~ 21.

Hello mindenkinek! Kész lett az új rész, nem is ma, igazából még tegnap, de ma raktam fel... A vizsgáknak vége, nekem meg végre nem kell németet magolnom, úgyhogy most már rendesen írom a részeket. Jó olvasást!

-Ez csak Patrick - emelte el a kezem a hajáról. - Nem valami árny, vagy szörny vagy mi a fasz.
-Melyik Patrick? - vontam össze a szemöldököm.
-Hány Patrick-et ismersz? - húzta el a száját Izzy, Popcorn meg csak vigyorgott. - Az exed Patrick.
-Ó! Szia Patrick - fordultam meg, és a nyakához hajtottam a fejem. - Azok az árnyak bántani akarnak, de a többiek nem hisznek nekem. Te ugye hiszel?
-Öö... igen? - kérdezett vissza furán.
-Akkor jó.
-Gyere, hazaviszlek - fogta meg a kezem, és miután elköszöntünk a srácoktól, kikísért az ajtón. - Két napja csak bulizol. Ma már igazán nem kéne. Elrontod magad.
-Már elrontottam - rántottam meg a vállam hanyagul. - Képzeld, nektek meg már semmi közötök az életemhez. Már elkezdtem járni a saját utamat, amibe nektek nem nagyon van beleszólásotok. Elbasztátok azzal, hogy nem kerestetek.
-De...
-Nincs de. Nem vagytok olyan szinten az életemben, hogy megmondjátok, mit csináljak, vagy mit ne.
-Jól van, felfogtam. Nem érdekel, hogy mit mondunk. Andy sem érdekel téged. Az se zavarna ha meghalna.
-Én nem ezt mondtam! Ne fogasd ki a szavaimat. Engem csak a véleményeitek nem érdekel. Az viszont igen, ha valami van veletek. Tudod, hogy szeretlek titeket.

-Tudom hát - nevetett fel, és megveregette a vállam. - Mi is szeretünk téged, kicsi lány.
-Tudooom - énekeltem, és aprókat ugrálgattam, így leelőzve a srácot. Vigyorogva jött utánam, még akkor is, mikor nem hazafelé, hanem az ellenkező irányba indultam meg.
-Hova mész April? - kérdezte, mert egyre távolabb kerültünk a házunktól.
-El - vágtam rá. - A kiskutya után - mutattam előre, ahol egy fekete kölyöklabrador futott.
-Nincs ott semmi - vonta fel a szemöldökét.
-De. Ott egy aranyos kutyus. Nem látod? - értetlenkedtem. - Most eltűnt - szomorodtam el.
-Gyere, menjünk haza - ragadta meg a csuklómat Patrick, és maga után húzva indult meg haza.
A sötét utcákat csak a lámpák gyér fénye világította meg, ami kísértetiesen hatott az éjszakában. Csak a mi, és pár kisállat lépkedése törte meg a csendet. Patrick arcát csak akkor láttam, ha a Hold fénye rávilágított, vagy, ha belépett a lámpa fényébe. Düh, és boldogság keveréke ült ki az arcára, amit nem értettem.
-Itt vagyunk - szólaltam meg, így megtörve a hallgatást.
-Tudom - felelte, és berántott a házba.
-Andy? - érdeklődtem, miután körbenéztem a lakásban.
-Elment valahova - vonta meg a vállát.
-Letusolok - húzom el a szám, mert már felkészültem arra, hogy a bátyám ki fog oktatni. De akkor, majd csak máskor kerül erre sor.
Miután végeztem a tusolással, ruhahiányban csak a törölközőmet csavartam magam köré, ami csak a combom közepéig ért. Csendes léptekkel indultam el a szobám felé, de az ajtó csukva volt, így mikor nyitottam Patrick is észrevett. Sebes léptekkel közeledett felém, majd mielőtt megmozdulhattam volna, már a falhoz is szorított, és az ajkait az enyémekre nyomta.
Nem akartam engedni, de nem hagyta annyiban. Addig ostromozta az összepréselt ajkaimat, ameddig azok el nem nyíltak, így engedve, hogy a nyelve átcsússzon a számba. Nyelveink vad táncot jártak egymással, majd a srác egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt, és a saját ingét is elkezdte kigombolni. A ruhadarab a földön landolt, így felfedve a srác tökéletesre kidolozott felsőtestét. Csak levegőért vált el a számtól, pont annyi időre, hogy közbe én elkezdjem bontogatni az övét.
-Sziasztok - lépett be az ajtón Andy, ezzel megszakítva mindent. Patrick morgott valamit, én pedig a felkaptam, és újra magam köré csavartam a valamennyit takaró anyagot.
-Szia - köszöntem mosolyogva, és odamentem hozzá, hogy egy puszit tudjak nyomni az arcára. A bátyám csak egy vigyort elfojtva, felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy betáncoltam a szobámba, hogy felkapjak egy sortot, és egy combközépig érő pólót, amit még Andy-től csórtam. Pár perccel később már a hűtőben kutattam valami alkoholtartalmú ital után, de csak sört találtam. Whisky helyett.

-Sör van csak. Király - húzom el a számat, de azért megbontom. -Hol voltál? - fordultam a testvérem felé, aki egy papírcetlit forgatott az ujjai között.

-Egy csajnál. Kell egy kis élvezet nekem is - kacsintott, majd felállt és a kukába dobta a lapot. - Megadta a számát is, de nem volt annyira jó, hogy még egyszer meglegyen - pacsizott le a vigyorgó Patrick-kel.

-Nem csalódtam benned - boxoltam bele a vállába, amit csak röhögéssel díjazott. 

A sörömet kortyolgatva ültem le a kanapéra, ahova a két fiú is követett. A fejemet Patrick ölébe hajtottam, aki a hajamat simogatva beszélgetett Andy-vel. A társalgásuk közben én végig Patrick arcát figyeltem, amiről hol dühöt, hol meglepettséget, de néha még szomorúságot is le tudtam olvasni. 

-Eltakarodok aludni - szólaltam meg hajnali 1 óra környékén, mikor már az előző bulikat is megéreztem fáradtság terén. A fiúk bólintottak, én pedig a szobámba szambázva bevetődtem az ágyba. Nem kellett sok, hogy újra az álmok poros országútját járjam.

~ 20.

