~ 23.

-Ő ki? - kérdezte a néni és egy lépést hátrált. Na, most vagy paranoiás, vagy csak nekem nem tűnt még fel, hogy ijesztőek vagyunk.
-Ő? Slash - mondtam. - Baszd meg, hogy részeg vagy! Segítség kéne - biccentettem az öreg felé, aki már olyan kicsire húzta össze magát, amennyire tudta. - Szerintem még részegen is értesz a gitárokhoz, úgyhogy adj neki valamit.
-Kinek kell?
-Az unokájának kell, most fog elkezdeni gitározni.
-Mennyit költene? - fordult most a nénihez.
-Mindegy - rántotta meg a vállát.
-Akkor... - kezdte és eltűnt, hogy megkeresse a tökéleteset - ez kell.
A kezében egy fekete akusztikus gitárt tartott, a tokjával együtt, majd elővett a zsebéből 5 pengetőt, mindegyiken az aláírásával. A néni hálásan pislogott rá, és a pulthoz ment, hogy kifizesse.
-Mondja el az unokájának, hogy Slash segített magának, és ez az ő aláírása - ajánlottam, miután kifizette, és a kezébe vette. - Viszont látásra.
-Viszlát.
Amint kilépett az ajtón, megkönnyebbülten felsóhajtottam, és hálásan a gitárosra néztem, aki még mindig tök hülyén nézett ki a fejéből.
-Te ilyen korán is be tudsz már baszni? - csodálkoztam. Komolyan nem hittem volna, hogy képes rá.
-Simán - röhögött, és a csuklómat megfogva hátrahúzott oda, ahol valamikor gitározni tanított. - Tessék - nyomott a kezembe egyet, és leültünk a földre. - Megtanítalak, ha egyszer már elkezdtem.
-Köszönöm - pislogtam rá hálásan, és követtem a szememmel az ujjait, amivel lefogta az akkordokat.

~

Mivel megbeszéltem Kevinnel, hogy most, ha lehet, akkor zárjon ő, így korábban el tudtam jönni a boltból. Sietős léptekkel indultam haza, azért, hogy minél jobban felkészülhessek a halálosan unalmas bulira. Szem forgatva léptem be a házba, ahol Andy és Patrick értetlenül ültek a kanapén.

-Mi a baj? - néztem rájuk, mire felém kapták a fejüket. Ijedten. 

Bassza meg, ezek mit csináltak?

-Mi a szart csináltatok? - préseltem ki magamból, összehúzott szemekkel. Előre féltem a válaszuktól. 

Egyikük sem válaszolt, mindketten a konyhaajtó felé kapták a tekintetüket, ahonnan... ahonnan elég érdekes hangok szűrődtek ki.

-Mondjátok, hogy nem... - akadtam el, és elindultam a csukott ajtó felé. - William Axl Kibaszott Rose! - ordítottam úgy, hogy az egész környék hallhatta. Az énekes megfordult, így kiszállva az asztalon ülő csajból, aki szikrákat szóró szemekkel figyelt engem. - Takarodj ki innen, ne baszd az én házamba a ribancaidat! Senkit nem zavar, hogy ez az én kikúrt konyhám?

-Nem - felelte a fejkendős, és már fordult volna vissza, csakhogy odafutottam, és a hajánál fogva kezdtem el rángatni. A csajjal együtt.

-Most azonnal eltakarodtok innen, a ruhátok nélkül. Az marad. Annyi nekem is kijár, hogy így futkossatok az utcán - löktem ki őket a házból. - Viszlát! - vigyorogtam rájuk, ők meg a szájukat húzva futva indultak meg az utcán. - Erről ennyit. Többiek? - néztem körbe, mert senkit nem láttam, a két, itt lakó srácon kívül.

-Elmentek - vonta meg a vállát Pat, és odajött hozzám. - Mit csinálsz este?

-Valamilyen buli lesz. Vicky idejön értem 8-ra. Újabb halál unalmas buli lesz. Nem jöttök?

-De - bólintottak egyszerre, és mindketten eltűntek a szobájukban, hogy átöltözzenek egy olyan ruhába, amin nincs sörfolt. 

Idegesen leültem a kanapéra, és hátradőltem. Hogy lehet valaki akkora paraszt, mint Axl Rose? A szemem ide-oda járattam a házban, valami értelmes elfoglaltság után kutatva, de semmi érdekes nem volt. Sehol. Az órára nézve felfedeztem, hogy még fél órám van addig, amíg Vicky ide nem tolja a csini kis pofiját, és el nem indulunk oda, aminél még egy temetés is izgalmasabb. 

~

Vicky ide is ért pontban nyolcra, mi pedig négyen indultunk meg a buli helyszínére. Ismerős ház felé.

-Hova is megyünk pontosan?

-Duff-hoz - vágta rá, én pedig vissza is fordultam volna, ha a fiúk hagyják.

-Nem mész sehova - ingatja meg a fejét Patrick. 

-Mikor hívott meg? - csodálkoztam egy kicsit nyugodtabban.

-Találkoztunk a Rainbow előtt valamelyik nap, akkor. Felismert, és meghívott. Én meg mondtam, hogy jövök, de hozlak téged is.

-Köszi - húztam el a számat. Minden vágyam találkozni az énekessel...

Mielőtt bementünk volna, Andy-t hívták, úgyhogy ő kint maradt, mi pedig észrevétlenül beslisszoltunk a tömegbe. Nem kicsi ház, de túl sok volt az ember.

~ 22.

Heló! Bocsi azért, mert sokáig tartott megírni, de a suli vége volt, a programok meg sűrűsödtek... Na mindegy. Itt van, remélem tetszik... Jó olvasást!

