~ 25.

Hali! Meghoztam az új rész, ami nagyon szar lett, tudom. Viszont úgy érzem, hogy a blognak nemsokára vége lesz, hiszen már nincs sok ötletem hozzá. Vagy befejezetlen marad... Jó olvasást!

~

Andy bírta a legrosszabbul a piát, ő gyorsan berúgott, mi Duff-fal és Vicky-vel pedig azon versenyeztünk, hogy melyikünk bír előbb ledönteni egy üveg vodkát. Az alkoholt Duff választotta, mi ketten pedig a játék ötletét vetettük fel. Vicky már a kiesés szélén állt, hiszen egy ember addig marad játékban, amíg ki nem dobja a taccsot.
-Hajrá April! - ütött vállon a mellettünk elhaladó Slash, aki tudta, hogy mit csinálunk. Egyikünk sem figyelt rá, az üveget nem emeltük el a szánktól, helyette egymás szemébe nézve, nagy kortyokban nyeltük az italt.
Vicky esett ki először, mikor felpattant és elrohant a vécére, hogy kiadja a gyomortartalmát. Mi a második üveget kezdtük éppen, de így már csak mi voltunk versenyben.
A szememet az övébe fúrtam, így meg tudtam figyelni zöld szemeit, amik a sötétben úgy világítottak, mint egy macskának. A tekintetem végigvezettem arca minden egyes apró vonalán, hiszen eddig se időm, se energiám nem volt megnézni magamnak a basszusgitárost. Szemem a karján lévő tetkókra függesztem, megfigyelem a két keresztben lévő pisztolyt, és azok csövei között lévő rózsát, amit a bal karjára varratott. A többit nem néztem meg, csak ez érdekelt, ez volt a legérdekesebb az összes közül. A kezemre vezettem a pillantásom, amin egy PUNX felirat állt. Egy apró, ám mindent elmondó tetkó, ami az első volt - és eddig - az utolsó is.
-Egy kicsit pihenjünk - tette le Duff az üveget, mikor kifogyott belőle a tartalma, mire bólintottam, és én is lenyeltem az utolsó kortyot.
-De senki nem mehet sehova, mert ki tudja, mikor menne hányni - emeltem fel az ujjam, így nyomatékosítva, hogy fel ne merjen állni, mert akkor vesztett.
-Ti egyébként hogyan bírjátok hányás nélkül? - ült vissza mellém Vicky.
-Hozzászoktam már. Mindig ilyet játszottam régebben Chad-del, vagy éppen Lewis-szel. Aki éppen volt, de mindegy.
-Én meg ezekkel zenélek együtt - mutatott a pultnál vedelő Slash-re, a drogtól kába Stevenre, a gitározó Izzy-re és az éppen felénk tartó Axl-re.
-Mit csináltok? - huppant le a másik oldalamra az énekes, mire én még közelebb húzódtam Vicky-hez. Szegény majdnem leesett, de nem nagyon érdekelt. Most nem.
-Most éppen elküldelek téged, mert zavarod az aurámat - löktem meg, de meg sem mozdult.
-Te még részegen is józannak tűnsz - jelentette ki.
-Tudom, és ezt szeretem. De még egy üveg, és holnap semmire nem fogok emlékezni - biccentek, hisze tudom mennyi üveg pia kell ahhoz, hogy már ne érdekeljen semmi.
-De még játszol Duff-fal, nem? - vonta fel a szemöldökét.
-De. Addig, amíg valamelyikünk ki nem esik - bólintottam. - Az sem érdekel, ha a végén még azt is elnézem, ha lefekszünk. Viszont csak ma, amint kijózanodok levágom a tököd - tettem hozzá, mert a fejkendősnek már felcsillant a szeme. - Úgyhogy a te érdekedben ne is próbálkozz.
-Akkor is az enyém leszel - kacsintott, ezzel egy időben fel is állt, és elsasszézott.
-Ez mindig ilyen? - böktem az idegesítő srácra, aki éppen valami csajnak magyarázott.
-Csak ha nagyon akar valamit - felelte. - Mi van a zenével? - pillantott fel. Nekem már jó ideje feltűnt, hogy a zene leállt, így nem kell ordítanunk. Duff-nak viszont csak most esett le.
A népet egyáltalán nem zavarta, hogy valaki kikapcsolta a hangszórót, ők zavartalanul tovább táncoltak, vagy csinálták, amit addig. Fel sem tűnt nekik. Duff viszont kíváncsian forgolódott, fel akart állni. De nem tehette, mert nem akart veszteni ellenem, így kénytelen volt ülve figyelni az eseményeket.
-Ha most felállok, akkor kiesek? - tekintete egy pillanatra találkozott az enyémmel, mikor feltette a kérdést.
-Igen.
-És ha egyszerre állunk fel?
-Akkor az esik ki, aki előbb talpon volt. Viszont én megengedem, hogy felállj, azzal csak nekem kedvezel.