Halihó! Mindenkinek... Meg is hoztam az új részt, bár igaz, hogy sokáig tartott... Nézzétek el nekem, ha május 29-30-ig nem lesz rész, mert 29.-ére még 11 német, és 1 föcitételt meg kell tanulnom... Na mindegy,aki elolvassa, annak jó olvasást! \m/

Axl nem jött, így a banda elkezdte a koncertet nélküle. Izzy énekelte a számokat, ami azért nem az igazi. A közönség sem erre számított, de könnyen beletörődtek abba, hogy az egyik kedvenc énekesük helyett a ritmusgitáros énekel. A koncert fele már lement, mikor a fejkendős megjelent a színpad mellett egy kicsit dülöngélve a sok piától.
-Take me down to Paradise City... - lépett fel Axl, mire mindenki felé kapta a fejét. A hangja teljesen másképp szólt, mint máskor, és Slash is csak fintorogva figyelt fel arra, hogy valamilyen értelmetlen állat felment kornyikálni.
Aham. Csakhogy az az értelmetlen állat a legjobb haverja volt. Hoppá.
Kárörvendő mosolyra húztam a számat, mert már ezelőtt is tudtam, hogy balhé lesz abból, hogy késett, így viszont...így viszont akár még meg is verhetik.
Duff szeme villámokat szórt, és még Popcorn arcára is ráfagyott a mosoly. Ennyit arról, hogy megpróbálják majd visszafogni magukat. Még Slash sem a megszokott vigyorral az arcán tépte a húrokat, Izzy pedig... ő inkább próbálta egyensúlyozni a szar hangot a sajátjával.
Nevetve vártam, hogy mi lesz, miután lemennek a színpadról, ami egy kicsit korábban bekövetkezett, mint ahogy megbeszélték.
Amint elköszöntek, én már az "öltözőben" is voltam, ahol másodperceken belül elkezdődött a balhé. Amire egészen addig vártam.
-Mi a faszt képzelsz te magadról? - ordította Duff az énekes arcába. - Teljesen részegen, és bedrogozva feljössz a kibaszott színpadra, és még jobban elrontod azt, amit már nem kicsit elrontottál? És még téged zavar az, ha Izzy veled énekel?
-Nyugi van - próbálta csitítani Duff-ot a fejkendős, nem sok sikerrel.
-Hogy nyugi?! Én esküszöm leütlek! -emelte fel az öklét.
-Nem csak neked lehet nehéz ez a kurva dolog, amit életnek nevezünk! - tört ki belőle. - Faszom tele van már mindennel! Veletek is!
Na. Itt éreztem úgy, hogy nem ússza meg egy jobb- vagy balhorog nélkül.
-Főleg veled Duff! Veled és a kibaszott felelősségteljes éneddel! Nem hiszem el, hogy nem tudod túltenni magad ezen a szarságon! Ez csak egy kis fellépés volt, semmi lényege!
Ekkor telt be az a bizonyos pohár Duff-nál. Az ökle Axl állán csattant, ami következtében az így is dülöngélő srác hátra esett.
Csak most néztem végig rajta először. A szeme alatt sötét táskák ültek, arca nyúzott volt. Az egész karját kék-zöld foltok borították, nem beszélve az állára száradt vérről, és a csomókban összetapadt hajáról. Van egy olyan érzésem, hogy nem Duff az első, aki ma behúzott neki. A gatyája és a pólója is több helyen szakadt volt, sőt, a pólóját, még egy hányásfolt is díszítette. A jobb kezén a kisujja elég furán állt, az valószínűleg eltörött. Szemét és ajkait összeszorítva ült fel, a kezét a bordáihoz nyomva.
Duff már újra emelte a kezét, és meg is ütötte volna, ha nem állok elé.
-Ki vert meg?
-Nemcsak meg, ki is vertek - vigyorgott rám fáradtan. -Amúgy meg miért érdekel az téged?
-Esetleg, mert a kisujjad eltörött, az állad felrepedt, és ahogy véded, abból adódóan a bordáddal is van valami.
-Mi a szar? - térdelt le mellém a másik 4 srác.
-Bocsi haver... én csak nagyon ideges voltam. Tényleg bocs - húzta el a száját Duff. - Elviszünk egy kórházba, ott majd rendbe szednek.
-Nem kell - tiltakozott a fejkendős.
-Itt a kocsikulcsom. Dobd el valahova, és maradj ott vele. Aztán vidd haza, és ugorj vissza a kocsival - dobta neki a kulcsot Steven.
-Jó - forgatta meg a szemeit a basszista.
Miután meggyőződtünk arról, hogy sikeresen elértek a kocsiig, a srácok elpakolták a cuccaikat, és kimentek az Öltöző feliratú szobából a sarokboxokig.
Mindegyikük rendelt valamit, és csendben iszogattak. Én Slash fél üveg Jack-ét ittam meg.
-Kell valakinek kokó? - emelt fel egy zacskót Popcorn.
-Elfogadom - biccentettem rá, és mivel a többiek nem kértek, csak 5 utcát alakított ki. Miután felszívta átnyújtotta a bankót, hogy az én szervezetembe is belekerülhessen a drog.
Szokásomhoz híven lassan haladtam végig a két utcán, várva, hogy elérjen a hatás. Mondjuk, mint mindig, most sem kellett sokat várni, és már meg is jelentek, az általam igazán kedvelt árnyak. Meg persze a várva-várt zsibbadás is elérte a tagjaimat.
-Azok ott gonoszak - mutattam Slash-nek az egyre közelebb kerülő sötét árnyakat. - Most barátságtalanok, pedig nem tettem ellenük semmit... Ijesztők... ments meg!
Kirázott a hideg, ahogy a gitáros feje felé tekintve megláttam az egyik gonosz alakot. Rám vicsorgott... Brrr...
-Nincs ott semmi - ráncolta össze a szemöldökét a cilinderes.
-Szerintem a kokain - szólt közbe Izzy, bár ezzel most nem törődtem.
-De! Ott vannak, nézd! - mutogattam körbe. - Mindenhol! És engem keresnek! Rejts el!
-Haver... szerintem vidd haza.
-Ja, mert itt fog megőrülni. Az meg nem olyan jó...
-Gyere, haza viszlek - húzott fel valaki. Slash, Izzy és Steven nem lehetett.
-Elkapott egy! - sikítottam, és belemarkoltam Slash hajába.

~ 19.

Halihó emberek! Készen vagyok az új résszel. De mondjuk ez látszik, de mindegy. Imádom az érettségi szünetet... Na jó, nem mert készülni kell a kisvizsgákra... Na mindegy,jó olvasást, remélem tetszeni fog! 

Ezt a számot hallgattam egészen eddig...Meg most is. A videoklipet is imádom, bár ez tökmindegy, úgyhogy hallgassátok meg, vagy ugorjátok át, és olvassatok... 