Korán reggel, az ébresztő csörgésére ébredni nem olyan kellemes, mint egyesek gondolják. Bár, szerintem senki nem gondolja így, de az már egy másik kérdés.
Ledobtam magamról a takarómat, majd kicsoszogtam oda, ahonnan hangokat hallottam. A konyhába. Nem kicsit lepődtem meg, hogy a 2 helyett 8-an röhögtek ott, és vedelték a sörömet, amit mellesleg még meg akartam inni.
-Ti sosem isztok vizet? - léptem Andy mögé, aki nem számított rám, így sikeresen megijesztettem.
-Még csak rá se tudunk nézni - vágta rá Popcorn, amire, csak egy szemforgatással feleltem.
-Neked is szia - mosolygott rám Axl, aki az asztal tetején ült.
-Te mindig itt vagy? Nem tudod megunni a létezésed?
-Nem - mondta csendesen, és fenyegetően, arra várva, hogy majd megijedek tőle.
-Ne fogyasszátok ki az egész hűtőt, mert kevés a pénzem, és nekem is szükségem van sörre.
Sietős léptekkel értem vissza a szobámba, ahol összeszedtem a mai napra szánt egy piros, kockás térdgatyát, egy piros topot, és rá egy fekete bőrdzsekit, amit a kedvenceim közé sorolhatok. Persze, azért a fehérneműt is vettem fel...

-Csáó - intettem a konyhában ülőknek, és felvettem egy hosszú szárú fekete cipőt.

Mielőtt becsuktam volna magam mögött a bejárati ajtót, még hallottam egy beszédfoszlányt.

-Ne fantáziáljatok róla - jelentette ki Andy.

-Ne mond meg, hogy mit csináljak - vágta rá -a hangjából ítélve- Axl, és már csak egy olyan hangot hallottam, mint mikor a cipőt a földhöz vágják. Vagy, ha valaki a betonra ugrik benne. Tehát a fejkendős leszállt az étkezőasztalomról.
Miután sikerült megállapítanom ezt az igen fontos tényt, végre becsuktam magam mögött az ajtót, így megszüntetve a bentről jövő röhögést. Csendben, a fejemet lehajtva igyekeztem a munkahelyem felé, kivételesen józanul. Mielőtt még a bolt elé értem volna, előkotortam a zsebemből a cigis dobozomat, és kihúztam belőle egy szálat. Ajkaim közé helyeztem, és ameddig megtaláltam a gyújtómat ott egyensúlyoztam vele. Az öngyújtó kattant egyet, és a cigim vége már parázslott is, én pedig mélyet szívtam belőle.
-Szia April! - integetett a bolt előtt ácsorgó Vicky.
-Heló - vettem ki a számból a nikotinrudat, és egy puszit nyomtam a lány arcára. - Hogyhogy itt? Nem nagyon szoktál meglátogatni.
-Gondoltam, mivel régen találkoztunk, meglátogatlak.
-Mit akarsz mondani, vagy kérni, vagy kérdezni? - tértem a lényegre, mert felismertem ezt a hangját. Egy kicsit nyávogósabb.
-Egy haverom elhívott egy buliba, örülnék, ha eljönnél velem.
-Megyek - sóhajtottam, és elhúztam a számat. A bulik, amikre Vicky-t meg szokták hívni, általában olyan szarok, hogy a házigazda lép le először. És kétlem, hogy most másképp lenne.
-Elméletileg most jó lesz - közölte, de most sem hittem neki.
-Mikor és hol lesz?
-Ma este 8-ra ott leszek érted a házatok előtt. Patrick-ék is jöhetnek - felelte. - De jó munkát Ap, szia! - ölelt meg, és elindult -gondolom- a Rainbow felé.
Vállat rántottam, és már be is nyitottam a boltba, ahol Kevinen kívül még senki nem volt. Ő is a kávéját szürcsölgetve, a lábát a pulton pihentetve figyelte, ahogy belépek az ajtón.
-Heló - pattantam fel a pultra, így lelökve a lábát.
-Szevasz - felelte, és újra a kávé kávéja kevergetésével kötötte le a figyelmét. Látszik, hogy korán reggel van.
Többet nemigen beszélgettünk, inkább mindketten próbálkoztunk kikerülni a reggeli fáradtságból, bár ez, mint mindig, soha nem sikerült 5 perc alatt. Hirtelen ötlettől vezérelve talpra ugrottam, és a dobok felé indultam, hogy Kevin is sikeresen felébredjen, és én is kiélhessem a zenész énemet.
A srác barna szemeivel követte a mozdulataimat, egészen addig, amíg rá nem ütöttem az egyik cintányérra. Ököllel.
-Baszd meg April! - lökte fel magát Kevin. - Én még aludni akartam.
-Akarni a vécén kell, barátom. Mellesleg az volt a cél, hogy legalább egy kicsit feléledj, mert olyan nyomott hangulatod van, hogy az már ragályos.
-Jó napot! - lépett be egy öreg nő, mire én felhúztam a szemöldököm.
-Jó napot. Eltévedt? - kérdeztem, még mindig döbbenten. Soha nem láttam még a környéken se 80 éveseket.
-Nem - rázta meg a fejét, és úgy tűnt, hogy kicsit megijedt tőlem. Gitárt szeretnék venni az unokámnak. Tudna segíteni?
-Pillanat - emeltem fel a mutatóujjamat, és beszaladtam hátra, hogy elintézzek egy gyors hívást. - Szia Slash. Be tudnál jönni a boltba?
-Persze. Siessek?
-Örülnék - vágtam rá.
-Akkor 2 perc - mondta, és már le is rakta.
Visszaoldalaztam a néni elé, aki még mindig idegesen szorongatta a táskáját, és látszott rajta, hogy minél előbb eltűnne innen. Nem nagyon értek a gitárokhoz, ezért hívtam a gitárost, hogy segítsen. Akik idejönnek, mind tudják, hogy milyen kell nekik, és nem tudom, hogy melyik ajánlatos kezdőgitárnak.
-Itt vagyok - lépett be kissé ingatagon, cilinder nélkül, szakadt pólóban Slash. Ó, bassza meg, hogy részeg!