-Maradok - nézett a szemembe ezzel is nyomatékosítva azt az egy szavát. 

Rábólintottam, és megkértem Vicky-t, hogy hozzon még pár üveg vodkát. A lány sietősen - bár kicsit instabilan - elindult a piás asztal felé, amit valaki újratöltött, így az megint tömve volt.
-Feladhatod, ha akarod - döntöttem oldalra a fejem. A basszista megrázta a fejét, és kihívóan  elmosolyodott.
-Nem hagylak nyerni - nevetett fel, mire az asztalra hajtottam a fejemet. A fejem sajgott, a gyomrom pedig felfordult annak a gondolatára, hogy még egy, akár két üveg vodkát meg kell innom.
-Majd meglátjuk, hogy ki  fog győzni - pillantottam fel, és már nyúltam is a felém nyújtott üvegért. Vicky mellém dobta magát, és tenyerébe támasztott fejjel figyelt minket. Duff már a szájához is emelte a piát, és én is így tettem. A felénél jártam már, mikor éreztem, ha többet iszok, tényleg kidobom a taccsot.
-Feladom - ráztam meg a fejem, Duff pedig elégedetten elmosolyodott, és felpattant a zene miatt. Vicky rám nézett és felnevetett. Akkor már nem érdekelt semmi, így a kezét megfogva mentem a táncolók közé. Alig álltam a lábamon, ide-oda dülöngélve táncoltam, Vicky társaságában.
Észre sem vettem, hogy valaki elém állt, már csak arra eszméltem fel, hogy egy ember a derekamra csúsztatja a kezét. Kíváncsian néztem fel, pillantásom összefonódott egy zöld szempárral rendelkező egyénével. Arcát bronzvörös haj keretezte, ajkait mosolyra húzta. A tekintetem lejjebb vezettem, így láthattam Guns N' Roses pólója alatt kirajzolódó testét.
-Hagyj békén - húzódtam el tőle undorral az arcomon. - Nem vagyok kíváncsi rád.
-Azt még meglátjuk...

~ Slash

Na. Szóval. Először is sziasztok. Másodszor pedig, ez nem egy rész, bár biztos feltűnt, hiszen nem egy szám van a címben - egy bizonyos 25-ös szám - hanem egy név: az a név, aki a blog egyik fontos szereplője, és egyik kedvenc gitárosom, és persze a világ egyik legjobb gitárosa.
Először is csak annyit szeretnék, hogy (Lépj kettőt hátra, nézd a földet, Nekem ez is elég és ezt komolyan gondolom) tudom, régen nem volt rész, de ez azért van, mert (ezt most pontokba szedem, mert olyan kedvem van):

1. Kevés az időm, hiszen nyári szünet van, és sok a program, persze közben írok, de sokszor vetem el, mert nem tetszik...
2. Most per pillanat nem tudom mit írjak, mert több variációm is van...
3. Más nincs.

Na. De nem ezért írom ezt a bejegyzést, hanem azért, mert az egyik kedvenc gitárosom, és a blog egyik főszereplője, ma ünnepli, a csodás, 49. szülinapját. Szóval ez a csodás ember, (aki még mindig kibaszott jó gitáros) név szerint Saul Hudson, azaz ismertebb nevén Slash ma lett 49 éves. 

Sziasztok!

~ 24.