~

Csendben indultunk el valami kajálda felé, amit Slash nem kicsit istenített. Azt hittem, hogy csak alkoholon él...Na mindegy.
Mikor beértünk a helyre az emberek már kezdtek eltünedezni, úgyhogy rajtunk kívül még egy turbékoló pár ücsörgött a legfeltűnőbb asztalnál. Pfff... Úgyis szakítanak.
Slash a sarokasztal felé irányított, ami elég sötét rész volt, és csak a pincéreknek tűntünk fel. Tökéletes.
-Ennyire szereted a sötét helyeket?
-Annyira nem. Csak, ha nem akarom, hogy mindenki megrohamozzon, akkor ajánlatos ilyen helyre ülni. És nem szeretem, ha minden percben zargatnak.
-Értem. Te tényleg más vagy, ha egyedül vagy. És ha nem vagy teljesen részeg.
-Ezek közül mindkettő ritka alkalom - nevetett fel. - Nem szeretek egyedül lenni. Egy gitár mindig van mellettem, ha emberek nincsenek.
-Én sokszor vagyok egyedül. Olyankor rajzolok, mert a gitár az nem igazán megy. Mit egyek? - kértem tanácsot tőle, de ő csak vállvonogatva mutatott a pizza feliratra.
-Egyél amit akarsz. Én állom - kacsintott és rágyújtott egy újabb cigire. - Kérsz? - kínált meg kedvesen, de csak egy fejrázással elintéztem. - Te tudod.
-Akkor mondjuk ilyen pizzát eszek - nézegettem a felsoroltakat, és a kijelentésemre a gitáros is a lap fölé hajolt.
-Ez a legjobb. Jó választás - bólintott, én meg egy kicsit zavarba jöttem.
-Mit kérnek? - lépett hozzánk egy pincérribanc. A csaj kivágott felsője mindent mutatott, a 15 centis sarkakon meg olyan undorítóan billegett ide-oda, hogy attól még egy kanos srácnak is elment volna a kedve.
Megmondtam, hogy mit kérek, Slash-t pedig úgy kellett megböködnöm, mire egy szalvétából fel sem nézve elmotyogta a rendelését. Még kért hozzá egy üveg sört és egy Jack-et, amit a csaj morogva írt fel. Csak annyit tudtam kivenni belőle, hogy őt soha nem veszik észre. Csodálja?
-Mit csinálsz? - kérdeztem. Valamit mormogott, de nem értettem, úgyhogy hagytam. Majd megmutatja, ha az kell.
Az asztalon dobolva vártam az ebédünket, mert Slash még azóta sem nézett fel. Az előző csaj két tányérral közelített felénk, majd amint lerakta el is ment, és már jött is vissza az piánkkal. Jobb helyeken először a piát szokták felszolgálni, de kinek mi.
Én gyorsan nekiláttam a pizza elfogyasztásának, és az sem érdekelt már, hogy a gitáros még mindig csak újabb és újabb cigiket gyújtott, miközben azt csinálta, amit...csinált.

~

Két óra múlva sikerült csak elhagyni a helyet, mert addigra Slash elégedetten letette a tollát, és a Jack-et magához véve szólt a pincérnek, hogy fizetne. Tévedtem. Slash tényleg csak pián él.

A kezét átvetette a vállamon, és úgy húzott közelebb magához. Már a nézéséből is kitaláltam, hogy a Rainbow-ba megyünk, és, hogy megint látnom kell Axl-t. Brrr...

-Mit csináltál? - kérdeztem kíváncsian, mire a kezembe nyomta a lapot.

-Dalszöveg. Most írtam, de ezt nem a Guns-nak. Csak úgy. Tudod, ha egyszer szólókarrierbe kezdenék, akkor ez tökéletes lesz. Anastasia a címe. 

Figyelmesen olvastam végig, amit írt, és mosolyogva nyújtottam vissza neki.

-Tök jó lett. 

-Köszi. Elfelejtettem mondani, hogy fellépésünk lesz. Megnézed? - mutatott a Rainbow felé, ahonnan már kiszűrődött a zene hangja. - Bár mondjuk késésben vagyok a szöveg miatt, de valahogy leszarom, ha Axl ordítozni kezd. Kikapcsolom az agyam, és csak bólogatok.

-Furcsa téged beszélni hallani - jegyeztem meg, szerintem jogosan.

-Miért? - húzta össze a szemöldökét.

-Mert te inkább a csendben üldögélő őrült típus vagy - vontam vállat.

-Akkor te még nem ismered Izzy-t - jelentette ki. - Ő tényleg keveset beszél. Bármit mondasz neki, ő csak két-három szóval elintézi a dolgokat. De határozott, és ezektől a szavaktól, akik beszólnak neki, inkább békén is hagyják. Kimért és komoly, de a kisugárzása... Zseniális ember. 

-Nekem nem tűnt annak.

-Mert nem ismered. A nevén kívül mondott neked valamit?

-Nem. De nem baj, Izzy olyan... furcsa.

-Persze, hogy furcsa. Izzy ilyen, de így király. Ha ő kiszállna a bandából, akkor Axl meghülyülne, és nekünk végünk lenne. Ezért írtam a számot.

A kezét leemelte a vállamról, és maga előtt lökdösve mentünk be a bárba, ahol Duff már idegesen toporzékolt.
-Legalább te itt vagy - sóhajtott fel, egy kicsit nyugodtabban. - Öhm...szia April. Hát te?
-Útközben találkoztunk - felelte Slash. - De ezek szerint Axl megint késik... Hogy rohadna meg...
-Most te is késtél.
-De nekem ez volt az első. És az utolsó is - vágta rá kimérten. - És nem miattam késik a koncert. Ha itt lettem volna időben, Axl akkor sem lenne még itt.
-Mindegy - legyintett a basszista megadóan. - Izzy már behangolta a gitárodat, de menj hátra, nézd meg magad. Axl-t meg leütöm, ha nem ér ide 5 per múlva, úgyhogy mond meg a srácnak, hogy készüljön fel, mert lehet, hogy neki kell énekelnie.
-Jó - bólintott Slash, majd felém fordult. - Hátra jössz?
-Ja - vontam vállat, és követtem oda, ahol hangolni, készülni és gondolom piálni szoktak. Csodálkoztam, hogy csajok nem voltak, furcsa volt őket egyedül látni.
-Szevasztok - fordultam körbe. Steven intett, Izzy valamit motyogott, Slash meg az Izzy előtt lefektetett gitárjához sietett. Mintha a saját gyereke lenne...