~ 21.

Hello mindenkinek! Kész lett az új rész, nem is ma, igazából még tegnap, de ma raktam fel... A vizsgáknak vége, nekem meg végre nem kell németet magolnom, úgyhogy most már rendesen írom a részeket. Jó olvasást!

-Ez csak Patrick - emelte el a kezem a hajáról. - Nem valami árny, vagy szörny vagy mi a fasz.
-Melyik Patrick? - vontam össze a szemöldököm.
-Hány Patrick-et ismersz? - húzta el a száját Izzy, Popcorn meg csak vigyorgott. - Az exed Patrick.
-Ó! Szia Patrick - fordultam meg, és a nyakához hajtottam a fejem. - Azok az árnyak bántani akarnak, de a többiek nem hisznek nekem. Te ugye hiszel?
-Öö... igen? - kérdezett vissza furán.
-Akkor jó.
-Gyere, hazaviszlek - fogta meg a kezem, és miután elköszöntünk a srácoktól, kikísért az ajtón. - Két napja csak bulizol. Ma már igazán nem kéne. Elrontod magad.
-Már elrontottam - rántottam meg a vállam hanyagul. - Képzeld, nektek meg már semmi közötök az életemhez. Már elkezdtem járni a saját utamat, amibe nektek nem nagyon van beleszólásotok. Elbasztátok azzal, hogy nem kerestetek.
-De...
-Nincs de. Nem vagytok olyan szinten az életemben, hogy megmondjátok, mit csináljak, vagy mit ne.
-Jól van, felfogtam. Nem érdekel, hogy mit mondunk. Andy sem érdekel téged. Az se zavarna ha meghalna.
-Én nem ezt mondtam! Ne fogasd ki a szavaimat. Engem csak a véleményeitek nem érdekel. Az viszont igen, ha valami van veletek. Tudod, hogy szeretlek titeket.

-Tudom hát - nevetett fel, és megveregette a vállam. - Mi is szeretünk téged, kicsi lány.
-Tudooom - énekeltem, és aprókat ugrálgattam, így leelőzve a srácot. Vigyorogva jött utánam, még akkor is, mikor nem hazafelé, hanem az ellenkező irányba indultam meg.
-Hova mész April? - kérdezte, mert egyre távolabb kerültünk a házunktól.
-El - vágtam rá. - A kiskutya után - mutattam előre, ahol egy fekete kölyöklabrador futott.
-Nincs ott semmi - vonta fel a szemöldökét.
-De. Ott egy aranyos kutyus. Nem látod? - értetlenkedtem. - Most eltűnt - szomorodtam el.
-Gyere, menjünk haza - ragadta meg a csuklómat Patrick, és maga után húzva indult meg haza.
A sötét utcákat csak a lámpák gyér fénye világította meg, ami kísértetiesen hatott az éjszakában. Csak a mi, és pár kisállat lépkedése törte meg a csendet. Patrick arcát csak akkor láttam, ha a Hold fénye rávilágított, vagy, ha belépett a lámpa fényébe. Düh, és boldogság keveréke ült ki az arcára, amit nem értettem.
-Itt vagyunk - szólaltam meg, így megtörve a hallgatást.
-Tudom - felelte, és berántott a házba.
-Andy? - érdeklődtem, miután körbenéztem a lakásban.
-Elment valahova - vonta meg a vállát.
-Letusolok - húzom el a szám, mert már felkészültem arra, hogy a bátyám ki fog oktatni. De akkor, majd csak máskor kerül erre sor.
Miután végeztem a tusolással, ruhahiányban csak a törölközőmet csavartam magam köré, ami csak a combom közepéig ért. Csendes léptekkel indultam el a szobám felé, de az ajtó csukva volt, így mikor nyitottam Patrick is észrevett. Sebes léptekkel közeledett felém, majd mielőtt megmozdulhattam volna, már a falhoz is szorított, és az ajkait az enyémekre nyomta.
Nem akartam engedni, de nem hagyta annyiban. Addig ostromozta az összepréselt ajkaimat, ameddig azok el nem nyíltak, így engedve, hogy a nyelve átcsússzon a számba. Nyelveink vad táncot jártak egymással, majd a srác egyetlen mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt, és a saját ingét is elkezdte kigombolni. A ruhadarab a földön landolt, így felfedve a srác tökéletesre kidolozott felsőtestét. Csak levegőért vált el a számtól, pont annyi időre, hogy közbe én elkezdjem bontogatni az övét.
-Sziasztok - lépett be az ajtón Andy, ezzel megszakítva mindent. Patrick morgott valamit, én pedig a felkaptam, és újra magam köré csavartam a valamennyit takaró anyagot.
-Szia - köszöntem mosolyogva, és odamentem hozzá, hogy egy puszit tudjak nyomni az arcára. A bátyám csak egy vigyort elfojtva, felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy betáncoltam a szobámba, hogy felkapjak egy sortot, és egy combközépig érő pólót, amit még Andy-től csórtam. Pár perccel később már a hűtőben kutattam valami alkoholtartalmú ital után, de csak sört találtam. Whisky helyett.

