2014. szeptember 17., szerda

~ 25.

Hali! Meghoztam az új rész, ami nagyon szar lett, tudom. Viszont úgy érzem, hogy a blognak nemsokára vége lesz, hiszen már nincs sok ötletem hozzá. Vagy befejezetlen marad... Jó olvasást!
~
Andy bírta a legrosszabbul a piát, ő gyorsan berúgott, mi Duff-fal és Vicky-vel pedig azon versenyeztünk, hogy melyikünk bír előbb ledönteni egy üveg vodkát. Az alkoholt Duff választotta, mi ketten pedig a játék ötletét vetettük fel. Vicky már a kiesés szélén állt, hiszen egy ember addig marad játékban, amíg ki nem dobja a taccsot.
-Hajrá April! - ütött vállon a mellettünk elhaladó Slash, aki tudta, hogy mit csinálunk. Egyikünk sem figyelt rá, az üveget nem emeltük el a szánktól, helyette egymás szemébe nézve, nagy kortyokban nyeltük az italt.
Vicky esett ki először, mikor felpattant és elrohant a vécére, hogy kiadja a gyomortartalmát. Mi a második üveget kezdtük éppen, de így már csak mi voltunk versenyben.
A szememet az övébe fúrtam, így meg tudtam figyelni zöld szemeit, amik a sötétben úgy világítottak, mint egy macskának. A tekintetem végigvezettem arca minden egyes apró vonalán, hiszen eddig se időm, se energiám nem volt megnézni magamnak a basszusgitárost. Szemem a karján lévő tetkókra függesztem, megfigyelem a két keresztben lévő pisztolyt, és azok csövei között lévő rózsát, amit a bal karjára varratott. A többit nem néztem meg, csak ez érdekelt, ez volt a legérdekesebb az összes közül. A kezemre vezettem a pillantásom, amin egy PUNX felirat állt. Egy apró, ám mindent elmondó tetkó, ami az első volt - és eddig - az utolsó is.
-Egy kicsit pihenjünk - tette le Duff az üveget, mikor kifogyott belőle a tartalma, mire bólintottam, és én is lenyeltem az utolsó kortyot.
-De senki nem mehet sehova, mert ki tudja, mikor menne hányni - emeltem fel az ujjam, így nyomatékosítva, hogy fel ne merjen állni, mert akkor vesztett.
-Ti egyébként hogyan bírjátok hányás nélkül? - ült vissza mellém Vicky.
-Hozzászoktam már. Mindig ilyet játszottam régebben Chad-del, vagy éppen Lewis-szel. Aki éppen volt, de mindegy.
-Én meg ezekkel zenélek együtt - mutatott a pultnál vedelő Slash-re, a drogtól kába Stevenre, a gitározó Izzy-re és az éppen felénk tartó Axl-re.
-Mit csináltok? - huppant le a másik oldalamra az énekes, mire én még közelebb húzódtam Vicky-hez. Szegény majdnem leesett, de nem nagyon érdekelt. Most nem.
-Most éppen elküldelek téged, mert zavarod az aurámat - löktem meg, de meg sem mozdult.
-Te még részegen is józannak tűnsz - jelentette ki.
-Tudom, és ezt szeretem. De még egy üveg, és holnap semmire nem fogok emlékezni - biccentek, hisze tudom mennyi üveg pia kell ahhoz, hogy már ne érdekeljen semmi.
-De még játszol Duff-fal, nem? - vonta fel a szemöldökét.
-De. Addig, amíg valamelyikünk ki nem esik - bólintottam. - Az sem érdekel, ha a végén még azt is elnézem, ha lefekszünk. Viszont csak ma, amint kijózanodok levágom a tököd - tettem hozzá, mert a fejkendősnek már felcsillant a szeme. - Úgyhogy a te érdekedben ne is próbálkozz.
-Akkor is az enyém leszel - kacsintott, ezzel egy időben fel is állt, és elsasszézott.
-Ez mindig ilyen? - böktem az idegesítő srácra, aki éppen valami csajnak magyarázott.
-Csak ha nagyon akar valamit - felelte. - Mi van a zenével? - pillantott fel. Nekem már jó ideje feltűnt, hogy a zene leállt, így nem kell ordítanunk. Duff-nak viszont csak most esett le.
A népet egyáltalán nem zavarta, hogy valaki kikapcsolta a hangszórót, ők zavartalanul tovább táncoltak, vagy csinálták, amit addig. Fel sem tűnt nekik. Duff viszont kíváncsian forgolódott, fel akart állni. De nem tehette, mert nem akart veszteni ellenem, így kénytelen volt ülve figyelni az eseményeket.
-Ha most felállok, akkor kiesek? - tekintete egy pillanatra találkozott az enyémmel, mikor feltette a kérdést.
-Igen.
-És ha egyszerre állunk fel?
-Akkor az esik ki, aki előbb talpon volt. Viszont én megengedem, hogy felállj, azzal csak nekem kedvezel.
-Maradok - nézett a szemembe ezzel is nyomatékosítva azt az egy szavát. 
Rábólintottam, és megkértem Vicky-t, hogy hozzon még pár üveg vodkát. A lány sietősen - bár kicsit instabilan - elindult a piás asztal felé, amit valaki újratöltött, így az megint tömve volt.
-Feladhatod, ha akarod - döntöttem oldalra a fejem. A basszista megrázta a fejét, és kihívóan  elmosolyodott.
-Nem hagylak nyerni - nevetett fel, mire az asztalra hajtottam a fejemet. A fejem sajgott, a gyomrom pedig felfordult annak a gondolatára, hogy még egy, akár két üveg vodkát meg kell innom.
-Majd meglátjuk, hogy ki  fog győzni - pillantottam fel, és már nyúltam is a felém nyújtott üvegért. Vicky mellém dobta magát, és tenyerébe támasztott fejjel figyelt minket. Duff már a szájához is emelte a piát, és én is így tettem. A felénél jártam már, mikor éreztem, ha többet iszok, tényleg kidobom a taccsot.
-Feladom - ráztam meg a fejem, Duff pedig elégedetten elmosolyodott, és felpattant a zene miatt. Vicky rám nézett és felnevetett. Akkor már nem érdekelt semmi, így a kezét megfogva mentem a táncolók közé. Alig álltam a lábamon, ide-oda dülöngélve táncoltam, Vicky társaságában.
Észre sem vettem, hogy valaki elém állt, már csak arra eszméltem fel, hogy egy ember a derekamra csúsztatja a kezét. Kíváncsian néztem fel, pillantásom összefonódott egy zöld szempárral rendelkező egyénével. Arcát bronzvörös haj keretezte, ajkait mosolyra húzta. A tekintetem lejjebb vezettem, így láthattam Guns N' Roses pólója alatt kirajzolódó testét.
-Hagyj békén - húzódtam el tőle undorral az arcomon. - Nem vagyok kíváncsi rád.
-Azt még meglátjuk...

1 megjegyzés: