés.
Ledobtam magamról a takarómat, majd kicsoszogtam oda, ahonnan hangokat hallottam. A konyhába. Nem kicsit lepődtem meg, hogy a 2 helyett 8-an röhögtek ott, és vedelték a sörömet, amit mellesleg még meg akartam inni.
-Ti sosem isztok vizet? - léptem Andy mögé, aki nem számított rám, így sikeresen megijesztettem.
-Még csak rá se tudunk nézni - vágta rá Popcorn, amire, csak egy szemforgatással feleltem.
-Neked is szia - mosolygott rám Axl, aki az asztal tetején ült.
-Te mindig itt vagy? Nem tudod megunni a létezésed?
-Nem - mondta csendesen, és fenyegetően, arra várva, hogy majd megijedek tőle.
-Ne fogyasszátok ki az egész hűtőt, mert kevés a pénzem, és nekem is szükségem van sörre.
Sietős léptekkel értem vissza a szobámba, ahol összeszedtem a mai napra szánt egy piros, kockás térdgatyát, egy piros topot, és rá egy fekete bőrdzsekit, amit a kedvenceim közé sorolhatok. Persze, azért a fehérneműt is vettem fel...

-Csáó - intettem a konyhában ülőknek, és felvettem egy hosszú szárú fekete cipőt.

Mielőtt becsuktam volna magam mögött a bejárati ajtót, még hallottam egy beszédfoszlányt.

-Ne fantáziáljatok róla - jelentette ki Andy.

-Ne mond meg, hogy mit csináljak - vágta rá -a hangjából ítélve- Axl, és már csak egy olyan hangot hallottam, mint mikor a cipőt a földhöz vágják. Vagy, ha valaki a betonra ugrik benne. Tehát a fejkendős leszállt az étkezőasztalomról.
Miután sikerült megállapítanom ezt az igen fontos tényt, végre becsuktam magam mögött az ajtót, így megszüntetve a bentről jövő röhögést. Csendben, a fejemet lehajtva igyekeztem a munkahelyem felé, kivételesen józanul. Mielőtt még a bolt elé értem volna, előkotortam a zsebemből a cigis dobozomat, és kihúztam belőle egy szálat. Ajkaim közé helyeztem, és ameddig megtaláltam a gyújtómat ott egyensúlyoztam vele. Az öngyújtó kattant egyet, és a cigim vége már parázslott is, én pedig mélyet szívtam belőle.
-Szia April! - integetett a bolt előtt ácsorgó Vicky.
-Heló - vettem ki a számból a nikotinrudat, és egy puszit nyomtam a lány arcára. - Hogyhogy itt? Nem nagyon szoktál meglátogatni.
-Gondoltam, mivel régen találkoztunk, meglátogatlak.
-Mit akarsz mondani, vagy kérni, vagy kérdezni? - tértem a lényegre, mert felismertem ezt a hangját. Egy kicsit nyávogósabb.
-Egy haverom elhívott egy buliba, örülnék, ha eljönnél velem.
-Megyek - sóhajtottam, és elhúztam a számat. A bulik, amikre Vicky-t meg szokták hívni, általában olyan szarok, hogy a házigazda lép le először. És kétlem, hogy most másképp lenne.
-Elméletileg most jó lesz - közölte, de most sem hittem neki.
-Mikor és hol lesz?
-Ma este 8-ra ott leszek érted a házatok előtt. Patrick-ék is jöhetnek - felelte. - De jó munkát Ap, szia! - ölelt meg, és elindult -gondolom- a Rainbow felé.
Vállat rántottam, és már be is nyitottam a boltba, ahol Kevinen kívül még senki nem volt. Ő is a kávéját szürcsölgetve, a lábát a pulton pihentetve figyelte, ahogy belépek az ajtón.
-Heló - pattantam fel a pultra, így lelökve a lábát.
-Szevasz - felelte, és újra a kávé kávéja kevergetésével kötötte le a figyelmét. Látszik, hogy korán reggel van.
Többet nemigen beszélgettünk, inkább mindketten próbálkoztunk kikerülni a reggeli fáradtságból, bár ez, mint mindig, soha nem sikerült 5 perc alatt. Hirtelen ötlettől vezérelve talpra ugrottam, és a dobok felé indultam, hogy Kevin is sikeresen felébredjen, és én is kiélhessem a zenész énemet.
A srác barna szemeivel követte a mozdulataimat, egészen addig, amíg rá nem ütöttem az egyik cintányérra. Ököllel.
-Baszd meg April! - lökte fel magát Kevin. - Én még aludni akartam.
-Akarni a vécén kell, barátom. Mellesleg az volt a cél, hogy legalább egy kicsit feléledj, mert olyan nyomott hangulatod van, hogy az már ragályos.
-Jó napot! - lépett be egy öreg nő, mire én felhúztam a szemöldököm.
-Jó napot. Eltévedt? - kérdeztem, még mindig döbbenten. Soha nem láttam még a környéken se 80 éveseket.
-Nem - rázta meg a fejét, és úgy tűnt, hogy kicsit megijedt tőlem. Gitárt szeretnék venni az unokámnak. Tudna segíteni?
-Pillanat - emeltem fel a mutatóujjamat, és beszaladtam hátra, hogy elintézzek egy gyors hívást. - Szia Slash. Be tudnál jönni a boltba?
-Persze. Siessek?
-Örülnék - vágtam rá.
-Akkor 2 perc - mondta, és már le is rakta.
Visszaoldalaztam a néni elé, aki még mindig idegesen szorongatta a táskáját, és látszott rajta, hogy minél előbb eltűnne innen. Nem nagyon értek a gitárokhoz, ezért hívtam a gitárost, hogy segítsen. Akik idejönnek, mind tudják, hogy milyen kell nekik, és nem tudom, hogy melyik ajánlatos kezdőgitárnak.
-Itt vagyok - lépett be kissé ingatagon, cilinder nélkül, szakadt pólóban Slash. Ó, bassza meg, hogy részeg!