-Sör van csak. Király - húzom el a számat, de azért megbontom. -Hol voltál? - fordultam a testvérem felé, aki egy papírcetlit forgatott az ujjai között.

-Egy csajnál. Kell egy kis élvezet nekem is - kacsintott, majd felállt és a kukába dobta a lapot. - Megadta a számát is, de nem volt annyira jó, hogy még egyszer meglegyen - pacsizott le a vigyorgó Patrick-kel.

-Nem csalódtam benned - boxoltam bele a vállába, amit csak röhögéssel díjazott. 

A sörömet kortyolgatva ültem le a kanapéra, ahova a két fiú is követett. A fejemet Patrick ölébe hajtottam, aki a hajamat simogatva beszélgetett Andy-vel. A társalgásuk közben én végig Patrick arcát figyeltem, amiről hol dühöt, hol meglepettséget, de néha még szomorúságot is le tudtam olvasni. 

-Eltakarodok aludni - szólaltam meg hajnali 1 óra környékén, mikor már az előző bulikat is megéreztem fáradtság terén. A fiúk bólintottak, én pedig a szobámba szambázva bevetődtem az ágyba. Nem kellett sok, hogy újra az álmok poros országútját járjam.

~ 20.

Halihó! Mindenkinek... Meg is hoztam az új részt, bár igaz, hogy sokáig tartott... Nézzétek el nekem, ha május 29-30-ig nem lesz rész, mert 29.-ére még 11 német, és 1 föcitételt meg kell tanulnom... Na mindegy,aki elolvassa, annak jó olvasást! \m/

Axl nem jött, így a banda elkezdte a koncertet nélküle. Izzy énekelte a számokat, ami azért nem az igazi. A közönség sem erre számított, de könnyen beletörődtek abba, hogy az egyik kedvenc énekesük helyett a ritmusgitáros énekel. A koncert fele már lement, mikor a fejkendős megjelent a színpad mellett egy kicsit dülöngélve a sok piától.
-Take me down to Paradise City... - lépett fel Axl, mire mindenki felé kapta a fejét. A hangja teljesen másképp szólt, mint máskor, és Slash is csak fintorogva figyelt fel arra, hogy valamilyen értelmetlen állat felment kornyikálni.
Aham. Csakhogy az az értelmetlen állat a legjobb haverja volt. Hoppá.
Kárörvendő mosolyra húztam a számat, mert már ezelőtt is tudtam, hogy balhé lesz abból, hogy késett, így viszont...így viszont akár még meg is verhetik.
Duff szeme villámokat szórt, és még Popcorn arcára is ráfagyott a mosoly. Ennyit arról, hogy megpróbálják majd visszafogni magukat. Még Slash sem a megszokott vigyorral az arcán tépte a húrokat, Izzy pedig... ő inkább próbálta egyensúlyozni a szar hangot a sajátjával.
Nevetve vártam, hogy mi lesz, miután lemennek a színpadról, ami egy kicsit korábban bekövetkezett, mint ahogy megbeszélték.
Amint elköszöntek, én már az "öltözőben" is voltam, ahol másodperceken belül elkezdődött a balhé. Amire egészen addig vártam.
-Mi a faszt képzelsz te magadról? - ordította Duff az énekes arcába. - Teljesen részegen, és bedrogozva feljössz a kibaszott színpadra, és még jobban elrontod azt, amit már nem kicsit elrontottál? És még téged zavar az, ha Izzy veled énekel?
-Nyugi van - próbálta csitítani Duff-ot a fejkendős, nem sok sikerrel.
-Hogy nyugi?! Én esküszöm leütlek! -emelte fel az öklét.
-Nem csak neked lehet nehéz ez a kurva dolog, amit életnek nevezünk! - tört ki belőle. - Faszom tele van már mindennel! Veletek is!
Na. Itt éreztem úgy, hogy nem ússza meg egy jobb- vagy balhorog nélkül.
-Főleg veled Duff! Veled és a kibaszott felelősségteljes éneddel! Nem hiszem el, hogy nem tudod túltenni magad ezen a szarságon! Ez csak egy kis fellépés volt, semmi lényege!
Ekkor telt be az a bizonyos pohár Duff-nál. Az ökle Axl állán csattant, ami következtében az így is dülöngélő srác hátra esett.
Csak most néztem végig rajta először. A szeme alatt sötét táskák ültek, arca nyúzott volt. Az egész karját kék-zöld foltok borították, nem beszélve az állára száradt vérről, és a csomókban összetapadt hajáról. Van egy olyan érzésem, hogy nem Duff az első, aki ma behúzott neki. A gatyája és a pólója is több helyen szakadt volt, sőt, a pólóját, még egy hányásfolt is díszítette. A jobb kezén a kisujja elég furán állt, az valószínűleg eltörött. Szemét és ajkait összeszorítva ült fel, a kezét a bordáihoz nyomva.
Duff már újra emelte a kezét, és meg is ütötte volna, ha nem állok elé.
-Ki vert meg?
-Nemcsak meg, ki is vertek - vigyorgott rám fáradtan. -Amúgy meg miért érdekel az téged?
-Esetleg, mert a kisujjad eltörött, az állad felrepedt, és ahogy véded, abból adódóan a bordáddal is van valami.
-Mi a szar? - térdelt le mellém a másik 4 srác.
-Bocsi haver... én csak nagyon ideges voltam. Tényleg bocs - húzta el a száját Duff. - Elviszünk egy kórházba, ott majd rendbe szednek.
-Nem kell - tiltakozott a fejkendős.
-Itt a kocsikulcsom. Dobd el valahova, és maradj ott vele. Aztán vidd haza, és ugorj vissza a kocsival - dobta neki a kulcsot Steven.
-Jó - forgatta meg a szemeit a basszista.
Miután meggyőződtünk arról, hogy sikeresen elértek a kocsiig, a srácok elpakolták a cuccaikat, és kimentek az Öltöző feliratú szobából a sarokboxokig.
Mindegyikük rendelt valamit, és csendben iszogattak. Én Slash fél üveg Jack-ét ittam meg.
-Kell valakinek kokó? - emelt fel egy zacskót Popcorn.
-Elfogadom - biccentettem rá, és mivel a többiek nem kértek, csak 5 utcát alakított ki. Miután felszívta átnyújtotta a bankót, hogy az én szervezetembe is belekerülhessen a drog.
Szokásomhoz híven lassan haladtam végig a két utcán, várva, hogy elérjen a hatás. Mondjuk, mint mindig, most sem kellett sokat várni, és már meg is jelentek, az általam igazán kedvelt árnyak. Meg persze a várva-várt zsibbadás is elérte a tagjaimat.
-Azok ott gonoszak - mutattam Slash-nek az egyre közelebb kerülő sötét árnyakat. - Most barátságtalanok, pedig nem tettem ellenük semmit... Ijesztők... ments meg!
Kirázott a hideg, ahogy a gitáros feje felé tekintve megláttam az egyik gonosz alakot. Rám vicsorgott... Brrr...
-Nincs ott semmi - ráncolta össze a szemöldökét a cilinderes.
-Szerintem a kokain - szólt közbe Izzy, bár ezzel most nem törődtem.
-De! Ott vannak, nézd! - mutogattam körbe. - Mindenhol! És engem keresnek! Rejts el!
-Haver... szerintem vidd haza.
-Ja, mert itt fog megőrülni. Az meg nem olyan jó...
-Gyere, haza viszlek - húzott fel valaki. Slash, Izzy és Steven nem lehetett.
-Elkapott egy! - sikítottam, és belemarkoltam Slash hajába.