Vicky az egyik sarokban álló asztal felé húzott, aminek az egyik oldalán a piák sorakoztak, a másik oldalán pedig kokain utcák húzódtak. Elismerően biccentettem, főleg, mikor megláttam a mellette lévő dohányzóasztalt, ahova füves cigit, és heroint tettek.
-Akkor... mit igyunk? - nézett rám Vicky és már fel is kapott egy üveg Jack Daniel's-t.
-Abból adhatsz nekem is - szólaltam meg, ő már a kezembe is nyomta. - És engedj ide - léptem elé, hogy elérjem a drogot.
Gyors mozdulattal felszívtam a hozzám legközelebb lévő két utcát. A hatás, mint máskor, most is azonnal elért, hisz az agyam egyre inkább letompult, a karjaim elzsibbadtak, és az érzékeim felerősödtek. Teljesen feloldódtam tőle, már az sem zavart, hogy az a pöcs -Axl-re értendő- itt járkál valahol, megbaszható csajokat keresve.
-Heló Ap! - szólalt meg valaki a hátam mögül, és egy bökéssel tudatosította még jobban bennem, hogy nekem szólt. Hátraarc után jöttem csak rá, hogy a mögöttem álló valaki egy bizonyos gitáros, aki Slash-nek hívatja magát.
-Csáó Hudson - biccentettem komolyan, bár örültem annak, hogy itt volt. Ő az, aki ha kell megvéd az elvetemült énekestől. - Mizu?
-Semmi. Axl keres - mutatott egy irányba, ahol a vörös hajú srác, a falnak támaszkodva, maga előtt összefont karokkal figyelt.
-Én meg nem találom - vágtam rá egyből, gondolkodás nélkül. Nem volt idegzetem találkozni a fejkendőssel, elég volt már belőle reggel. Vagyis délután.
-Mindegy. Igazából szerintem csak baszni akar. Most, hogy így mondom, igaza van - fordult meg és már el is ment a tömegbe, keresni valakit, aki kap az alkalmon.
Ekkor néztem végig igazán az összegyűlt embereken. Egymással beszéltek ismerősök és ismeretlenek, öregek és fiatalok, pasik és csajok, zenészek és zenekedvelők. Kopasz fejek is kivillantak, úgy, ahogy pár óriás méretű srác. Duff-ot is könnyen kiszúrtam a tömegben, hiszen magassága, arcformája, és szőke, feltupírozott haja összetéveszthetetlen.
A férfiak a nők fenekét fogdosták, amire utóbbiak megfordultak, és vagy felpofoztàk, vagy lesmárolták az elsőnek említetteket. Könnyen feltűnt, hogy sokan egy bizonyos pontot állnak körül, de nem érdekelt, hogy mi van ott. Vicky felé fordultam, aki valakivel már pofázni is kezdett.
-Vicky - hallottam egy mély hangot a hátam mögül, mire újra megfordultam, hogy szembetaláljam magam a majdnem két méteres szőke sráccal, aki a barátnőmet kereste.
-Szia Duff - mosolyogtam rá, ő pedig egy öleléssel köszöntött. - Vicky ott van.
-Köszi - vigyorgott, és két lépés után belebökött a csaj oldalába, aki vihogva ugrott fel, a hirtelen érkezett kezektől.
Elgondolkozva néztem, ahogy a basszer lekoptatja a srácot, és beszédbe elegyedik a lánnyal, aki csillogó szemekkel bámul a zöld szemekbe.
-April - kapott fel valaki, akinek nem láttam az arcát, viszont éreztem, hogy sír. A pólóm teljesen átázott, a forró, és sós könnyektől, ami a fogva tartóm szeméből áradt.
-Andy? - kérdeztem, mikor végig gondoltam, hogy mégis ki lehet, aki ennyire szorosan tart magához.
-Anya meghalt - szipogta, mire nekem is letörlődött a vigyor a képemről.
-Komolyan? - kérdeztem vissza, leplezve, hogy nem voltam ennél boldogabb. Soha.

Kicsit furán hangzik, hogy örültem, de én nem szerettem őt egyáltalán. Kidobott a házból, és leszarta, hogy mi van velem. Mindig Andy volt a kedvenc, engem meg nem is akartak. Csak a felesleges gyerek voltam egészen addig, amíg el nem küldött, azzal a mondattal, hogy "Nem fizettél, most takarodj!" - Részvétem.

-A te anyád is volt!

-Pontosan. Volt. Addig, amíg el nem küldött. Aztán nekem azóta nincs se apám, se anyám - emeltem meg egy kicsit a hangom, mert a zene is felerősödött.

-Mi történt itt? - lépett mellénk a Duff-Vicky páros.

-Az anyja meghalt - pillantottam Andy-re, mire a basszista egy lépést hátrált.

-Csak féltesók vagytok? -csodálkozott. 

-Nem - válaszolt helyettem Vicky. - A szülei kidobták otthonról, úgyhogy April úgy gondolja, hogy neki nincsenek szülei.

-Értem. Részvétem Andy - veregette meg a bátyám hátát, és elindult az asztal felé, amin a piák, és a drogok sorakoztak. Biztos tudja, hogy mi kell Andy-nek, hiszen... ő mindig így élt. Andy nem, ő jó fiú volt, egészen mostanáig, ameddig ide nem jött hozzám. Patrick persze végig ilyen volt, ő nem változott, ezért is utálták őket Andy szülei.
2 perc múlva ért vissza a szőke óriás, a kezében pár üveg vodkával, kólával, Jack Daniel's-szel, és pár füves cigivel. A piákat egy eléggé pici, de üres asztalra pakolta, hogy át tudja nyújtani nekem a cigit, azzal a címszóval, hogy "Gyújtsd meg!". A zsebembe nyúltam a gyújtómért, és amint elővettem, egy kattanás jelezte, hogy a cigi vége megperzselődött.
-Kösz - mondta Duff, és miután beleszívtam, el is kobozta tőlem. Utána Andy kezébe került, aki jó ideig tartotta a kezében, de amikor már a barátnőmhöz ért, látszódott rajta, hogy jobb kedve lett.
A harmadik kör után már én is éreztem a boldogságot, és, hogy az egész világ csak vicc. A kezemre bámulva röhögtem fel, Vicky is követte a példám, majd szép lassan Duff és Andy is bekapcsolódott a nevetésbe. A semmin röhögtünk, mégis tökéletesen éreztük magunkat. A házigazda ott ült mellettem, és semmivel sem foglalkozva már röfögött.
Egy ismerőst sem láttam ezek után a buliban, vagy legalábbis nem nagyon emlékszem rá, hiszen a drogot, egy-két üveg piával -fejenként- öblítettük le.