~ Szülinap

Na szóval... Először is sziasztok, hogy ne legyek udvariatlan. Aztán csapjunk bele...
Nem tudom, hogy mennyien tudják, de ma (2014.05.04) van egy igazán csodálatos ember és zenész 42. szülinapja. Nekem enyhén szólva kedvencem a banda amiben játszik, és az egyik kedvenc basszusgitárosom.
Boldog szülinapot Mike Dirnt! ♥
Arra gondoltam, hogy írok róla egy kevés önéletrajzot, most így az ágyban, a telefonomon pötyögve, fejből.
Na akkor...
1972.május 4.-én született egy kissrác a kaliforniai Berkeley-ben. Ez a kissrác a Michael Ryan Prichard nevet kapta, és szívbillentyű megnagyobbodást. Az utóbbi anyja miatt volt, aki nem szokott le a drogról terhessége ideje alatt, addig amíg ezt a kis csodát a világra hozta. A drogfüggősége miatt a hathetes korában adoptálták. Amikor 7 éves volt, a nevelőszülei elváltak, majd a mostohaanyja egy ismeretlen fazonnal állított be, akit Mike... nem kedvelt.
10 éves volt, mikor a suli menzáján találkozott Billie Joe-val, és felfedezték, hogy mennyi közös van bennük. Már akkor szoros barátság alakult ki a két kissrác között. Egyébként Mike erről azt nyilatkozta, hogy megijedt, mikor az alacsony srác megindult felé.
Billie segítségével tanult meg gitározni, és a hangszere miatt kapta a "Dirnt" nevet. Pontosabban, amikor nem volt nála gitár, Mike akkor léggitározott és olyan hangokat adott ki hozzá, hogy "dirnt, dirnt, dirnt".
Tizenöt évesen költözött el otthonról, először egy teherautóba, majd Billie Joe-nál bérelt egy szobát. Dolgozni is elkezdett, majd az miatt, hogy fent tudja tartani magát a suliban is egyre rosszabb jegyei lettek. Időközben megalakult a Green Day -akkor még Sweet Children- néven ismert banda, ahol eleinte Al Sobrante, egy nagyon jó barátjuk volt a dobos.
Mike-nak sikerült leérettségiznie, így a bandából egyedül neki van érettségie. Bár ez Trére nézve nem olyan meglepő... (De amúgy Tré sem hülye, csak nem érdekli.)
'96-ban házasságot kötött akkori barátnőjével, Anastacia-val. 1997-ben született első gyereke Estella-Desiree.
Első feleségétől hamar elvált, majd (nem tudom mikor) összeházasodott Brittney Cade-del, akitől 2 gyereke van, Brixton Michael, és Ryan Ruby Mea. A pici Brix-t eléggé titokban tartották. Ők még mindig boldog házasságban élnek.
Mielőtt az anyja meghalt, Mike-nak még sikerült találkoznia vele, és ahogy ő mondta, "Jó volt megosztozni vele egy cigin." Az anyja ugye mint előbb leírtam már meghalt. Meghalt az, aki ennek a csodás embernek és zenésznek és férjnek és apának az anyja volt.

+Van egy kávézója a Rudy's Can't Fail Cafe ; A Longview basszusrészét LSD hatása alatt írta meg. 

És ezen kívül, nem tudom, hogy ki tudja, esetleg ki olyan nagy GD fan, hovy még a pihenőjük során is csomó mindent tud róluk, de mindegy.
Billie Joe Armstrong és Adrienne Armstrong ma ünneplik a 20. évfordulójukat. Én személy szerint imádom Adrienne-t is, ugyan úgy, ahogy Brittney-t és Tré mennyasszonyát, Sara-t.
20 csodás éve vannak együtt, és két csodás gyereket hoztak össze. Joey Marciano-t (1995. február 28.) és Jakob Danger-t (1998. szeptember 12.).
Igazán gratulálok nekik, innen is, úgy, ahogy Instagram-on is...
Mindegy. Megújították a házassági fogadalmukat, és ha jól tudom, Duff is ott volt!!! Legalábbis a felesége rakott fel Instára egy olyan képet, amin BJ és Adie van...De akkor DUFF IS OTT VOLT!
Még egyszer boldog 42. szülinapot Mike! és Boldog 20. évfordulót Billie és 80! ♥
(Annyi ideje házasok, amennyi a Dookie is!)
Ha végig olvastátok annak örülök, de ha nem akkor sorry a sok pofázásért...írásban. Á, hagyjuk, sziasztok! (Az utolsó képet muszáj volt beraknom...

~ 18.

Sziasztok emberkék! Nem valami nagy élmény betegen ülni, de semmi baj, ez is kell... :D Szóval közben megírtam a részt, és megtudtam, hogy a Blink-182 jön a szigetre!!! Én meg ettől a hírtől nem kicsit lettem jobban. Meg rosszul, mert valószínűleg nem mehetek.... :( Na mindegy jó olvasást! :D

Az egész kávézó kávéban úszott, velünk és a vendégekkel együtt. A csaj már akkor sikítozva menekült előlem,mikor még csak szép lassú léptekkel elindultam felé, egy nem tudom, hogy kitől elkért kávéval a kezemben.
Engem az 5 kávéval együtt kitiltottak az épületből, míg a csajt egyszerűen kirúgták, mert nem hitték el neki, hogy én kezdtem.
De én nem csináltam volna semmit, ha nem önt le azzal a kettékúrt feketével! Most meg cipelhetem vissza kézben, és még bele se tudok így köpni az énekesébe... Bassza meg! Ráadásul nem csak a ruhámból, de a hajamból is csavarni lehet azt a szart.Brrr...
-Itt van a kibaszott kávétok - teszem le a banda tagjai elé a kávékat. Ők csak biccentettek, kivéve Slash-t, aki jót kuncogott a kinézetemen. Csodálom, hogy pont az vette észre, hogy tiszta kávé vagyok, aki ki sem lát a haja mögül...
-Veled meg mi történt? - hívott magához a cilinderes, mikor egy kicsi pihenőt tarthattak. A többiek elaludtak ott ahol voltak, de már a dedikálás közbe, és csak a kezük mozgott a megfelelő irányba.
-Volt egy kis balhém - legyintettem, és egy rég használt törölközőbe megtöröltem a hajam, amiből még mindig csöpögött az undorító lötty.
-Mesélj - röhögött fel, és felült a hátsó szobában (Kevin szerint irodában) lévő asztalra, majd a térdére könyökölve várta, hogy megszólaljak.
-Pont nem te vagy az, akinek elmondanám, hogy mi történt.
-Miért, Axl-nek inkább? - húzta fel a szemöldökét, én pedig nem értettem, hogy mit akart ezzel mondani. - Csak annyi, hogy ha Axl meglát így, akkor nem fog békén hagyni. Ha nekem elmondod, akkor Axl sem tudja meg, és te is nyugodtan távozhatsz innen, mert kiszöktetlek.
-Szemét - morogtam, majd egy szemforgatás után úgy döntöttem, hogy inkább a második lehetőséget választom, mert nem szeretnék így a fejkendős elé állni.
 Bár mondjuk igazán leszarom, hogy mit gondol, de azért mégiscsak szar egy ellenség elé, így odaállni.Egyáltalán mikor lett nekem Axl akárkim is? Lényegtelen, hogy ellenségként gondolok rá. De mivel az is az ÉN ellenségem,ezért igen, Axl a valakimmé vált. Ahogy a banda többi tagja is. Szép lassan, a tudatomon kívül, mindegyikük jelentős szerepet tölt be az életemben. Axl, mint az ellenségem, Slash, mint az, aki erőt ad, ha magam alatt vagyok, és megnyugtat, Duff, mint az, aki védelmet nyújt mindenki ellen, Steven, aki igazán jó barátommá válna a drogok miatt, és Izzy, aki...aki csak úgy van. De ha ő nem lenne, akkor nem lenne teljes a csapat, és nem egészítenék ki egymást teljesen. A négy hiperaktív srác közé bedobtak egy nyugodtabbat, aki ha kell, akkor visszafogja őket. Csodás... És már erre is ráébredtem. Bassza meg, hogy találkoznom kellett velük! Bassza meg mindenki!
-Hahó,April itt vagy? - lengette meg a kezét Slash a szemem előtt, mire csak biccentettem, és megadóan elmeséltem neki a kávés történetemet. A gitáros először kinevetett, de nem is vártam volna mást egy ilyen életvidám sráctól, aki minden szart mosolyogva ugrik át.
-Akkor maradj bent, aztán úgyis akkor mehetünk, amikor te, én meg segítek meglógni neked. Nem akarom, hogy Axl így lásson. Túlságosan sokáig szarakodna veled emiatt.
-Köszi - hálálkodtam neki.
A fiúk még úgy fél órán keresztül írogatták a lapokat, ugyanis így is késve, már záróra volt. A cilinderest figyeltem végig, és miközben dedikált, néha-néha megrázkódott a válla, ezzel is mutatva, hogy igen jól szórakozott rajtam. Hát köszönöm, ez igazán kedves.
Mikor végeztek még mindig ülve, vagy aludtak vagy röhögtek, ez helyzettől függött, de Slash hamar elköszönt tőlük, és felém vette az irányt, hogy észrevétlenül kimenekítsen a hangszerek közül.
A falnak dőlve vártam rá, ameddig összeszedte a bőrdzsekijét, a napszemüvegét, meg a hűtőbe rakott Jack-ét, majd kilépett az ajtón elköszönt a srácoktól, és teljes testével takarva jutottunk el az ajtóig. Onnan már könnyen ment, mert idefelé már úgy is csomóan láttak, hazafele meg már tökmindegy volt.
A gitáros átvetette a kezét a vállamon, úgy húzott magához közelebb, amit nem is bántam, főleg úgy, hogy tökéletesen tartotta a piát ahhoz, hogy ha akartam, akkor bele tudtam inni.
-Nem ülünk be? -mutatott Slash egy számomra ismeretlen bár felé, én pedig csak egy vállrándítással jeleztem, hogy nekem mindegy, de át kéne öltöznöm, és ezt ő is tudta. - Akkor elkísérlek, átöltözöl, kitolod azt a formás segged az ajtón, és visszajövünk.
-Vagy bejössz te is, mert zuhanyoznom se ártana. Meg a hajamból is ki kell mosnom ezt a szart.
-Legyen - adta be a derekát, és mivel elértünk a lakásomhoz, besprinteltem a fürdőbe egy tiszta ruha társaságában.

~

Fél óra múlva teljesen útra készen mentem ki a nappaliba, ahol Slash várakozott egy gitárral az ölében. Mögé állva figyeltem, ahogy egy ismeretlen dallamot játszott, és mosolygott, ha egy-egy hangot rosszul fogott le.
-Új szám készül? - ültem fel a kanapé hátoldalára, és az államat a tenyerembe támasztva figyeltem, ahogy teljes beleéléssel pengeti a hangszert.
-Nem, ez egy elég régi szám. Azt sem tudom, hogy kié, de engem megfogott.
-Értem - biccentettem. - Egyébként meg kéne tanítanod a Sweet Child O' Mine-ra, mert már elkezdted magyarázni, de be még nem fejezted.
-Meg foglak tanítani, nyugi. De most kajálni megyünk, mert semmi sincs a hűtődben. A pián kívül.
-A tiedben sem, úgyhogy ne beszélj -boxoltam bele a vállába. - Meg amúgy is, nem sokat szoktam kajálni, Andy-ék meg megoldják egyedül. Tényleg, egyébként hol vannak?
-Andy a szobájában, előbb jött ki, valami kajáért, meg mondta, hogy szóljak neked, hogy ha kijöttél, akkor menj be hozzá. Beszélni akar veled valami tűszúrásról vagy miről...
-A heroinról, de pont nem hat meg.
-Mi a bajod vele? - érdeklődik.
-Most kezdi el a védelmező nagytesó cuccot, amikor már teljesen megváltoztunk. Én felnőttem, elkezdtem járni az utam, és mikor már a végénél tartok, Andy akkor próbál visszarángatni a jó útra, ami sokkal hosszabb, mint ez a mostani - mondtam el neki, hogy mit gondolok.
-Téged legalább megpróbálnak visszarángatni. Engem nem próbáltak, és nézd mi lett belőlem.
-Egy drogos, ám igen sikeres gitáros, aki nem mellesleg csomó kissrác példaképe. És csomó tinipicsa álma - fejeztem be, mire bólintott egyet. - Ez tök jó élet. Te gazdag vagy, engem meg csak a drogok tartanak életben. Még úgy pár évig, de az már más kérdés.
-Viszont magányosabb vagyok, mint hinnéd. Lehet, hogy sokan szeretnének mellettem lenni, de ez lehetetlen, ezt neked is be kell látnod. Egyáltalán nem biztos az életemben semmi.
-April, kijöttél? - kiáltott ki Andy.
-Nem, még nem! - szólt vissza Slash.
-Tiplizzünk - rángattam fel a kanapéról, és az ajtó felé kezdtem lökdösni. - Lehetőleg azelőtt, mielőtt Andy kijön. Semmi kedvem vele beszélgetni. 

