~ 19.

Halihó emberek! Készen vagyok az új résszel. De mondjuk ez látszik, de mindegy. Imádom az érettségi szünetet... Na jó, nem mert készülni kell a kisvizsgákra... Na mindegy,jó olvasást, remélem tetszeni fog! 

Ezt a számot hallgattam egészen eddig...Meg most is. A videoklipet is imádom, bár ez tökmindegy, úgyhogy hallgassátok meg, vagy ugorjátok át, és olvassatok... 

~

Csendben indultunk el valami kajálda felé, amit Slash nem kicsit istenített. Azt hittem, hogy csak alkoholon él...Na mindegy.
Mikor beértünk a helyre az emberek már kezdtek eltünedezni, úgyhogy rajtunk kívül még egy turbékoló pár ücsörgött a legfeltűnőbb asztalnál. Pfff... Úgyis szakítanak.
Slash a sarokasztal felé irányított, ami elég sötét rész volt, és csak a pincéreknek tűntünk fel. Tökéletes.
-Ennyire szereted a sötét helyeket?
-Annyira nem. Csak, ha nem akarom, hogy mindenki megrohamozzon, akkor ajánlatos ilyen helyre ülni. És nem szeretem, ha minden percben zargatnak.
-Értem. Te tényleg más vagy, ha egyedül vagy. És ha nem vagy teljesen részeg.
-Ezek közül mindkettő ritka alkalom - nevetett fel. - Nem szeretek egyedül lenni. Egy gitár mindig van mellettem, ha emberek nincsenek.
-Én sokszor vagyok egyedül. Olyankor rajzolok, mert a gitár az nem igazán megy. Mit egyek? - kértem tanácsot tőle, de ő csak vállvonogatva mutatott a pizza feliratra.
-Egyél amit akarsz. Én állom - kacsintott és rágyújtott egy újabb cigire. - Kérsz? - kínált meg kedvesen, de csak egy fejrázással elintéztem. - Te tudod.
-Akkor mondjuk ilyen pizzát eszek - nézegettem a felsoroltakat, és a kijelentésemre a gitáros is a lap fölé hajolt.
-Ez a legjobb. Jó választás - bólintott, én meg egy kicsit zavarba jöttem.
-Mit kérnek? - lépett hozzánk egy pincérribanc. A csaj kivágott felsője mindent mutatott, a 15 centis sarkakon meg olyan undorítóan billegett ide-oda, hogy attól még egy kanos srácnak is elment volna a kedve.
Megmondtam, hogy mit kérek, Slash-t pedig úgy kellett megböködnöm, mire egy szalvétából fel sem nézve elmotyogta a rendelését. Még kért hozzá egy üveg sört és egy Jack-et, amit a csaj morogva írt fel. Csak annyit tudtam kivenni belőle, hogy őt soha nem veszik észre. Csodálja?
-Mit csinálsz? - kérdeztem. Valamit mormogott, de nem értettem, úgyhogy hagytam. Majd megmutatja, ha az kell.
Az asztalon dobolva vártam az ebédünket, mert Slash még azóta sem nézett fel. Az előző csaj két tányérral közelített felénk, majd amint lerakta el is ment, és már jött is vissza az piánkkal. Jobb helyeken először a piát szokták felszolgálni, de kinek mi.
Én gyorsan nekiláttam a pizza elfogyasztásának, és az sem érdekelt már, hogy a gitáros még mindig csak újabb és újabb cigiket gyújtott, miközben azt csinálta, amit...csinált.

~

Két óra múlva sikerült csak elhagyni a helyet, mert addigra Slash elégedetten letette a tollát, és a Jack-et magához véve szólt a pincérnek, hogy fizetne. Tévedtem. Slash tényleg csak pián él.

A kezét átvetette a vállamon, és úgy húzott közelebb magához. Már a nézéséből is kitaláltam, hogy a Rainbow-ba megyünk, és, hogy megint látnom kell Axl-t. Brrr...

-Mit csináltál? - kérdeztem kíváncsian, mire a kezembe nyomta a lapot.

-Dalszöveg. Most írtam, de ezt nem a Guns-nak. Csak úgy. Tudod, ha egyszer szólókarrierbe kezdenék, akkor ez tökéletes lesz. Anastasia a címe. 

Figyelmesen olvastam végig, amit írt, és mosolyogva nyújtottam vissza neki.

-Tök jó lett. 

-Köszi. Elfelejtettem mondani, hogy fellépésünk lesz. Megnézed? - mutatott a Rainbow felé, ahonnan már kiszűrődött a zene hangja. - Bár mondjuk késésben vagyok a szöveg miatt, de valahogy leszarom, ha Axl ordítozni kezd. Kikapcsolom az agyam, és csak bólogatok.

-Furcsa téged beszélni hallani - jegyeztem meg, szerintem jogosan.

-Miért? - húzta össze a szemöldökét.

-Mert te inkább a csendben üldögélő őrült típus vagy - vontam vállat.

-Akkor te még nem ismered Izzy-t - jelentette ki. - Ő tényleg keveset beszél. Bármit mondasz neki, ő csak két-három szóval elintézi a dolgokat. De határozott, és ezektől a szavaktól, akik beszólnak neki, inkább békén is hagyják. Kimért és komoly, de a kisugárzása... Zseniális ember. 

-Nekem nem tűnt annak.

-Mert nem ismered. A nevén kívül mondott neked valamit?

-Nem. De nem baj, Izzy olyan... furcsa.

-Persze, hogy furcsa. Izzy ilyen, de így király. Ha ő kiszállna a bandából, akkor Axl meghülyülne, és nekünk végünk lenne. Ezért írtam a számot.

A kezét leemelte a vállamról, és maga előtt lökdösve mentünk be a bárba, ahol Duff már idegesen toporzékolt.
-Legalább te itt vagy - sóhajtott fel, egy kicsit nyugodtabban. - Öhm...szia April. Hát te?
-Útközben találkoztunk - felelte Slash. - De ezek szerint Axl megint késik... Hogy rohadna meg...
-Most te is késtél.
-De nekem ez volt az első. És az utolsó is - vágta rá kimérten. - És nem miattam késik a koncert. Ha itt lettem volna időben, Axl akkor sem lenne még itt.
-Mindegy - legyintett a basszista megadóan. - Izzy már behangolta a gitárodat, de menj hátra, nézd meg magad. Axl-t meg leütöm, ha nem ér ide 5 per múlva, úgyhogy mond meg a srácnak, hogy készüljön fel, mert lehet, hogy neki kell énekelnie.
-Jó - bólintott Slash, majd felém fordult. - Hátra jössz?
-Ja - vontam vállat, és követtem oda, ahol hangolni, készülni és gondolom piálni szoktak. Csodálkoztam, hogy csajok nem voltak, furcsa volt őket egyedül látni.
-Szevasztok - fordultam körbe. Steven intett, Izzy valamit motyogott, Slash meg az Izzy előtt lefektetett gitárjához sietett. Mintha a saját gyereke lenne...