~ 23.

-Ő ki? - kérdezte a néni és egy lépést hátrált. Na, most vagy paranoiás, vagy csak nekem nem tűnt még fel, hogy ijesztőek vagyunk.
-Ő? Slash - mondtam. - Baszd meg, hogy részeg vagy! Segítség kéne - biccentettem az öreg felé, aki már olyan kicsire húzta össze magát, amennyire tudta. - Szerintem még részegen is értesz a gitárokhoz, úgyhogy adj neki valamit.
-Kinek kell?
-Az unokájának kell, most fog elkezdeni gitározni.
-Mennyit költene? - fordult most a nénihez.
-Mindegy - rántotta meg a vállát.
-Akkor... - kezdte és eltűnt, hogy megkeresse a tökéleteset - ez kell.
A kezében egy fekete akusztikus gitárt tartott, a tokjával együtt, majd elővett a zsebéből 5 pengetőt, mindegyiken az aláírásával. A néni hálásan pislogott rá, és a pulthoz ment, hogy kifizesse.
-Mondja el az unokájának, hogy Slash segített magának, és ez az ő aláírása - ajánlottam, miután kifizette, és a kezébe vette. - Viszont látásra.
-Viszlát.
Amint kilépett az ajtón, megkönnyebbülten felsóhajtottam, és hálásan a gitárosra néztem, aki még mindig tök hülyén nézett ki a fejéből.
-Te ilyen korán is be tudsz már baszni? - csodálkoztam. Komolyan nem hittem volna, hogy képes rá.
-Simán - röhögött, és a csuklómat megfogva hátrahúzott oda, ahol valamikor gitározni tanított. - Tessék - nyomott a kezembe egyet, és leültünk a földre. - Megtanítalak, ha egyszer már elkezdtem.
-Köszönöm - pislogtam rá hálásan, és követtem a szememmel az ujjait, amivel lefogta az akkordokat.

~

Mivel megbeszéltem Kevinnel, hogy most, ha lehet, akkor zárjon ő, így korábban el tudtam jönni a boltból. Sietős léptekkel indultam haza, azért, hogy minél jobban felkészülhessek a halálosan unalmas bulira. Szem forgatva léptem be a házba, ahol Andy és Patrick értetlenül ültek a kanapén.

-Mi a baj? - néztem rájuk, mire felém kapták a fejüket. Ijedten. 

Bassza meg, ezek mit csináltak?

-Mi a szart csináltatok? - préseltem ki magamból, összehúzott szemekkel. Előre féltem a válaszuktól. 

Egyikük sem válaszolt, mindketten a konyhaajtó felé kapták a tekintetüket, ahonnan... ahonnan elég érdekes hangok szűrődtek ki.

-Mondjátok, hogy nem... - akadtam el, és elindultam a csukott ajtó felé. - William Axl Kibaszott Rose! - ordítottam úgy, hogy az egész környék hallhatta. Az énekes megfordult, így kiszállva az asztalon ülő csajból, aki szikrákat szóró szemekkel figyelt engem. - Takarodj ki innen, ne baszd az én házamba a ribancaidat! Senkit nem zavar, hogy ez az én kikúrt konyhám?

-Nem - felelte a fejkendős, és már fordult volna vissza, csakhogy odafutottam, és a hajánál fogva kezdtem el rángatni. A csajjal együtt.

-Most azonnal eltakarodtok innen, a ruhátok nélkül. Az marad. Annyi nekem is kijár, hogy így futkossatok az utcán - löktem ki őket a házból. - Viszlát! - vigyorogtam rájuk, ők meg a szájukat húzva futva indultak meg az utcán. - Erről ennyit. Többiek? - néztem körbe, mert senkit nem láttam, a két, itt lakó srácon kívül.

-Elmentek - vonta meg a vállát Pat, és odajött hozzám. - Mit csinálsz este?

-Valamilyen buli lesz. Vicky idejön értem 8-ra. Újabb halál unalmas buli lesz. Nem jöttök?

-De - bólintottak egyszerre, és mindketten eltűntek a szobájukban, hogy átöltözzenek egy olyan ruhába, amin nincs sörfolt. 

Idegesen leültem a kanapéra, és hátradőltem. Hogy lehet valaki akkora paraszt, mint Axl Rose? A szemem ide-oda járattam a házban, valami értelmes elfoglaltság után kutatva, de semmi érdekes nem volt. Sehol. Az órára nézve felfedeztem, hogy még fél órám van addig, amíg Vicky ide nem tolja a csini kis pofiját, és el nem indulunk oda, aminél még egy temetés is izgalmasabb. 

~

Vicky ide is ért pontban nyolcra, mi pedig négyen indultunk meg a buli helyszínére. Ismerős ház felé.

-Hova is megyünk pontosan?

-Duff-hoz - vágta rá, én pedig vissza is fordultam volna, ha a fiúk hagyják.