~ 17.

Most gyors(abb) voltam,és mint látjátok kész van az új rész, amiben ugye megint benne lesz a GN'R. :3 De mondjuk ezt nem volt nehéz kitalálni nem? Jó elbeszélgetek magammal simán. Bekattantam. Yeah! Na jó, mindegy jó olvasást! Mellesleg szeretitek Marilyn Manson-t? :D

Amikor kiléptem a klotyóból, a tömeg már majdnem áttörte az ajtót, de a fejkendős seggfej még mindig nem érkezett meg. A srácok teljesen idegesen járkáltak fel-alá Slash kivételével, aki az egyik sarokban ült egy Gibson-nal a kezében, és a kintről beszűrődő hangokat próbálta ellensúlyozni a halkan szóló dallammal.

-Hol a faszban van már? - lépett az ajtó elé Steven, azzal sem törődve, hogy a kezek felé nyúltak, és csak az ajtó választotta el a biztos haláltól. Na jó, ez azért így nem igaz, de tök jól hangzott, vagy nem?

-Szívjál valamit - szólt előre a a fekete loboncos srác. - Úgyis van nálad hernyó, az meg tökéletesen lenyugtat. Vagy kokain. Ott a budi, April is ott szívta fel a cuccot.

-Nem rossz ötlet - bólintott egyetértően, és már el is tűnt a gitáros által említett helyiségben. Pár perc múlva jelent csak meg újra a társaságunkban, teljesen elszállva.

Én is úgy éreztem, hogy nem is a saját lábamon állok, hanem valahol kilométerekkel a talaj felett repkedek a repülőgépek útjában.

-Itt vagyok srácok - lépett be a hátulról a boltba Axl, akit amint meglátott a tinilányok serege felsikítottak. - Engedd be őket, mert Steven már megint belőtte magát, méghozzá pár perce, és egy ideig úgysem fog elmúlni a cucc hatása, azaz nem várjuk meg, amíg újra önmaga lesz.

Érdekelt, hogy hogyan állapította meg csak egy pillantással azt, hogy Steven egyáltalán nincs magánál. Nekem fel sem tűnt, hiszen nem láttam még tisztán, csak pár percig maximum, de a dobos mindig tett róla, hogy ne legyen tiszta.

A banda leült az asztalhoz, mindenki arra a székre, ahova a neveik ki voltak írva egy-egy papírra, majd vigyorogva várták, hogy betömörüljön az a sok ember, akik még csak képzeletben találkoztak az istenített tagokkal. A mosolyuk egyébként Axl-én kívül igaziak voltak, de az énekesnek mindig változott az arckifejezése. Vagy egy műmosollyal kommunikált és irkált, vagy épp teljes undor ült ki az arcára.

-Egyébként, nekünk miért jó az, ha ezek itt vannak? - érdeklődtem enyhén oldalra döntött fejjel, és Kevin-en kívül még a közeledő árnyakra is figyelnem kellett.

-Mert Duff javaslatára, az összes pólóból, CD-ből meg az ilyen cuccokból befolyó pénzt nekünk adják. És jó reklám, hogy itt vannak, plusz most több lesz a fizud is.

-Nem lehet más bandákat is ideszervezni? - kérdeztem meg, nem csak a pénz miatt, hanem mert jó ötlet lenne kezdőbb és nagyobb bandákat is beszervezni ide.

-Kikre gondolsz? - mosolygott rám sokat sejtően.

-Mondjuk Green Day, Nirvana, esetleg Red Hot... És ha jönnek a közelbe az AC/DC - nek is nagy sikere lenne. Általában mindenki szereti a zenéjüket, vagy ha nem is mindet, de mondjuk a Highway to Hell-t mindenki ismeri - ismertettem vele a tervemet.

-Ha sikerül rávenni őket, akkor jöhetnek. De ha előbb leszervezem, akkor már Nirvana is simán lehetne. Velük viszont csak akkor tudok beszélni, ha ide jönnek, ugyanúgy, ahogy a Green Day-jel is.

-Őket bízd rám - legyintettem. - Beszélek velük, ők meg tudnak szólni Kurt-éknek, aztán még a turné utolsó állomása itt lenne, mondjuk a Rainbow-ban, ide meg eljönnének mondjuk előtte autogramot osztogatni. Még Chad-éknek is nagyobb bevétele lenne.

-Jól sejtem, hogy van egy terved kislány?

-Jól sejted.

-Bedrogozva okosabb vagy néha, legalábbis jobb ötleteid vannak.

-Akkor szólok a srácoknak. Úgyis mondta Tré, hogy hívjam fel, ha van valami vagy esetleg koncertre akarok menni.