~ 19.

Halihó emberek! Készen vagyok az új résszel. De mondjuk ez látszik, de mindegy. Imádom az érettségi szünetet... Na jó, nem mert készülni kell a kisvizsgákra... Na mindegy,jó olvasást, remélem tetszeni fog! 

Ezt a számot hallgattam egészen eddig...Meg most is. A videoklipet is imádom, bár ez tökmindegy, úgyhogy hallgassátok meg, vagy ugorjátok át, és olvassatok... 

~

Csendben indultunk el valami kajálda felé, amit Slash nem kicsit istenített. Azt hittem, hogy csak alkoholon él...Na mindegy.
Mikor beértünk a helyre az emberek már kezdtek eltünedezni, úgyhogy rajtunk kívül még egy turbékoló pár ücsörgött a legfeltűnőbb asztalnál. Pfff... Úgyis szakítanak.
Slash a sarokasztal felé irányított, ami elég sötét rész volt, és csak a pincéreknek tűntünk fel. Tökéletes.
-Ennyire szereted a sötét helyeket?
-Annyira nem. Csak, ha nem akarom, hogy mindenki megrohamozzon, akkor ajánlatos ilyen helyre ülni. És nem szeretem, ha minden percben zargatnak.
-Értem. Te tényleg más vagy, ha egyedül vagy. És ha nem vagy teljesen részeg.
-Ezek közül mindkettő ritka alkalom - nevetett fel. - Nem szeretek egyedül lenni. Egy gitár mindig van mellettem, ha emberek nincsenek.
-Én sokszor vagyok egyedül. Olyankor rajzolok, mert a gitár az nem igazán megy. Mit egyek? - kértem tanácsot tőle, de ő csak vállvonogatva mutatott a pizza feliratra.
-Egyél amit akarsz. Én állom - kacsintott és rágyújtott egy újabb cigire. - Kérsz? - kínált meg kedvesen, de csak egy fejrázással elintéztem. - Te tudod.
-Akkor mondjuk ilyen pizzát eszek - nézegettem a felsoroltakat, és a kijelentésemre a gitáros is a lap fölé hajolt.
-Ez a legjobb. Jó választás - bólintott, én meg egy kicsit zavarba jöttem.
-Mit kérnek? - lépett hozzánk egy pincérribanc. A csaj kivágott felsője mindent mutatott, a 15 centis sarkakon meg olyan undorítóan billegett ide-oda, hogy attól még egy kanos srácnak is elment volna a kedve.
Megmondtam, hogy mit kérek, Slash-t pedig úgy kellett megböködnöm, mire egy szalvétából fel sem nézve elmotyogta a rendelését. Még kért hozzá egy üveg sört és egy Jack-et, amit a csaj morogva írt fel. Csak annyit tudtam kivenni belőle, hogy őt soha nem veszik észre. Csodálja?
-Mit csinálsz? - kérdeztem. Valamit mormogott, de nem értettem, úgyhogy hagytam. Majd megmutatja, ha az kell.
Az asztalon dobolva vártam az ebédünket, mert Slash még azóta sem nézett fel. Az előző csaj két tányérral közelített felénk, majd amint lerakta el is ment, és már jött is vissza az piánkkal. Jobb helyeken először a piát szokták felszolgálni, de kinek mi.
Én gyorsan nekiláttam a pizza elfogyasztásának, és az sem érdekelt már, hogy a gitáros még mindig csak újabb és újabb cigiket gyújtott, miközben azt csinálta, amit...csinált.