-Nem mész sehova - ingatja meg a fejét Patrick. 

-Mikor hívott meg? - csodálkoztam egy kicsit nyugodtabban.

-Találkoztunk a Rainbow előtt valamelyik nap, akkor. Felismert, és meghívott. Én meg mondtam, hogy jövök, de hozlak téged is.

-Köszi - húztam el a számat. Minden vágyam találkozni az énekessel...

Mielőtt bementünk volna, Andy-t hívták, úgyhogy ő kint maradt, mi pedig észrevétlenül beslisszoltunk a tömegbe. Nem kicsi ház, de túl sok volt az ember.

~ 22.

Heló! Bocsi azért, mert sokáig tartott megírni, de a suli vége volt, a programok meg sűrűsödtek... Na mindegy. Itt van, remélem tetszik... Jó olvasást!

Korán reggel, az ébresztő csörgésére ébredni nem olyan kellemes, mint egyesek gondolják. Bár, szerintem senki nem gondolja így, de az már egy másik kérdés.
Ledobtam magamról a takarómat, majd kicsoszogtam oda, ahonnan hangokat hallottam. A konyhába. Nem kicsit lepődtem meg, hogy a 2 helyett 8-an röhögtek ott, és vedelték a sörömet, amit mellesleg még meg akartam inni.
-Ti sosem isztok vizet? - léptem Andy mögé, aki nem számított rám, így sikeresen megijesztettem.
-Még csak rá se tudunk nézni - vágta rá Popcorn, amire, csak egy szemforgatással feleltem.
-Neked is szia - mosolygott rám Axl, aki az asztal tetején ült.
-Te mindig itt vagy? Nem tudod megunni a létezésed?
-Nem - mondta csendesen, és fenyegetően, arra várva, hogy majd megijedek tőle.
-Ne fogyasszátok ki az egész hűtőt, mert kevés a pénzem, és nekem is szükségem van sörre.
Sietős léptekkel értem vissza a szobámba, ahol összeszedtem a mai napra szánt egy piros, kockás térdgatyát, egy piros topot, és rá egy fekete bőrdzsekit, amit a kedvenceim közé sorolhatok. Persze, azért a fehérneműt is vettem fel...

-Csáó - intettem a konyhában ülőknek, és felvettem egy hosszú szárú fekete cipőt.

Mielőtt becsuktam volna magam mögött a bejárati ajtót, még hallottam egy beszédfoszlányt.

-Ne fantáziáljatok róla - jelentette ki Andy.

-Ne mond meg, hogy mit csináljak - vágta rá -a hangjából ítélve- Axl, és már csak egy olyan hangot hallottam, mint mikor a cipőt a földhöz vágják. Vagy, ha valaki a betonra ugrik benne. Tehát a fejkendős leszállt az étkezőasztalomról.
Miután sikerült megállapítanom ezt az igen fontos tényt, végre becsuktam magam mögött az ajtót, így megszüntetve a bentről jövő röhögést. Csendben, a fejemet lehajtva igyekeztem a munkahelyem felé, kivételesen józanul. Mielőtt még a bolt elé értem volna, előkotortam a zsebemből a cigis dobozomat, és kihúztam belőle egy szálat. Ajkaim közé helyeztem, és ameddig megtaláltam a gyújtómat ott egyensúlyoztam vele. Az öngyújtó kattant egyet, és a cigim vége már parázslott is, én pedig mélyet szívtam belőle.
-Szia April! - integetett a bolt előtt ácsorgó Vicky.
-Heló - vettem ki a számból a nikotinrudat, és egy puszit nyomtam a lány arcára. - Hogyhogy itt? Nem nagyon szoktál meglátogatni.
-Gondoltam, mivel régen találkoztunk, meglátogatlak.
-Mit akarsz mondani, vagy kérni, vagy kérdezni? - tértem a lényegre, mert felismertem ezt a hangját. Egy kicsit nyávogósabb.
-Egy haverom elhívott egy buliba, örülnék, ha eljönnél velem.
-Megyek - sóhajtottam, és elhúztam a számat. A bulik, amikre Vicky-t meg szokták hívni, általában olyan szarok, hogy a házigazda lép le először. És kétlem, hogy most másképp lenne.
-Elméletileg most jó lesz - közölte, de most sem hittem neki.
-Mikor és hol lesz?
-Ma este 8-ra ott leszek érted a házatok előtt. Patrick-ék is jöhetnek - felelte. - De jó munkát Ap, szia! - ölelt meg, és elindult -gondolom- a Rainbow felé.
Vállat rántottam, és már be is nyitottam a boltba, ahol Kevinen kívül még senki nem volt. Ő is a kávéját szürcsölgetve, a lábát a pulton pihentetve figyelte, ahogy belépek az ajtón.
-Heló - pattantam fel a pultra, így lelökve a lábát.
-Szevasz - felelte, és újra a kávé kávéja kevergetésével kötötte le a figyelmét. Látszik, hogy korán reggel van.
Többet nemigen beszélgettünk, inkább mindketten próbálkoztunk kikerülni a reggeli fáradtságból, bár ez, mint mindig, soha nem sikerült 5 perc alatt. Hirtelen ötlettől vezérelve talpra ugrottam, és a dobok felé indultam, hogy Kevin is sikeresen felébredjen, és én is kiélhessem a zenész énemet.
A srác barna szemeivel követte a mozdulataimat, egészen addig, amíg rá nem ütöttem az egyik cintányérra. Ököllel.
-Baszd meg April! - lökte fel magát Kevin. - Én még aludni akartam.
-Akarni a vécén kell, barátom. Mellesleg az volt a cél, hogy legalább egy kicsit feléledj, mert olyan nyomott hangulatod van, hogy az már ragályos.
-Jó napot! - lépett be egy öreg nő, mire én felhúztam a szemöldököm.
-Jó napot. Eltévedt? - kérdeztem, még mindig döbbenten. Soha nem láttam még a környéken se 80 éveseket.
-Nem - rázta meg a fejét, és úgy tűnt, hogy kicsit megijedt tőlem. Gitárt szeretnék venni az unokámnak. Tudna segíteni?
-Pillanat - emeltem fel a mutatóujjamat, és beszaladtam hátra, hogy elintézzek egy gyors hívást. - Szia Slash. Be tudnál jönni a boltba?
-Persze. Siessek?
-Örülnék - vágtam rá.
-Akkor 2 perc - mondta, és már le is rakta.
Visszaoldalaztam a néni elé, aki még mindig idegesen szorongatta a táskáját, és látszott rajta, hogy minél előbb eltűnne innen. Nem nagyon értek a gitárokhoz, ezért hívtam a gitárost, hogy segítsen. Akik idejönnek, mind tudják, hogy milyen kell nekik, és nem tudom, hogy melyik ajánlatos kezdőgitárnak.
-Itt vagyok - lépett be kissé ingatagon, cilinder nélkül, szakadt pólóban Slash. Ó, bassza meg, hogy részeg!

~ 21.

Hello mindenkinek! Kész lett az új rész, nem is ma, igazából még tegnap, de ma raktam fel... A vizsgáknak vége, nekem meg végre nem kell németet magolnom, úgyhogy most már rendesen írom a részeket. Jó olvasást!

-Ez csak Patrick - emelte el a kezem a hajáról. - Nem valami árny, vagy szörny vagy mi a fasz.
-Melyik Patrick? - vontam össze a szemöldököm.
-Hány Patrick-et ismersz? - húzta el a száját Izzy, Popcorn meg csak vigyorgott. - Az exed Patrick.
-Ó! Szia Patrick - fordultam meg, és a nyakához hajtottam a fejem. - Azok az árnyak bántani akarnak, de a többiek nem hisznek nekem. Te ugye hiszel?
-Öö... igen? - kérdezett vissza furán.
-Akkor jó.
-Gyere, hazaviszlek - fogta meg a kezem, és miután elköszöntünk a srácoktól, kikísért az ajtón. - Két napja csak bulizol. Ma már igazán nem kéne. Elrontod magad.
-Már elrontottam - rántottam meg a vállam hanyagul. - Képzeld, nektek meg már semmi közötök az életemhez. Már elkezdtem járni a saját utamat, amibe nektek nem nagyon van beleszólásotok. Elbasztátok azzal, hogy nem kerestetek.
-De...
-Nincs de. Nem vagytok olyan szinten az életemben, hogy megmondjátok, mit csináljak, vagy mit ne.
-Jól van, felfogtam. Nem érdekel, hogy mit mondunk. Andy sem érdekel téged. Az se zavarna ha meghalna.
-Én nem ezt mondtam! Ne fogasd ki a szavaimat. Engem csak a véleményeitek nem érdekel. Az viszont igen, ha valami van veletek. Tudod, hogy szeretlek titeket.