-Ott a telefon, hívd fel hülye lány - mutat a hátsó ajtó felé, mintha én nem tudnám, hogy hol van az a nyomorult telefon. Mert ugye én nem itt dolgozom... Bepötyögtem a számot, ami a szalvétán volt (azt a szalvétát a zsebemben tartom) és már vártam is, hogy az őrült és zöld hajú punk felvegye. Az asztalon ülve, a lábamat lóbálva és magam mellett az ujjaimmal dobolva.
-Heló - szólt bele álmosan a srác. Aha, tehát felébresztettem. Upszi. - Heló! - ismételte meg magát hangosabban.
-Szia punk - köszöntem bele elég érdekes hangulatban. - Bocs, hogy felébresztettelek. Itt már javában folyik az élet.
-Mindegy, legalább nem csak engem ébresztettél fel egyedül. Az összes hülye gyerek felébredt miattad. Ilyen korán már találkoztál is a kokainnal? - hallom a hangján, hogy mosolyog, és ez engem is mosolygásra késztet. Vicces hangú, őrült punk. Egy kicsi punk. Egy kicsi, őrült és dobos punk. Zöld hajjal.
-Már korán reggel - bólintottam, bár azt is tudom, hogy nem látta. Tényleg, hogy működik a telefon? Én itt vagyok, ő meg fogalmam sincs, hogy hol, de ezen keresztül tudunk kommunikálni. Milyen zseni lehetett az, aki ezt kitalálta... - Nincs kedvetek beszervezni még egy kis koncertet LA-ben?
-Mit tervezel? - sóhajtott fel ál-fájdalmasan, mire felnevettem.
-Egy minikoncert a Rainbow-ban, utána vagy előtte pedig aláírás osztogatás a munkahelyemen. Jó bevétel, ha vannak pólók és CD-k meg esetleg valami dobverő meg ilyenek. A rajongók megőrülnének érte, és ha a Nirvana is jön, akkor titeket is még többen megismernének.
-Jól hangzik. Ha leszervezed a koncertet még megyünk is - hallottam a hangját. - A srácoknak tökéletes, Kurt is rábólintott, de rajtad áll a szervezkedés.
-Meglesz - dörzsöltem össze a tenyeremet. - De mennem kell, mert szerintem a tinilányok szétszedik a helyet, ha Duff vagy valamelyik másik agyhalott rájuk mosolyog.
-Menj csak. Én meg kirázom BJ-t az ágyból, mert ő még alszik. Szia - köszönt el, és elvetemülten felröhögött. Mint egy retardált fóka.
-Szevasz - vágtam rá, és már ki is nyomtam. Kimentem a tömegbe, és odaballagtam Kevin-hez, akinél elég nagy forgalom volt, mert ő árusította a pólókat meg CD-ket meg az ilyeneket. - A turné végén jönnek ide, ha sikerül leszerveznem a Rainbow-ban egy koncertet. Délután beszélek a tulajjal, de szerintem elég annyi, hogy azt mondom, hogy a Nirvana is jön.
-Jó. Viszont hozz a fiúknak egy kávét, mert itt fognak elaludni - mutatott az asztal felé, ahol valóban a fél zenekar már csak nagy nehézségek árán tudta nyitva tartani a szemét.
-Igenis, uram! - vágtam magam haptákba, és elkértem Kevin-től a pénzt, mert nálam csak a kettőnk kávéjának az ára volt.
Sietve tettem meg az utamat a legközelebbi kávézóhoz, ahol az ott üldögélők legnagyobb örömére a pult előtt befékezve egy "kisebb" puffanás kíséretében feldöntöttem vagy három széket.
-Hoppá - néztem hátra a vállam felett. - Öt kávét kérek, ha lehetne az egyikbe köpj bele - kértem a 17 év körüli picsát.
-Kérem állítsa vissza a székeket, és ne ordibáljon - mondja fel sem nézve. - A kávékba pedig nem köphetek bele sajnos, majd maga elintézi.
-Köszi - morogtam az orrom alatt. - De Axl-nek nem szabad megtudnia - motyogtam inkább magamnak, mint a pláza picsának.
-Hogy? - kerekedik ki a szeme. - Azt mondtad, hogy Axl? Mármint Axl Rose? Az ő kávéjába akarsz beleköpni?
-Igen, miért? Egy nagyképű pöcs, aki csak dugásért áll szóba nőkkel. Nekem meg elegem van belőle, mert most még cipelhetem is a kávéját. Nem volt elég neki, hogy tökön rúgtam.
-Axl Rose-zal? Te hülye vagy? Ő a világ legjobb pasija, és én ez miatt a szar munka miatt nem láthatom élőben! Te meg itt szaladgálsz neki, láthatod, ha akarod akkor ágyba is visz, és ez miatt nyafogsz? Szívesen cserélnék veled - nyávogja.
-Te kibaszottul nem tudod, hogy ki az az ember. Álomvilágban élsz kicsi szívem ha azt hiszed, hogy Axl gondoskodó, vagy legalább egy cseppet is kedves. Mert egyáltalán nem, legalábbis nem az olyan 17 éves ribancokkal, mint amilyen te vagy. Egyáltalán nem foglalkozna veled, maximum annyi ideig, ameddig meg nem fektet, utána meg kétszer megforgat a ház előtt, és nem is érdekled többé. Csak addig, amíg nem tud megbaszni.
-Mert te annyira jól ismered! - kapta fel a vizet azon, hogy elmondtam az igazat a szőke hercegéről. Aki egyébként vörös, és cseppet sem herceg, de mindegy, tökéletes a megfogalmazás, még így is.
-Hát jobban, mint te. De ha szeretnéd engedd neki, hogy megbaszhasson, és miután sikeresen leszoptad, páros lábbal fog kirugdosni a házából. Egy lennél neki a sok közül, és csak mesélhetnéd mindenkinek, hogy milyen jó volt vele. Hogy milyen faszkalap volt... - direkt produkáltam, és ennek meg is lett az eredménye, mégpedig az, hogy kijött a pult mögül, és az egyik nyugodtan újságot olvasó ember kezéből kikapta a kávés poharát, és a ruhámra burította az égető feketét.
-Baszd meg magad - morogtam dühösen, és akkor már vissza is támadtam. Engem senki nem fog úgy leönteni akármivel is, hogy annak nem lesz következménye. Mert igenis lesz. És az neki fog fájni...

~ 16.

Heló mindenkinek! :D Itt a legújabb rész, és remélem tetszik. Nekünk ma nem volt sulink, ezért megírtam ma reggel. Tegnap meg este negyed hattól este nyolcig bent rohadtam a suliban, és így sikeresen le is késtem a Blink-182 vs. Foo Fighters-t az MTV Rocks-on... :'( Kár :D Na mindegy tényleg jó olvasást nem beszélek tovább. \m/

~

-Hol a szarban voltál? - ugrott elém Andy,amint beléptem az ajtón.
-Bulizni - vontam meg a vállam. - De örülnék,ha nem ordítanál, mert így is fáj a fejem.
-Tudod, hogy mennyire aggódtam érted? Nem szóltál volna, hogy bocs majd csak holnap jövök, mert elmegyek kúrni?!
-Először is. Nem dugni mentem, hanem elmentem Lewis-szel kiengedni a gőzt. Kevin elengedett, majd csak holnap kell bemennem dolgozni, ma úgyis csak unatkozna. Másodszor pedig, kibaszottul nem vagyok 15 éves! Képes vagyok gondoskodni magamról, és ha nem tűnt volna fel, nekem nem kellett egész este tartani a fejem, hogy ne fulladjak bele a saját hányásomba! - kaptam fel a vizet. - Most pedig légyszi engedj aludni, mert ha még sokáig ordítasz, én esküszöm lerókázlak.