~

Két óra múlva sikerült csak elhagyni a helyet, mert addigra Slash elégedetten letette a tollát, és a Jack-et magához véve szólt a pincérnek, hogy fizetne. Tévedtem. Slash tényleg csak pián él.

A kezét átvetette a vállamon, és úgy húzott közelebb magához. Már a nézéséből is kitaláltam, hogy a Rainbow-ba megyünk, és, hogy megint látnom kell Axl-t. Brrr...

-Mit csináltál? - kérdeztem kíváncsian, mire a kezembe nyomta a lapot.

-Dalszöveg. Most írtam, de ezt nem a Guns-nak. Csak úgy. Tudod, ha egyszer szólókarrierbe kezdenék, akkor ez tökéletes lesz. Anastasia a címe. 

Figyelmesen olvastam végig, amit írt, és mosolyogva nyújtottam vissza neki.

-Tök jó lett. 

-Köszi. Elfelejtettem mondani, hogy fellépésünk lesz. Megnézed? - mutatott a Rainbow felé, ahonnan már kiszűrődött a zene hangja. - Bár mondjuk késésben vagyok a szöveg miatt, de valahogy leszarom, ha Axl ordítozni kezd. Kikapcsolom az agyam, és csak bólogatok.

-Furcsa téged beszélni hallani - jegyeztem meg, szerintem jogosan.

-Miért? - húzta össze a szemöldökét.

-Mert te inkább a csendben üldögélő őrült típus vagy - vontam vállat.

-Akkor te még nem ismered Izzy-t - jelentette ki. - Ő tényleg keveset beszél. Bármit mondasz neki, ő csak két-három szóval elintézi a dolgokat. De határozott, és ezektől a szavaktól, akik beszólnak neki, inkább békén is hagyják. Kimért és komoly, de a kisugárzása... Zseniális ember. 

-Nekem nem tűnt annak.

-Mert nem ismered. A nevén kívül mondott neked valamit?

-Nem. De nem baj, Izzy olyan... furcsa.

-Persze, hogy furcsa. Izzy ilyen, de így király. Ha ő kiszállna a bandából, akkor Axl meghülyülne, és nekünk végünk lenne. Ezért írtam a számot.

A kezét leemelte a vállamról, és maga előtt lökdösve mentünk be a bárba, ahol Duff már idegesen toporzékolt.
-Legalább te itt vagy - sóhajtott fel, egy kicsit nyugodtabban. - Öhm...szia April. Hát te?
-Útközben találkoztunk - felelte Slash. - De ezek szerint Axl megint késik... Hogy rohadna meg...
-Most te is késtél.
-De nekem ez volt az első. És az utolsó is - vágta rá kimérten. - És nem miattam késik a koncert. Ha itt lettem volna időben, Axl akkor sem lenne még itt.
-Mindegy - legyintett a basszista megadóan. - Izzy már behangolta a gitárodat, de menj hátra, nézd meg magad. Axl-t meg leütöm, ha nem ér ide 5 per múlva, úgyhogy mond meg a srácnak, hogy készüljön fel, mert lehet, hogy neki kell énekelnie.
-Jó - bólintott Slash, majd felém fordult. - Hátra jössz?
-Ja - vontam vállat, és követtem oda, ahol hangolni, készülni és gondolom piálni szoktak. Csodálkoztam, hogy csajok nem voltak, furcsa volt őket egyedül látni.
-Szevasztok - fordultam körbe. Steven intett, Izzy valamit motyogott, Slash meg az Izzy előtt lefektetett gitárjához sietett. Mintha a saját gyereke lenne...

~ Szülinap

Na szóval... Először is sziasztok, hogy ne legyek udvariatlan. Aztán csapjunk bele...
Nem tudom, hogy mennyien tudják, de ma (2014.05.04) van egy igazán csodálatos ember és zenész 42. szülinapja. Nekem enyhén szólva kedvencem a banda amiben játszik, és az egyik kedvenc basszusgitárosom.
Boldog szülinapot Mike Dirnt! ♥
Arra gondoltam, hogy írok róla egy kevés önéletrajzot, most így az ágyban, a telefonomon pötyögve, fejből.
Na akkor...
1972.május 4.-én született egy kissrác a kaliforniai Berkeley-ben. Ez a kissrác a Michael Ryan Prichard nevet kapta, és szívbillentyű megnagyobbodást. Az utóbbi anyja miatt volt, aki nem szokott le a drogról terhessége ideje alatt, addig amíg ezt a kis csodát a világra hozta. A drogfüggősége miatt a hathetes korában adoptálták. Amikor 7 éves volt, a nevelőszülei elváltak, majd a mostohaanyja egy ismeretlen fazonnal állított be, akit Mike... nem kedvelt.
10 éves volt, mikor a suli menzáján találkozott Billie Joe-val, és felfedezték, hogy mennyi közös van bennük. Már akkor szoros barátság alakult ki a két kissrác között. Egyébként Mike erről azt nyilatkozta, hogy megijedt, mikor az alacsony srác megindult felé.
Billie segítségével tanult meg gitározni, és a hangszere miatt kapta a "Dirnt" nevet. Pontosabban, amikor nem volt nála gitár, Mike akkor léggitározott és olyan hangokat adott ki hozzá, hogy "dirnt, dirnt, dirnt".
Tizenöt évesen költözött el otthonról, először egy teherautóba, majd Billie Joe-nál bérelt egy szobát. Dolgozni is elkezdett, majd az miatt, hogy fent tudja tartani magát a suliban is egyre rosszabb jegyei lettek. Időközben megalakult a Green Day -akkor még Sweet Children- néven ismert banda, ahol eleinte Al Sobrante, egy nagyon jó barátjuk volt a dobos.
Mike-nak sikerült leérettségiznie, így a bandából egyedül neki van érettségie. Bár ez Trére nézve nem olyan meglepő... (De amúgy Tré sem hülye, csak nem érdekli.)
'96-ban házasságot kötött akkori barátnőjével, Anastacia-val. 1997-ben született első gyereke Estella-Desiree.
Első feleségétől hamar elvált, majd (nem tudom mikor) összeházasodott Brittney Cade-del, akitől 2 gyereke van, Brixton Michael, és Ryan Ruby Mea. A pici Brix-t eléggé titokban tartották. Ők még mindig boldog házasságban élnek.
Mielőtt az anyja meghalt, Mike-nak még sikerült találkoznia vele, és ahogy ő mondta, "Jó volt megosztozni vele egy cigin." Az anyja ugye mint előbb leírtam már meghalt. Meghalt az, aki ennek a csodás embernek és zenésznek és férjnek és apának az anyja volt.