-Tudom hát - nevetett fel, és megveregette a vállam. - Mi is szeretünk téged, kicsi lány.
-Tudooom - énekeltem, és aprókat ugrálgattam, így leelőzve a srácot. Vigyorogva jött utánam, még akkor is, mikor nem hazafelé, hanem az ellenkező irányba indultam meg.
-Hova mész April? - kérdezte, mert egyre távolabb kerültünk a házunktól.
-El - vágtam rá. - A kiskutya után - mutattam előre, ahol egy fekete kölyöklabrador futott.
-Nincs ott semmi - vonta fel a szemöldökét.
-De. Ott egy aranyos kutyus. Nem látod? - értetlenkedtem. - Most eltűnt - szomorodtam el.
-Gyere, menjünk haza - ragadta meg a csuklómat Patrick, és maga után húzva indult meg haza.
A sötét utcákat csak a lámpák gyér fénye világította meg, ami kísértetiesen hatott az éjszakában. Csak a mi, és pár kisállat lépkedése törte meg a csendet. Patrick arcát csak akkor láttam, ha a Hold fénye rávilágított, vagy, ha belépett a lámpa fényébe. Düh, és boldogság keveréke ült ki az arcára, amit nem értettem.
-Itt vagyunk - szólaltam meg, így megtörve a hallgatást.
-Tudom - felelte, és berántott a házba.
-Andy? - érdeklődtem, miután körbenéztem a lakásban.
-Elment valahova - vonta meg a vállát.
-Letusolok - húzom el a szám, mert már felkészültem arra, hogy a bátyám ki fog oktatni. De akkor, majd csak máskor kerül erre sor.
Miután végeztem a tusolással, ruhahiányban csak a törölközőmet csavartam magam köré, ami csak a combom közepéig ért. Csendes léptekkel indultam el a szobám felé, de az ajtó csukva volt, így mikor nyitottam Patrick is észrevett. Sebes léptekkel közeledett felém, majd mielőtt megmozdulhattam volna, már a falhoz is szorított, és az ajkait az enyémekre nyomta.
Nem akartam engedni, de nem hagyta annyiban. Addig ostromozta az összepréselt ajkaimat, ameddig azok el nem nyíltak, így engedve, hogy a nyelve átcsússzon a számba. Nyelveink vad táncot jártak egymással, majd a srác egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt, és a saját ingét is elkezdte kigombolni. A ruhadarab a földön landolt, így felfedve a srác tökéletesre kidolozott felsőtestét. Csak levegőért vált el a számtól, pont annyi időre, hogy közbe én elkezdjem bontogatni az övét.
-Sziasztok - lépett be az ajtón Andy, ezzel megszakítva mindent. Patrick morgott valamit, én pedig a felkaptam, és újra magam köré csavartam a valamennyit takaró anyagot.
-Szia - köszöntem mosolyogva, és odamentem hozzá, hogy egy puszit tudjak nyomni az arcára. A bátyám csak egy vigyort elfojtva, felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy betáncoltam a szobámba, hogy felkapjak egy sortot, és egy combközépig érő pólót, amit még Andy-től csórtam. Pár perccel később már a hűtőben kutattam valami alkoholtartalmú ital után, de csak sört találtam. Whisky helyett.

-Sör van csak. Király - húzom el a számat, de azért megbontom. -Hol voltál? - fordultam a testvérem felé, aki egy papírcetlit forgatott az ujjai között.

-Egy csajnál. Kell egy kis élvezet nekem is - kacsintott, majd felállt és a kukába dobta a lapot. - Megadta a számát is, de nem volt annyira jó, hogy még egyszer meglegyen - pacsizott le a vigyorgó Patrick-kel.

-Nem csalódtam benned - boxoltam bele a vállába, amit csak röhögéssel díjazott. 

A sörömet kortyolgatva ültem le a kanapéra, ahova a két fiú is követett. A fejemet Patrick ölébe hajtottam, aki a hajamat simogatva beszélgetett Andy-vel. A társalgásuk közben én végig Patrick arcát figyeltem, amiről hol dühöt, hol meglepettséget, de néha még szomorúságot is le tudtam olvasni. 

-Eltakarodok aludni - szólaltam meg hajnali 1 óra környékén, mikor már az előző bulikat is megéreztem fáradtság terén. A fiúk bólintottak, én pedig a szobámba szambázva bevetődtem az ágyba. Nem kellett sok, hogy újra az álmok poros országútját járjam.

~ 20.

Halihó! Mindenkinek... Meg is hoztam az új részt, bár igaz, hogy sokáig tartott... Nézzétek el nekem, ha május 29-30-ig nem lesz rész, mert 29.-ére még 11 német, és 1 föcitételt meg kell tanulnom... Na mindegy,aki elolvassa, annak jó olvasást! \m/