-Menjél, de erről még beszélni fogunk... - jelentette ki "fenyegetően" a bátyám.
-Későn kezdesz el aggódni értem - csörtettem be a szobámba idegesen,majd kikaptam egy nagyobb pólót és egy tiszta fehérneműt a szekrényemből,és már mentem is lemosni magamról a mocskot.
Gyorsan lehámoztam magamról a ruháimat, és a szennyes kosárba dobtam őket, majd beálltam a zuhanykabinba, és megengedtem a vizet. Teljesen ellazultam a forró víz hatására,és egy kicsit jobban is éreztem magam tőle. A tusfürdőmért nyúltam,és nyomtam a kezembe belőle,majd sietősen elkentem magamon. Hamar le is öblítettem a testemről, aztán a samponból is tettem a tenyerembe, és a hajamat is átmostam.
Egy sikeres koszeltávolítási hadművelet után,úgy vetődtem az ágyamba, mint egy igazi zombi, és újra az álmok poros útját róttam.

~

Korán reggel az órám rezgésére ébredtem, ami egy cseppet sem kellemes, arra tekintve,hogy én még mindig egy zombi életműködési jeleit produkálom csak.

-A kurva életbe - motyogtam,mikor sikeresen eltaknyoltam az előttem átnyúló madzagban. Hogy az hogyan került oda,arról fogalmam sincs, mivel se kép - se hang voltam az elmúlt...11 és fél órában.

Csukott szemmel botorkáltam el a szekrényemig, és kihúztam az elég pici kupac tetején lévő pólót és gatyát, majd az egyik fekete fehérneműmet, és már húztam is a fürdőbe átöltözni.

20 perc alatt kész lettem az összes szükségletemmel (tusolás, öltözködés, fogmosás, hajfésülés, egyebek),aztán mikor már az alvó Patrick-et figyeltem a konyhában ülve úgy 10 perce,sikerült elindulnom.

Első utam Chad-hez vezetett,hogy ellásson egy üveg sörrel,és egy doboz cigivel, mert ezt a napot igazán túl szeretném élni. Ha szerencsém van talán még Slash-t is megtalálom odabent, aki meg tud dobni úgy két utcányi kokóval, ami meg már tényleg a mennyország lenne.

-Szia Chadie - ültem fel az egyik pult előtti forgós székre,és a tenyeremnek támasztottam az állam.- Dobj már meg egy sörrel meg a cigivel.

-Hosszú volt a tegnap? - vigyorodott el.
-A tegnapelőtt - vágtam rá.- Véletlenül nincs itt Slash vagy valaki?Kéne valami.
-De, ott ülnek a sarokban - mutatott a legjobban takart asztalra. - Előre szólok, mindkét vécé foglalt, úgyhogy remélem nem az kéne - kacsintott rám,mire csak bele boxoltam a vállába, de már mentem is a bandához.

-Sziasztok nyomik - álltam meg az asztaluk előtt, hogy csórhassak tőlük egy kis kokaint, vagy valami másik drogot.

-Szevasz - intett Slash álmosan, én meg már ebből kitaláltam, hogy nem csak az én kedvem van a béka segge alatt jópár kilométerrel.

-Van kokód?Valahonnan szereznem kéne.De heroin is jó.

-Mivel tegnap előtt te is osztozkodtál velem a sajátodon, ezért tessék ezt odaadom - dob elém egy zacskót Steven, ami tele van az általam istenített fehér porral. - Mit nézel? Tiszta, nem kevertem bele semmi mást, de nekem van elég. Neked meg elfogyott, és, hogy ne kelljen venned neked adok egy zacskóval - reagált az értelmetlen tekintetemre.

-Köszönöm. Legalábbis azt hiszem - ráncoltam össze a szemöldököm. - Sziasztok nyomik!

-Csá! - vágták rá egyből.

Még visszavánszorogtam Chad-hez, hogy kifizessem a piámat és cigimet is, majd egy ölelés után a munkahelyem felé vettem az irányt. Felbontottam a cigis dobozt, és kihúztam belőle egy szálat, amit az ajkaim közé helyeztem. Előkotortam az öngyújtómat a zsebemből, így meg tudtam gyújtani a mai napon az első nikotinos rudat, amit szívtam.

Mélyen szívtam bele az életmentő szálba, és letüdőztem. A füstöt az ég felé fújtam, hogy senki ne tudjon belém kötni, azért, mert az arcába megy.

-Hello Kevin - léptem be a boltba, ami előtt tolonganak az emberek.

-Szia Ap.Itt bent nincs cigizés, szóval kérlek, hogy nyomd el vagy menj ki vele - mondta el a már megszokott szöveget, amire csak legyintettem és felültem a pultra.
-Mi az a tömeg? Nem nagyon szoktak tolongani az ajtó előtt, maximum akkor, ha valami bandának új albuma lesz. Valakinek új gitármárkája van? - néztem körbe, de sehol nem láttam legalább 50 ugyanolyan gitárt.
-Leszerveztem valakikkel, hogy jönnek aláírásokat osztogatni. Itt kéne lenniük, de bármibe lefogadom, hogy még a Rainbow-ban ülnek és piálnak... - morgott, és 180°-os fordulatot vett, mikor csapódott a hátsó ajtó.
- Sziasztok! - intettek mind a 4-en,amire mi csak egy-egy morgással válaszoltunk. Mindketten tudtuk, hogy valaki még hiányzik, mert a csapat nem volt teljes, és rajtuk is látszott, hogy idegesek az énekesük miatt.
-Már megint késik az a nyomorult - ingatja meg a fejét Duff. - Pedig most még azt is megígérte, hogy időre itt lesz, és nem kell semmit később kezdenünk, mint általában.
-Mindjárt jövök, meglátogatom a vécét - lököm meg Kevin-t, miután elnyomtam a cigit a pulton. Kevin már megszokta, úgyhogy csak egy szemforgatással reagált rá, a kijelentésemre pedig biccentett.
Belöktem a mosdó ajtaját, majd az általam kiválasztott fülkébe igyekeztem, ahol, mint aki tanulta, kialakítottam két kis utcát a drogból a vécéülőkére. Pár másodpercig figyeltem a fehér port, ami virított a fekete vécé fedőjétől, vagy mitől. Nem vagyok zseni, az ilyeneket pedig nem tudom. 

Vigyorogva hajoltam a számomra ellenállhatatlan por fölé, majd miután oda sem nézve "csövet" csavartam egy dolcsiból, majd azt a kis utca elé helyeztem, és szép lassan csúsztatva felszívtam a kokaint.

A hatás azonnali volt, minden tagom lezsibbadt, körülöttem árnyak jelentek meg, akik néha ijesztőek, az esetek többségében viszont barátságosak, és nem engedik, hogy teljesen meghülyüljek. Olyan érzésem volt, minta lebegtem volna, a fellegekben éreztem magam, a fehér felhők fölött, ahol mindig süt a nap. 

Tényleg jó ez a cucc.