+Van egy kávézója a Rudy's Can't Fail Cafe ; A Longview basszusrészét LSD hatása alatt írta meg. 

És ezen kívül, nem tudom, hogy ki tudja, esetleg ki olyan nagy GD fan, hovy még a pihenőjük során is csomó mindent tud róluk, de mindegy.
Billie Joe Armstrong és Adrienne Armstrong ma ünneplik a 20. évfordulójukat. Én személy szerint imádom Adrienne-t is, ugyan úgy, ahogy Brittney-t és Tré mennyasszonyát, Sara-t.
20 csodás éve vannak együtt, és két csodás gyereket hoztak össze. Joey Marciano-t (1995. február 28.) és Jakob Danger-t (1998. szeptember 12.).
Igazán gratulálok nekik, innen is, úgy, ahogy Instagram-on is...
Mindegy. Megújították a házassági fogadalmukat, és ha jól tudom, Duff is ott volt!!! Legalábbis a felesége rakott fel Instára egy olyan képet, amin BJ és Adie van...De akkor DUFF IS OTT VOLT!
Még egyszer boldog 42. szülinapot Mike! és Boldog 20. évfordulót Billie és 80! ♥
(Annyi ideje házasok, amennyi a Dookie is!)
Ha végig olvastátok annak örülök, de ha nem akkor sorry a sok pofázásért...írásban. Á, hagyjuk, sziasztok! (Az utolsó képet muszáj volt beraknom...

~ 18.

Sziasztok emberkék! Nem valami nagy élmény betegen ülni, de semmi baj, ez is kell... :D Szóval közben megírtam a részt, és megtudtam, hogy a Blink-182 jön a szigetre!!! Én meg ettől a hírtől nem kicsit lettem jobban. Meg rosszul, mert valószínűleg nem mehetek.... :( Na mindegy jó olvasást! :D