Axl nem jött, így a banda elkezdte a koncertet nélküle. Izzy énekelte a számokat, ami azért nem az igazi. A közönség sem erre számított, de könnyen beletörődtek abba, hogy az egyik kedvenc énekesük helyett a ritmusgitáros énekel. A koncert fele már lement, mikor a fejkendős megjelent a színpad mellett egy kicsit dülöngélve a sok piától.
-Take me down to Paradise City... - lépett fel Axl, mire mindenki felé kapta a fejét. A hangja teljesen másképp szólt, mint máskor, és Slash is csak fintorogva figyelt fel arra, hogy valamilyen értelmetlen állat felment kornyikálni.
Aham. Csakhogy az az értelmetlen állat a legjobb haverja volt. Hoppá.
Kárörvendő mosolyra húztam a számat, mert már ezelőtt is tudtam, hogy balhé lesz abból, hogy késett, így viszont...így viszont akár még meg is verhetik.
Duff szeme villámokat szórt, és még Popcorn arcára is ráfagyott a mosoly. Ennyit arról, hogy megpróbálják majd visszafogni magukat. Még Slash sem a megszokott vigyorral az arcán tépte a húrokat, Izzy pedig... ő inkább próbálta egyensúlyozni a szar hangot a sajátjával.
Nevetve vártam, hogy mi lesz, miután lemennek a színpadról, ami egy kicsit korábban bekövetkezett, mint ahogy megbeszélték.
Amint elköszöntek, én már az "öltözőben" is voltam, ahol másodperceken belül elkezdődött a balhé. Amire egészen addig vártam.
-Mi a faszt képzelsz te magadról? - ordította Duff az énekes arcába. - Teljesen részegen, és bedrogozva feljössz a kibaszott színpadra, és még jobban elrontod azt, amit már nem kicsit elrontottál? És még téged zavar az, ha Izzy veled énekel?
-Nyugi van - próbálta csitítani Duff-ot a fejkendős, nem sok sikerrel.
-Hogy nyugi?! Én esküszöm leütlek! -emelte fel az öklét.
-Nem csak neked lehet nehéz ez a kurva dolog, amit életnek nevezünk! - tört ki belőle. - Faszom tele van már mindennel! Veletek is!
Na. Itt éreztem úgy, hogy nem ússza meg egy jobb- vagy balhorog nélkül.
-Főleg veled Duff! Veled és a kibaszott felelősségteljes éneddel! Nem hiszem el, hogy nem tudod túltenni magad ezen a szarságon! Ez csak egy kis fellépés volt, semmi lényege!
Ekkor telt be az a bizonyos pohár Duff-nál. Az ökle Axl állán csattant, ami következtében az így is dülöngélő srác hátra esett.
Csak most néztem végig rajta először. A szeme alatt sötét táskák ültek, arca nyúzott volt. Az egész karját kék-zöld foltok borították, nem beszélve az állára száradt vérről, és a csomókban összetapadt hajáról. Van egy olyan érzésem, hogy nem Duff az első, aki ma behúzott neki. A gatyája és a pólója is több helyen szakadt volt, sőt, a pólóját, még egy hányásfolt is díszítette. A jobb kezén a kisujja elég furán állt, az valószínűleg eltörött. Szemét és ajkait összeszorítva ült fel, a kezét a bordáihoz nyomva.
Duff már újra emelte a kezét, és meg is ütötte volna, ha nem állok elé.
-Ki vert meg?
-Nemcsak meg, ki is vertek - vigyorgott rám fáradtan. -Amúgy meg miért érdekel az téged?
-Esetleg, mert a kisujjad eltörött, az állad felrepedt, és ahogy véded, abból adódóan a bordáddal is van valami.
-Mi a szar? - térdelt le mellém a másik 4 srác.
-Bocsi haver... én csak nagyon ideges voltam. Tényleg bocs - húzta el a száját Duff. - Elviszünk egy kórházba, ott majd rendbe szednek.
-Nem kell - tiltakozott a fejkendős.
-Itt a kocsikulcsom. Dobd el valahova, és maradj ott vele. Aztán vidd haza, és ugorj vissza a kocsival - dobta neki a kulcsot Steven.
-Jó - forgatta meg a szemeit a basszista.
Miután meggyőződtünk arról, hogy sikeresen elértek a kocsiig, a srácok elpakolták a cuccaikat, és kimentek az Öltöző feliratú szobából a sarokboxokig.
Mindegyikük rendelt valamit, és csendben iszogattak. Én Slash fél üveg Jack-ét ittam meg.
-Kell valakinek kokó? - emelt fel egy zacskót Popcorn.
-Elfogadom - biccentettem rá, és mivel a többiek nem kértek, csak 5 utcát alakított ki. Miután felszívta átnyújtotta a bankót, hogy az én szervezetembe is belekerülhessen a drog.
Szokásomhoz híven lassan haladtam végig a két utcán, várva, hogy elérjen a hatás. Mondjuk, mint mindig, most sem kellett sokat várni, és már meg is jelentek, az általam igazán kedvelt árnyak. Meg persze a várva-várt zsibbadás is elérte a tagjaimat.
-Azok ott gonoszak - mutattam Slash-nek az egyre közelebb kerülő sötét árnyakat. - Most barátságtalanok, pedig nem tettem ellenük semmit... Ijesztők... ments meg!
Kirázott a hideg, ahogy a gitáros feje felé tekintve megláttam az egyik gonosz alakot. Rám vicsorgott... Brrr...
-Nincs ott semmi - ráncolta össze a szemöldökét a cilinderes.
-Szerintem a kokain - szólt közbe Izzy, bár ezzel most nem törődtem.
-De! Ott vannak, nézd! - mutogattam körbe. - Mindenhol! És engem keresnek! Rejts el!
-Haver... szerintem vidd haza.
-Ja, mert itt fog megőrülni. Az meg nem olyan jó...
-Gyere, haza viszlek - húzott fel valaki. Slash, Izzy és Steven nem lehetett.
-Elkapott egy! - sikítottam, és belemarkoltam Slash hajába.