Az egész kávézó kávéban úszott, velünk és a vendégekkel együtt. A csaj már akkor sikítozva menekült előlem,mikor még csak szép lassú léptekkel elindultam felé, egy nem tudom, hogy kitől elkért kávéval a kezemben.
Engem az 5 kávéval együtt kitiltottak az épületből, míg a csajt egyszerűen kirúgták, mert nem hitték el neki, hogy én kezdtem.
De én nem csináltam volna semmit, ha nem önt le azzal a kettékúrt feketével! Most meg cipelhetem vissza kézben, és még bele se tudok így köpni az énekesébe... Bassza meg! Ráadásul nem csak a ruhámból, de a hajamból is csavarni lehet azt a szart.Brrr...
-Itt van a kibaszott kávétok - teszem le a banda tagjai elé a kávékat. Ők csak biccentettek, kivéve Slash-t, aki jót kuncogott a kinézetemen. Csodálom, hogy pont az vette észre, hogy tiszta kávé vagyok, aki ki sem lát a haja mögül...
-Veled meg mi történt? - hívott magához a cilinderes, mikor egy kicsi pihenőt tarthattak. A többiek elaludtak ott ahol voltak, de már a dedikálás közbe, és csak a kezük mozgott a megfelelő irányba.
-Volt egy kis balhém - legyintettem, és egy rég használt törölközőbe megtöröltem a hajam, amiből még mindig csöpögött az undorító lötty.
-Mesélj - röhögött fel, és felült a hátsó szobában (Kevin szerint irodában) lévő asztalra, majd a térdére könyökölve várta, hogy megszólaljak.
-Pont nem te vagy az, akinek elmondanám, hogy mi történt.
-Miért, Axl-nek inkább? - húzta fel a szemöldökét, én pedig nem értettem, hogy mit akart ezzel mondani. - Csak annyi, hogy ha Axl meglát így, akkor nem fog békén hagyni. Ha nekem elmondod, akkor Axl sem tudja meg, és te is nyugodtan távozhatsz innen, mert kiszöktetlek.
-Szemét - morogtam, majd egy szemforgatás után úgy döntöttem, hogy inkább a második lehetőséget választom, mert nem szeretnék így a fejkendős elé állni.
 Bár mondjuk igazán leszarom, hogy mit gondol, de azért mégiscsak szar egy ellenség elé, így odaállni.Egyáltalán mikor lett nekem Axl akárkim is? Lényegtelen, hogy ellenségként gondolok rá. De mivel az is az ÉN ellenségem,ezért igen, Axl a valakimmé vált. Ahogy a banda többi tagja is. Szép lassan, a tudatomon kívül, mindegyikük jelentős szerepet tölt be az életemben. Axl, mint az ellenségem, Slash, mint az, aki erőt ad, ha magam alatt vagyok, és megnyugtat, Duff, mint az, aki védelmet nyújt mindenki ellen, Steven, aki igazán jó barátommá válna a drogok miatt, és Izzy, aki...aki csak úgy van. De ha ő nem lenne, akkor nem lenne teljes a csapat, és nem egészítenék ki egymást teljesen. A négy hiperaktív srác közé bedobtak egy nyugodtabbat, aki ha kell, akkor visszafogja őket. Csodás... És már erre is ráébredtem. Bassza meg, hogy találkoznom kellett velük! Bassza meg mindenki!
-Hahó,April itt vagy? - lengette meg a kezét Slash a szemem előtt, mire csak biccentettem, és megadóan elmeséltem neki a kávés történetemet. A gitáros először kinevetett, de nem is vártam volna mást egy ilyen életvidám sráctól, aki minden szart mosolyogva ugrik át.
-Akkor maradj bent, aztán úgyis akkor mehetünk, amikor te, én meg segítek meglógni neked. Nem akarom, hogy Axl így lásson. Túlságosan sokáig szarakodna veled emiatt.
-Köszi - hálálkodtam neki.
A fiúk még úgy fél órán keresztül írogatták a lapokat, ugyanis így is késve, már záróra volt. A cilinderest figyeltem végig, és miközben dedikált, néha-néha megrázkódott a válla, ezzel is mutatva, hogy igen jól szórakozott rajtam. Hát köszönöm, ez igazán kedves.
Mikor végeztek még mindig ülve, vagy aludtak vagy röhögtek, ez helyzettől függött, de Slash hamar elköszönt tőlük, és felém vette az irányt, hogy észrevétlenül kimenekítsen a hangszerek közül.
A falnak dőlve vártam rá, ameddig összeszedte a bőrdzsekijét, a napszemüvegét, meg a hűtőbe rakott Jack-ét, majd kilépett az ajtón elköszönt a srácoktól, és teljes testével takarva jutottunk el az ajtóig. Onnan már könnyen ment, mert idefelé már úgy is csomóan láttak, hazafele meg már tökmindegy volt.
A gitáros átvetette a kezét a vállamon, úgy húzott magához közelebb, amit nem is bántam, főleg úgy, hogy tökéletesen tartotta a piát ahhoz, hogy ha akartam, akkor bele tudtam inni.
-Nem ülünk be? -mutatott Slash egy számomra ismeretlen bár felé, én pedig csak egy vállrándítással jeleztem, hogy nekem mindegy, de át kéne öltöznöm, és ezt ő is tudta. - Akkor elkísérlek, átöltözöl, kitolod azt a formás segged az ajtón, és visszajövünk.
-Vagy bejössz te is, mert zuhanyoznom se ártana. Meg a hajamból is ki kell mosnom ezt a szart.
-Legyen - adta be a derekát, és mivel elértünk a lakásomhoz, besprinteltem a fürdőbe egy tiszta ruha társaságában.

~

Fél óra múlva teljesen útra készen mentem ki a nappaliba, ahol Slash várakozott egy gitárral az ölében. Mögé állva figyeltem, ahogy egy ismeretlen dallamot játszott, és mosolygott, ha egy-egy hangot rosszul fogott le.
-Új szám készül? - ültem fel a kanapé hátoldalára, és az államat a tenyerembe támasztva figyeltem, ahogy teljes beleéléssel pengeti a hangszert.
-Nem, ez egy elég régi szám. Azt sem tudom, hogy kié, de engem megfogott.
-Értem - biccentettem. - Egyébként meg kéne tanítanod a Sweet Child O' Mine-ra, mert már elkezdted magyarázni, de be még nem fejezted.
-Meg foglak tanítani, nyugi. De most kajálni megyünk, mert semmi sincs a hűtődben. A pián kívül.
-A tiedben sem, úgyhogy ne beszélj -boxoltam bele a vállába. - Meg amúgy is, nem sokat szoktam kajálni, Andy-ék meg megoldják egyedül. Tényleg, egyébként hol vannak?
-Andy a szobájában, előbb jött ki, valami kajáért, meg mondta, hogy szóljak neked, hogy ha kijöttél, akkor menj be hozzá. Beszélni akar veled valami tűszúrásról vagy miről...
-A heroinról, de pont nem hat meg.
-Mi a bajod vele? - érdeklődik.
-Most kezdi el a védelmező nagytesó cuccot, amikor már teljesen megváltoztunk. Én felnőttem, elkezdtem járni az utam, és mikor már a végénél tartok, Andy akkor próbál visszarángatni a jó útra, ami sokkal hosszabb, mint ez a mostani - mondtam el neki, hogy mit gondolok.
-Téged legalább megpróbálnak visszarángatni. Engem nem próbáltak, és nézd mi lett belőlem.
-Egy drogos, ám igen sikeres gitáros, aki nem mellesleg csomó kissrác példaképe. És csomó tinipicsa álma - fejeztem be, mire bólintott egyet. - Ez tök jó élet. Te gazdag vagy, engem meg csak a drogok tartanak életben. Még úgy pár évig, de az már más kérdés.
-Viszont magányosabb vagyok, mint hinnéd. Lehet, hogy sokan szeretnének mellettem lenni, de ez lehetetlen, ezt neked is be kell látnod. Egyáltalán nem biztos az életemben semmi.
-April, kijöttél? - kiáltott ki Andy.
-Nem, még nem! - szólt vissza Slash.
-Tiplizzünk - rángattam fel a kanapéról, és az ajtó felé kezdtem lökdösni. - Lehetőleg azelőtt, mielőtt Andy kijön. Semmi kedvem vele beszélgetni.